Mérges

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mérges
Mérges evangélikus templom.JPG
Az evangélikus templom
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Kistérség Téti
Jogállás község
Polgármester Balázs Vince[1]
Irányítószám 9136
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 84 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 12,90 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 6,51 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mérges  (Magyarország)
Mérges
Mérges
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 00″, k. h. 17° 27′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 00″, k. h. 17° 27′ 00″
Mérges  (Győr-Moson-Sopron megye)
Mérges
Mérges
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén

Mérges község Győr-Moson-Sopron megyében, a Téti kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a Rába folyó völgyében, annak bal partján, egy patkó alakú kanyarulatban fekszik. A győrsoproni 85-ös számú főútról lekanyarodva, az EneseRábaszentmihály úton 4 km-re található meg a település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérges környéke már a honfoglalás előtt lakott hely volt. Ásatások bizonyítják, hogy veterán római katonák telepe volt itt. A község határában több ízben találtak avar sírokat. Mérges a honfoglalás után magyarokkal népesült be. Első ismert birtokosa a téti Pok (Poky, Puk) család volt. A község ura a 15. században Mérges Miklós lett, aki várat emeltetett és kőhidat építtetett a Rábán.

Jellegzetes lakóház
Hivatali kirendeltség

1509-ben Nádasdy Tamás foglalta el a községet. Úgy látszik, a Pokyak ismét visszaszerezték, mert az 1582. évben a török csapások elhárítására a Tóköz védelmére itt gróf Cseszneky János felügyelete alatt várat emeltek, aminek az első kapitánya Poky Mihály lett. E vár a községtől keletre, mintegy 4–500 m-re, a Rába folyó mellett állt egészen 1683-ig, amikor is a Bécs ellen vonuló török had a községgel együtt elpusztította.

Később több földesúri család szerzett itt birtokot. Közülük nevezetesebb az Ostffy család. A várral egyidőben épült a templom is. Valószínű, hogy a templom vagy az 1852. évben, vagy kevéssel később épült meg. Az evangélikus gyülekezet hozta létre, kelet-nyugati tájolással, félkör alakú szentéllyel és toronnyal. Erős bolthajtása volt, s mivel védelmi célokat is szolgált, kőfal, sánc és mély árok vette körül. Mellette régi szokás szerint a temető és a cinterem állt.

1787-ben a régi templomfalakra felépülő templom közepén ásott nagy meszesgödörből tömérdek hadianyag, régi kard, puska, dárda és mintegy 30 db kisebb-nagyobb ágyúgolyó került elő. A legnagyobbat, egy 34 fontos ágyúgolyót az örök emlékezet okából befalazták a templom tűzfalába, majd egyet az 1835-ben épült torony oldalába is.

Az 1698. évi katolikus egyházlátogatás alkalmával 21 házat, 22 házaspárt, összesen 83 főt, ebből 41 felnőttet számláltak. A vallási megoszlásuk 10 fő katolikus, 5 fő református, 26 fő evangélikus volt. Az 1763. évi földrengés a már romos templomot teljesen tönkretette. Az új templom felavatása 1788-ban Vízkereszt napjára esett. Az 1806. évi himlőjárványnak egy év alatt 52 áldozata volt. Az 1832. és 1857. évben kolera tizedelte a lakosságot. Ezeknek a nagy járványoknak, továbbá a határt gyakran elborító árvizeknek, majd később a szerencsétlenül megoldott Rába-szabályozásnak tulajdonítható, hogy a község visszafejlődött, s később a kivándorlások miatt elnéptelenedett. Az 1782. évben még 232 lakosa volt a falunak, míg 1930-ban már csak 216 fő.

1809-ben a franciák Mérgest is megszállták, de senkit nem bántottak és nem is sarcoltak, csupán a község ládáját törték fel, és a pénzt magukhoz véve távoztak. 1827-ben hagyaték útján vált lehetővé a templom renoválása, s az új torony építése is. 1873-ban tűz ütött ki a községben. A falu nagyobb része, a lelkészlak a tanítólakással együtt, porig égett. Az ismétlődő nagy árvizek a lakosság nagy részét koldusbotra juttatták. Emiatt kivándorlásra kényszerültek.

1905-ben fejeződött be a 4 évig tartó Rába-szabályozás, melyből a mérgesieknek nem sok hasznuk volt, mert a mederrel a községet elvágták határától. A hidat oly lelkiismeretlenül építették meg, hogy az másfél év múlva leszakadt. A hosszú pereskedés vége az lett, hogy a falu híd nélkül maradt, s meg kellett elégednie a bizonytalan, vesződséges kompjárattal. Ezzel ismét megkezdődött a község visszafejlődése, haldoklása. A 20. század első évtizedeiben a település a rábacsécsényi körjegyzőséghez tartozott. Az első világháborúban 52 férfi vett részt. Hősi halált halt 12 fő, többen megrokkantak, illetve hadifogságba estek. A második világháborús veszteségek nem ismertek. A kis település sorsa 1945 után osztozott, sőt egybeforrt a szomszédos községekével.

Gazdaság, infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájjellegű házban orvosi rendelő

A település mezőgazdasági jellegű. A termelőszövetkezetesítés miatt sokan vándoroltak az iparba. A falu a tanácsrendszer alatt Rábaújfaluval Rábacsécsény és Rábaszentmihály) közös tanács társközsége volt. A falunak önálló önkormányzata van. Jelenleg a rábacsécsényi körjegyzőség látja el az igazgatási munkát.

A községben a háziorvosnak rendelőt alakítottak ki. A felújított rendelő külső alakja emlékeztet a kisalföldi házépítési hagyományokra. A falura az elöregedés a jellemző. A termelőszövetkezeti időkben kb. 300 fő vándorolt el a településről. A helybeli mezőgazdasági foglalkoztatáson kívül 10 fő ingázik, ők Győrbe járnak dolgozni. A községben lévő kisvállalkozások gabonatermesztéssel és állattartással foglalkoznak. Az elmúlt években 40 fő váltott őstermelői igazolványt.

A víz- és szennyvízelvezetési szolgáltatást a győri Pannonvíz Rt. végzi. A szilárd hulladék elszállítását a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. látja el. Korszerű távhívó rendszerű telefonhálózattal rendelkezik. 1997-ben elkészült a vezetékes gáz gerincvezetéke, és a következő évben a rákötések is megtörténtek. Megvalósult a község életében legnagyobb beruházás, a csatornázás is. A következő években az utak, járdák helyreállítása, modernizálása képezheti az önkormányzat legfőbb feladatát.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mérges települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]