Felpéc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felpéc
Felpéc címere
Felpéc címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Téti
Kistérség Téti
Jogállás község
Polgármester Kuglics Tamás[1]
Irányítószám 9122
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 841 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 38,45 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 22,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felpéc (Magyarország)
Felpéc
Felpéc
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 00″, k. h. 17° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 00″, k. h. 17° 36′ 00″
Felpéc (Győr-Moson-Sopron megye)
Felpéc
Felpéc
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Felpéc weboldala

Felpéc község Győr-Moson-Sopron megyében, a Téti járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felpéc Győr-Moson-Sopron megye déli részén, Győrtől 21 km-re, délnyugati irányban fekszik, két középtáj: a Sokorói-dombság és a Marcal-medence találkozásánál. A Sokorói-dombság nyugati vonulatának délnyugati oldalát 4-6 méteres lösz borítja. A táj felszínét az erősen formálódó völgyek, a völgyoldalakba vágódó árkok, lösz mélyutak, szakadékok határozzák meg. A falutól északra futóhomokdűnék sorakoznak, melyeket a legutóbbi jégkorszak szelei fújtak ki a Bakony-ér medencéjéből a pleisztocén végén. Ez a borókával benőtt terület a sísek, ma természetvédelmi terület.

Éghajlata és vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felpéc időjárásában a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű éghajlati körzet sajátosságai érvényesülnek. Átlagos borultsága 55-60%-os, a napsütés évi összege 1900-2000 óra. Feltűnő a táj viszonylagos enyhesége, a januári középhőmérséklet szinte sohasem száll – 1º alá. Hóban meglehetősen szegény, évente 35-40 hótakarásos nap fordul elő. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi középhőmérséklet 20,5-21 °C. Uralkodó szele az északnyugati. Felpéc és környéke felszíni vizekben szegény. Legnagyobb természetes vízforrása a Bakony-ér. Jelentősebb állóvíz nincs ma a területen, de korábban két tó is volt a faluban.

Természetes növényzet, állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vidéken fellelhető a tárjuharos tölgyes, a szikeserdő maradványa is. A vízpartot bokorfüzes maradványok kísérik. Helyenként előfordul a magasfüvű homokpusztarét is. A tölgyerdőt a XVII. századi erdőirtások bontották meg.

A vidéken az eredeti állatvilágnak csak a töredékét találjuk. Kelet felől dombsági, középhegységi elemek, őz, szarvas, vaddisznó húzódtak le. Borz- és rókavárak a domboldalon, a Síseken is megtalálhatók. A honos madarak mellett több alkalommal megjelentek a túzokcsapatok.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újkőkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vidék már régóta kitűnő helyet biztosított a megtelepedni kívánó embereknek. Az ásatások során a régészek több honfoglalás előtti település nyomára bukkantak. A település határában is az első ember az újabb kőkorban telepedett le. Ezt bizonyítja öt kővéső és egy nyél részére átfúrt kőbalta, amelyet 1877-ben találtak a falu határában. 1882-ben is kerültek elő különböző kőeszközök a földből. A rézkorból, bronzkorból, vaskorból ez idáig nem találtak tárgyi eszközöket, de feltételezhető, hogy e korban is éltek itt emberek.

Római kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időszámításunk kezdete után, az első négy évszázadban a terület a római birodalom keretein belül élte életét, valószínűleg veterán telep az ún. Malatódombon volt. A határban több helyen találtak római kori pénzeket, cserépdarabokat, illatszeres üvegeket. Van két biztos lelőhely is a határban. Halipusztán római sírokat tártak fel, a hegytetőn, pedig fakitermeléskor római bronz- és ezüstpénzekre akadtak. 1965-ben római edénytöredékeket és egy szárnyas fibulát ( csat) dobott ki a föld.

A római birodalom lassú összeomlása után a népvándorlás korában mozgalmas idők következtek. Ebben az időben települtek ide és éltek itt az avarok. Itteni életüket számos régészeti lelet bizonyítja: A mai falu belső területén a Fő utcában, 1951-ben villanyoszlopok letételekor avar sírokat ástak ki, melyekből csontvázak, kerültek elő. A koponyán régi sérülés nyoma látszott, a sírban egy kis edény is volt. A sírtól dél felé, a következő villanyoszlop gödrében újabb csontvázak kerültek elő, ebben dinnyemag alakú gyöngyök voltak.

A mai falu házai alatt avar temető rejtőzik. A szőlőföldön találtak egy sírt, amely a frank korból származik. A sírból egy kétélű kard került elő.

Felpéc és Kispéc helységek keletkezési ideje a honfoglalás idejébe tehető.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magát Felpécet a késő Árpád-kori betelepülő Péc nemzetség kapta birtokul, innen kapta nevét a falu is. A település több néven szerepel a középkori oklevélben pl.: Villa pech (1250), Peech (1373), Felpech (1415) Balaspech (1433), Pecz (1483). Ebben a korban nagy valószínűséggel Felpéc és Kispéc egyetlen település volt. Az első szálláshely a falutól délnyugatra terülhetett el, a pataktól nem messze a síkságon, ahol legeltetésre alkalmas füvet, ívásra és itatásra jó vizet találtak.

A falut először az 1237-1240 között kelt Albeus-jegyzék említi. IV. Béla király Albeus mesterrel, a nyitrai főesperessel összeíratta a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtokait, jobbágyait, udvarnokait, szolgáló népeit és ezek köteles szolgáltatásait. Eszerint "Tényővel szomszédos falvak: Menfu, Szemere és Pech". 1295-ben a király Iváncsa fiainak Péternek, Lászlónak és János péci nemeseknek, ill. Aladár mester nevű testvérük fiainak adományozza a Győr megyei Budey nevű földet.[3] 1412 február 18-án a győri káptalan felosztja Kis-, Balázs- és Felpéc, továbbá Kamond birtokokat Péci András prépost és a Marcaliak között.[4] 1415. július 13-án Konstanzban Zsigmond elfogadta, hogy Péci Pál fia András pécsi társaskáptalani prépost a pécsi káptalan előtt Kis-, Fel- és Balázspéc, valamint Kamond birtokok királyi jogát jári Barós Miklós fiainak, Békási Gergely özvegyének és Salamoni Domokos feleségének adta.[5] 1419. május 24-én Győr megye megállapítja hogy a Marcaliaknak, akik a Péc nemzetség tagjai, birtokaik vannak Fel-, Balázs- és Kispécen.[6] 1421-ben a felpéciek Kispéci Balázs ellen panaszkodtak.[7] 1423-ban Kanizsai István familiárisai a nádor pápai polgárainak Kövér Péternek és Jakabnak a felpéci birtokáról a bort jogtalanul elszállították.[8]

Középkori települések a mai település körzetében

  • Balázspéc

A Péciek a további évszázadokban is meghatározó szerepet töltöttek be a falu életében. A helyben maradtak közül Péci Gergely, Márk fia, már IV. Béla idejében tanúbizonyságát adta vitézségének. Az Apponyi grófok szintén a Péc nemzetségből származnak. Apornak volt Athanáz nevű fia, akinek Olivér fia és Balázs nevű unokája örökölte a felpéci határ nagy részét. Balázs a birtokán falut építtetett, ezt nevezték Balázspécnek. Balázspécen az ásatások során temető került a felszínre. Az emberi csontvázak, a többrétegű, sűrű temetkezés és az épülettörmelék a sírok leletnélküliségével együtt, középkori, falusi templom körüli temető feltételezését engedi meg. A temető területén belül és közvetlen közelében is 14. és 15. századi kerámiákat, edény- és cserépüsttöredékeket, valamint Zsigmond-kori ezüstpénzt is találtak. Balázspécet a török pusztította el.

  • Hali

Felpéctől nyugatra, a mai Halipuszta helyén valamikor falu lehetett. Első ízben Károly Róbert egy 1337. évi oklevelében szerepel. A Halyak a szomszéd birtokrészeket megvásárolták, a hali határukat egészen a sokorói dombokig kiterjesztették, s az itt lévő szülők a Haly nevet nyerték. Törzsbirtokukon a 16. század elején megalapították Hali falut. Ez a település is sok más településsel együtt a török időben pusztult el, az 1609-es összeírásban már nem szerepel. A későbbiekben ez a terület a felpéci kuriális nemesség birtokába kerülve Felpéc határába olvadt.

Török idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török hódítás 1543-ban kezdődött el, legelőször a Sokorói járás került uralmuk alá. Felpéc a székesfehérvári szandzsák győri náhijéhez tartozott.[9] A török kénytelen volt e területen is megosztozni a Habsburgokkal. Az 1069-es összeírás mind Felpécet, mind Kispécet elhagyott helyként tünteti fel. Haliról és Balázspécről nem tesz említést. Felpéc 1621-ben újra települt, s ekkor került a gróf Cseszneky és a Hegyi család birtokába. Az első evangélikus templomot 1631-ben építették.

A község a XVIII. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Részvétel a Rákóczi- szabadságharcban

A közvetlen török veszély elmúltával, a Rákóczi- szabadságharc előtt a legnagyobb elégedetlenséget a beszállásolás és a fuvarozás mellett az erőszakos katonafogdosás keltette. 1702-ben egy erőszakos toborzás kezdődött, ahol a férfilakosság a Bakonyban talált menedéket. Az 1703-1711 között zajló Rákóczi-szabadságharcban sokan támogatták Rákóczit. Ebben az időben Telekész Török István igazgatta a környékbeli protestáns gyülekezetet, hívó szavára sok nemes felpéci vonult a zászlók alá. A szerencsétlen kimenetelű koroncói csatában sok felpéci halt meg.

  • A III. Károly-féle összeírás

A szatmári béke után a település újra benépesült. A pusztai járást ketté osztották, Felpécet újra a sokoróaljai járáshoz sorolták. Ekkor, III. Károly király uralkodása idején hajtották végre a Habsburg Birodalom első népesség-összeírását. Ebben a jobbágyok, zsellérek, szegények által művelt, minden földet fel kellett jegyezni a föld minősége szerint kivetve a terméshozamra is. Azokat a néprétegeket, melyeknek semmi földjük nem volt, és ipart, kereskedelmet nem űztek, figyelmen kívül hagyták, ahogy a földesúri cselédséget is.

  • A kuriális község

A helység történetének újabb jelentős állomása az 1721-es év. Ekkor közgyűlésen hirdették ki kiváltságlevelét, mely szerint Felpéc curiális község (közbirtokosság). 1764-ben Mária Terézia vízi úton Pozsonyból Budára utazott, visszafelé szárazföldi utat választott. Tiszteletére a felpéci nemesség is lóra ült, a nemesi bandérium mutatja a nemesi családokat.

  • A felpéci jobbágyság helyzete

A XVIII. századra a majorsági gazdálkodás majorsági földeknek a jobbágytelkek rovására való növelése egyre inkább tért hódított. A majorság gazdaságára, az árutermelés terjesztésére, a belső piac növekedése, de elsősorban a fejlődő osztrák ipar, osztrák piac, a III. Károly és Mária Terézia háborúi következtében megnövekedett a gabonaszükséglet. Ez megsokszorozta a jobbágyterheket, a majorsági földek egyre több robot napját emésztették fel a jobbágyoknak. A terhek növekedésére parasztmozgalmak válaszoltak szinte az egész Dunántúlon. A privilegízált Felpéc a 19. század vége felé Győr megye legnagyobb kuriális községe, a nemesi községek közül. Alig néhány év múlva szükségessé vált a jobbágyságra nehezedő nyomás enyhítése. II. József 1785. évi rendelete megszünteti a „jobbágy” nevet.

A település élete a 19. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napóleoni háborúk kora

A 19. század nyugodtabb első éveit követően Napóleon seregei elérték az országot, s Felpécet is. 1809-ben a győri csata (kismegyeri csata) előtt a Pápáról Győrbe vonuló Eugén király hada érintette elsőként a települést. Június 13-án szállták meg a községet, de egyes csapatok még két hétig visszajártak zsarolni és cseresznyézni. A francia megszállás korából tárgyi emlékek is maradtak fenn. A dombtetőn egy francia aranymarkolatú kardot ástak ki a földből az ún. „csapások szőlőjében” pedig egy ékkővel díszített arany szíjcsatot és arany vállrojtot ástak ki. A falu lakói még ki sem heverték a napóleoni seregek pusztítását, mikor azok elvonulása után 1809 októberében az osztrák Hiller-féle gyalogezred katonáinak egy részét szállásolták el.

A szabadságharc és következményei

A szabadságharc nemcsak az ország életében játszott fontos szerepet, hanem Felpécen is. A szabadságharc részese volt a felpéci nemesség és a község egyéb lakossága is. A komáromi vár megerősítésében a felpéciek is részt vettek. Felpéc lakossága nem kapcsolódott be az ország akkori eseményeibe oly mértékben, mint az a nemesi jogaikra oly büszke felpéciektől elvárható lett volna. Két honvéd tisztről tudunk, Ittzés Ferencről, aki főhadnagyi rangban vett részt a szabadságharcban. Sírja az evangélikus temetőben van. Másik honvédtiszt Hrabovszky István lelkész szintén István nevű fia, aki alezredesként esett fogságba Aradon.

Felpéc gazdasági élete a 19. században indult fejlődésnek. Ebben az időszakban a szőlőkultúra és a kereskedelem virágzott. A település a gabona és takarmánytermesztésre nem volt alkalmas. Nagy esőzések idején a patak rendszeresen kiöntött és elárasztotta a földeket. A patakon vízimalom is működött, ez látta el a lakosságot liszttel. A malomban nemcsak a Feléciek őröltek, hanem más községből is hoztak gabonát őröltetni. A malomnak a háború után nőtt meg a jelentősége. A malomban nemcsak búzát, hanem darát is őröltek. A malom bejárata felett ez a felirat volt olvasható:” Aki innen lop, hajánál fogva fölíratik ide.” Az írás mellett volt egy lyuk és egy évszám.

A malomtól délre a patakban mosták a vásznakat. Itt olyan mély volt a víz, hogy fürödni is lehetett benne. A vásznakat a réten szállították. A lakosság kendertermesztéssel is foglalkozott.A szegényebb emberek a módosabb családoknál vállaltak munkát, arattak, vagy cséplőgépek mellé helyezkedtek el. Télen a kevés munkalehetőség miatt fakitermelést, tuskóirtást vállaltak az emberek. Az erdő biztosította a téli tüzelőt. időnként rejtekhelyet biztosított a betyároknak. A felpéci kisnemesek kereskedelemmel is foglalkoztak. Az állatokat általában nem ők nevelték, hanem az Alföldről szállították őket Észak-Dunántúlra. Ausztriában marhakeresletet folytattak.

Mai története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század nagy történelmi eseményei általában elkerülték a főútvonaltól távol eső kis falut. A két világháború azonban fájó nyomott hagyott lakói lelkében. A hősi halottak névsorát a templomok falán lévő táblákon tüntették fel, a temetőkben emléktáblák emlékeztetnek rájuk. 1921-ben hatalmas tűzvész pusztított. A falu újjáépült, ekkor kaptak a házak cseréptetőt. 1872-ben megépült a vasútállomás Felpéctől 3 km-re.A hegy alatti út (Győri út) valamikor szekér út volt, 1937-ben nyilvánították megyei úttá. Az út szélére szederfákat ültettek. A katonai beszállásokat Felpéc sem kerülte el. Magyar és német alakulatok több-kevesebb ideig tartózkodtak a faluban. A németek két üzemet szereltek fel és működtettek: a pékség a Györffy portán, a húsüzem a Wolf-féle házban üzemelt. Felpéc nem esett áldozatául a bombázásoknak, de a hegybe lehullott néhány bomba – valószínűleg az ott lakó idős emberek nem sötétítették el a házat –, a bombatölcsérek talán még ma is megvannak. A falu lakói több légi harcot figyelhettek meg, hiszen ezek nagy része Felpéc felett zajlott a szomszédos községek teherrakodó állomásai miatt. Szomorú eseménye a falunak a leventék elhurcolása, valamint az orosz megszállás. Rövidesen házhelyeket osztottak, ez volt az első lépés ahhoz, hogy megszüntessék a közös udvarokat. 1948-ban államosították az iskolát.

A faluban 1951-ben került sor a részleges villamosításra. A faluban nem volt orvos, főleg azért volt szükség orvosi rendelő építésére. Társadalmi segítséggel 1958-ban elkészült a rendelő, melyet később bővítettek. 1959-ben helyett kapott a könyvtár a művelődési házban. 1961-ben kezdődött meg a tanítás a két tantermes iskolában és ma is helyet ad a felpéci alsó tagozatosoknak. 1975-ben az iskola körzetesítésére került sor. Még ebben az évben társadalmi támogatással megépült az óvoda, amelyet azóta bővítettek és korszerűsítettek.

Az utcák 1975-ben kapták a nevüket: Ady Endre, Dobó, Dózsa, Győri, Hali, Irinyi, Jókai, József Attila, Kossuth, Petőfi, Rákóczi, Széchenyi, Szondi, Szőlőhegy, Táncsics, Zrínyi, Lenin. 1986-ban megoldódott a község egészséges ivóvízzel való ellátása, kiépült a vízvezeték hálózat. 1990-es kormányzati választások után a képviselő testület úgy döntött, hogy önálló polgármesteri hivatal intézze a község ügyeit. A hivatal önálló jegyzőt alkalmaz. Az első két cikluson keresztül Varga Károly viselte a polgármesteri címet.

  • 1995-ben a Lenin utcát Arany János utcának nevezték át.
  • 1996-ban szennyvízcsatorna- hálózat épült, majd 1998-ban bevezették a gázt a faluba.
  • 1998- óta működik a községben a kommunális szemétgyűjtés.
  • 2000-ben felújították a kultúrházat, és minden intézménybe bevezették a gázt. 2000 áprilisában felavatták a falu zászlaját, címerét. Új nevet kapott az iskola: „Magyar István” Általános Iskola lett.
  • 2003-ban két új utcát a Dr. Petz Lajos és Czetter Sámuel utcát nyitották meg

Az intézményrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az óvoda

A napközi otthonos óvoda 1975-ben épült társadalmi összefogással. Az intézmény 25 férőhelyes, jelenleg 26 kisgyermeket tudnak befogadni. A gyermekekkel két óvónő foglalkozik, munkájukat érettségizett dajka segíti. Az óvodának önálló, korszerű konyhája van, melyet 1992- ben korszerűsítettek.

  • Az általánosi iskola

Az első írásos emlék 1689-ből való. Az iskolás gyerekek létszáma néha a 150-et is meghaladta. 1948-ban államosították, és ezzel együtt összevonták az iskolákat. Magyar István lett az állami iskola igazgatója. A gyereklétszám fogyásával együtt csökkent a testületi létszám. 1990-ben közigazgatásilag szétvált a két község, Felpéc és Kajárpéc, ekkor lett önálló iskola a felpéci alsó tagozat. A felső tagozatosok változatlanul Kajárpécen tanulnak.

  • A posta

A 19. század utolsó feléig nem működött posta Felpécen. 1884. július 11-én kapott önálló postahivatalt a falu. 1908. december 13-án távbeszélő állomást is rendszeresítettek. 1942-től gyalogjárat helyett kerékpáros járatot rendszeresítettek az állomásra és vissza. 1947-től a csomagok súlya miatt több alkalommal kocsit indítottak az állomásra. A legrégebbi időkről nincsenek pontos ismeretek, mert akik ezt el tudnák mondani már nem élnek. A felpéci első magyar királyi postamesterek: Tóth Sándor és fia Tóth Lajos. 1900-tól már volt postája Felpécnek. A soproni Postaigazgatóság a három kiskorút egyedül nevelő özvegynek adta ki a hivatal vezetését, annál is inkább, mert a hivatal a saját családi házában volt.

  • A községi könyvtár

Az evangélikus iskolai könyvtár megszűnése után kezdte meg működését. Az iskolák államosítása után 1948-tól kb. 200 kötetnyi könyv került a községházára. A községi könyvtár a művelődési házban kapott helyet. 1969-ben klubkönyvtárnak minősítették át a felpéci kultúrházat. A klubkönyvtárban rendszeresen tartottak kerekasztal beszélgetéseket. 2000-ben az önkormányzat feújította a könyvtár helyiséget. 2001-ben Juhász Istvánné magyar- könyvtár szakos tanárnő vette át Bertalan Sándornétól a felpéci községi könyvtárt. 2005 márciusában a kultúrház ünnepélyes keretek között felvette a Hargitai Gusztáv nevet.

  • Tájház és Falumúzeum

A ház építési kor szerint több részre tagolható. A 18. században kezdhették el építeni, azóta többszöri felújítást, bővítést végeztek rajta. A házat döngölt földre alapozták, és mivel a víz elvezetést nem oldották meg a ház megsüllyedt. Az országos műemléki védettség alatt álló épület 2002. évben került az Alapítvány tulajdonába. Egykori tulajdonosa néhai Hideg Sándor bácsi a jó gazda alaposságával tartotta rendben a házat és környezetét egészen addig, míg fizikai ereje engedte. Halála után a ház állapota rohamosan romlott, a tetőszerkezetben keletkezett a legnagyobb kár. A házat az örökösök a Felpécért Alapítvány tulajdonába adták. A munkaterület átadására 2003. augusztus 27-én került sor. A Falumúzeum ünnepélyes átadását, pedig a Kulturális Örökség Napjai országos programhoz kapcsolódva tartották 2004. évben. Sikerült a régi falusi házat helyreállítani, mely hűen tükrözi, és bemutatja a régi falusi élet mindennapi tennivalóinak világát, az évszakok szokásait. Az épület berendezését helytörténeti tábor keretében végezték. A szakértői hátteret Géber József néprajzkutató-táborvezető jelentette. A Tájház új épületrésszel való bővítése 2005. évben kezdődött, és 2006. augusztus 19-én került felavatásra. Így vált alkalmassá a Tájház a hagyományőrző kézműves foglalkozások tartására, nyári napközis táborok rendezésére, valamint 8-10 fő részére szálláslehetőség is biztosított.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Czetter Sámuel festő, rézmetsző (Felpéc, 1765. június 22.)[10]

Képei:

  • Sziklás táj katonákkal
  • Katonai viseletképek
  • Nándorfehérvár ostroma
  • Arcképek: Barótzi Sándor
  • Dugovics András
  • Esterházy Miklós

Címlap, címkép, illusztráció, vallásos témák::

  • Imakönyv, Keresztény az ájtatosságban
  • Officium Rákóczianum (Rákóczi imakönyve)
  • Dávid király, Sámuel a templomban,
  • Szent István felajánlja az országot
  • dr. Petz Lajos (Győr,1854. március 1. – Győr, 1932. június 21.)
  • dr. Petz Aladár (Győr 1888. december 10. – Győr, 1956. február 27.) dr. Petz Lajos fia.

Az orvosi egyetemet Budapesten végezte.

  • 1922- től a győri Szentháromság Közkórház igazgatója.
  • 1921-ben mutatta be a gyomorvarrógépet, melyet
  • 1924-ben azabadalmaztatott. A második világháború alatt sikerrel mentette meg a kórház felszerelését. Családja szellemi és tárgyi értékeit a városra hagyta. A megyei kórház viseli a nevét.
  • Hargitai Gusztáv

(Győr, 913) festő

  • Magyar István (Felpéc,1888.)

Őrihodoston tanító. 2000-ben róla nevezték el a felpéci iskolát.

  • Kmoskó Pál

1729-től 1773-ig volt tanító és jegyző. Emlékét a „Kamaskó-dülő” őrzi.

A vidék és Felpéc néprajza külön szócikkben olvasható.

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus templom

A középkori részletekkel is rendelkező templomot a reformáció korában 1620-ban építették, majd barokk stílusban átépítették 1776-77-ben. A templom torony építése 1794-ben volt 1794. november 20-án készen állt a fazsindellyel fedett torony, három haranggal és a szekrényben elhelyezett toronyórával. 1812. szeptember 12-én tűzvész pusztított a községben, ekkor leégett a templom, a toronyban a nagy hőségben megolvadtak a harangok. A torony újjáépítését 1819. április 13-án kezdték és augusztus 10-re már állt. A ma is működő toronyóra 1830-ból való. Síkmennyezetes, karzatos hajójú, a szentély egyenes záródású, melyben XIX. századi szószék-oltár látható. Az oltárkép az Olajfák hegyén imádkozó Krisztust ábrázolja. A vörösmárvány keresztelőkút 1905-ben, az orgona 1910-ben készült.

  • Katolikus templom
A rk. templom

A felpéci római katolikus templom a XVIII. században készült. A templomban térdeplő szentekkel díszített szarkofág látható.

  • Ősborókás

Védett természeti terület, 1992 óta a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet része, a Sokorói-dombság nyugati oldalán terül el. Az ősborókás területe 15 ha, kezelője a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság. A borókás-nyaras foltok között nyílt homokpusztagyepek találhatók, amelyek számos védett növényfajnak, így a csajkavirágnak, az agárkosbornak vagy a homoki nősziromnak biztosít élőhelyet. A területet korábban legelőként hasznosították, majd a legeltetés felhagyása után megindult a beerdősödése. Az élőhelyre jellemző boróka és fehér nyár mellett a szomszédos erdősítésekből spontán betelepült az idegenhonos akác és a bálványfa, amelyek ma már a terület természeti értékeinek fennmaradását veszélyeztetik.

  • Szőlőkultúra
Borospincék

A délnyugati fekvésű lejtők kedvező feltételeket nyújtattak a lakosság fő megélhetési forrása, a szőlőtermesztés számára, az Árpád kori írásos forrásokban folyamatosan szerepelnek a sokorói szőlők, e vidék borát „sokorói bor”-nak nevezték az esztergomi vámszabályzatban (1288). Az enyhébb klíma és a viharállóbb fajták segítették a szőlő kultúra kialakítását.

A török kiűzésével a falu lakói kedvezőbb körülmények között folytathatták szőlőterületük gondozását. A Rákóczi szabadságharc idején ismét pusztulásra jutottak a szőlőskertek. 1748-ban a feljegyzések szerint az egész határt sáskajárás pusztította el. A 18-19. században a természeti katasztrófák ellenére tovább virágzott a szőlőművelés. Az itt termett híres borokat a szőlősgazdák nemcsak a Rábaközbe szállították, hanem a bécsi polgároknak is. Későbbi évszázadokban is a kedvező feltételeket kihasználva a szőlőművelés maradt a felpéciek egyik legfőbb megélhetési forrása. Ma is fogalom a „Törisvár rizling”.

A község fölött magasodó szőlődombon régi és újabb keletű pincéket, présházakat találunk, közöttük az 1817-ben épült Nádas Pincét.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Katalin, Dombi Alajosné (Felpéc 2001): Felpéc a honfoglalástól napjainkig Felpécért Alapítvány Corvin- Kódex Kft.
  • Kerekes Éva Felpéc története (Győr, 2006) kézirat

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Felpéc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Szentpétery Imre-Borsa Iván 1987: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 1290–1301. MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 13, 153 No. 4035.
  4. Mályusz ElemérBorsa Iván 1993: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412). Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 22. Budapest, 443 No. 1769; Nagy: Pécz nemzetség, 38 (tart. átírás Garai Miklós 1433. március 13-i okleveléből. DL 43945. – Múz. törzsanyag. Horvát István.)
  5. Mályusz Elemér-Borsa Iván 1997: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416). MOL kiadványai 2. sorozat Forráskiadványok 27, 256 No. 854; Nagy: Pécz nemzetség, 31. (Garai Miklós nádor 1413. márc. 13-i tartalmi átírásából. DL 43945 - Múz. törzsanyag, Horvát István iratai.)
  6. Mályusz Elemér-Borsa Iván 2001: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20). MOL kiadványai 2. Forráskiadványok 37, 158 No. 201; Nagy: Pécz nemzetség, 37 (tart. kiv. Garai Miklós nádor 1433. márc. 13-i okleveléből. DL 43945 és DL 43946 - Múz. törzsanyag, Horvát István iratai).
  7. Borsa Iván-C. Tóth Norbert 2003: Zsigmondkori oklevéltár VIII. (1421). MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 39, 385 No. 1270.
  8. C. Tóth Norbert 2007: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423). Magyar Országos Levéltár kiadványai II. - Forráskiadványok 43. Budapest, 479 No. 1184.
  9. Farkas Gábor 1989: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. Székesfehérvár, 128.
  10. http://www.felpecert.hu/node/20

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]