Pér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pér
Pér címere
Pér címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Kistérség Győri
Jogállás község
Polgármester Herold Ádám[1]
Irányítószám 9099
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 2363 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 74,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 31,48 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pér (Magyarország)
Pér
Pér
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 00″, k. h. 17° 48′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 00″, k. h. 17° 48′ 00″
Pér (Győr-Moson-Sopron megye)
Pér
Pér
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén

Pér község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőtér

A település a Kisalföld délkeleti részében a Bakony-ér völgyében a Győrt Székesfehérvárral összekötő 81-es számú főközlekedési útvonalon Győrtől 15 km-re délkeletre található meg. Ez a táj átmenetet képez a síkság és a Sokorói-dombság (Pannonhalmi-Dombság) között. Az átlagos tengerszint feletti magassága 132 méter.

A község vízfolyásokkal szabdalt, enyhén hullámos területen fekszik. Legalacsonyabb pontja 118 m-re, a legmagasabb 141 m-re van a tengerszint felett. Meghatározó szerepe van a közeli Bakony-ér és a falun átfolyó Vezseny-ér vízmozgásának. Az előbbi Gönyűnél ömlik a Dunába, míg az utóbbi Töltéstava (a szomszéd község) közelében egyesül a Nagy-Pándzsa-ér vízével. A Vezseny-ér mentén halastó-rendszer és öntözőtó lett kialakítva. A környék talaja a Duna hordalékára rárakodott vastag lösz rétegen alakult ki. Jobbára mezőségi talajok, kisebb hányaduk homoktalaj. Gyepterületek a vízfolyások mentén vannak.

Az átlagos évi csapadéktömeg 592 mm, amiből a tenyészidőszakra 240 mm jut. Az éves napfényes órák száma: 1916 óra, az éves középhőmérséklet 10,3 °C. A Kisalföldön az É–ÉNy-i szelek uralkodnak. A viharos napok száma évente eléri a 60-at.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első menetrend szerinti gép
Az első rovásos helységnévtábla Győr-Moson-Sopron megyében

Régóta lakott hely, ezt bizonyítják a kőkorszaki, valamint kelta származású leletek amelyek szántás közben kerültek elő. Több évszázadon keresztül éltek itt a római birodalom népei. Később avarok, szlávok, majd a honfoglaló magyarok népesítették be a vidéket. Pér első okleveles említése a pannonhalmi bencés apátság javainak 12371240-ből származó összeírásában, mint „szomszéd falu” történt meg. A győri püspök birtokaként említik 1329-től egészen 1848-ig. (1357: Peer villa episcopalis, azaz „Pér püspöki falu”).

A Pér elnevezés a fehér névből alakult ki, s eredetileg a települést feltehetőleg Peernek nevezték. Más elmélet a Péter névből eredezteti a falu elnevezését. Valószínűleg a legközelebb áll a valósághoz, hogy a község a nevét a pér-hal fajtájáról nyerte. Az első okleveles említése az úgynevezett Ailleus jegyzékben történt. Pér ekkor már falu volt, és valószínű, hogy hosszabb ideje létezett. Egy 1329-ből származó oklevél Pért már a győri püspök birtokaként említette, és 1848-ig birtokosa nem változott. A mohácsi csatavesztés (1526) után Győr vármegye területét is pusztította a török és Pér is 1529-től 1531-ig behatolhatatlanná vált. Az 1549-es, 1551-es és 1568-as úrbéri kimutatásai szerint lakatlan település volt. Az 1565-ös úrbéri kimutatás szerint jó halastava volt. 1561-ben a települést pusztaként említették, és a falu területét a pázmándiak művelték. Az 1619-es Győr megyei portaösszeírás sem szólt Pérről. Hasonlóképpen tett említést 1627-ben Esterházy Miklós által a sérelmekről elrendelt összeírás. A vasvári béke (1664) után Széchényi György győri püspök telepíttette újra a falut, sőt 1669-ben szabadságlevelet adott a péri jobbágyoknak. A déli oldalon alakult ki a zsellérek, a pannonhalma–gyönyűi út két oldalán a gazdák útja. Ez jelenleg is a község fő utcája. 1670-ben rendezték a péri utak határvonalait. De a törökök 1683-as bécsi hadjárata megakasztotta e folyamatot, sőt megsemmisítette a fejlődésnek indult települést. Buda 1686-os visszafoglalása után Pér Kollonich Lipót győri püspök kezdeményezésére kezdődött el újra a falu fejlesztése.

A takarékszövetkezet épülete

Az 1785. évi népszámlálás szerint lakossága 1015 fő volt. 1851-ben 1192 lakosa volt a településnek. 1735-ben felépült a falu jelenleg is meglévő temploma. 1839-ben elkészült a település határának a telekkönyve – összesen 51 jobbágytelek volt. A falu határában 3348 hold szántóföld, 652 hold rét volt. 18481849-ben többször átvonultak a településen a magyar és az osztrák seregek. 1866-ban szentelték fel a Kálvária kápolnát.

A gazdasági életnek nagy lendületet adott az 1895-ben megalakított Péri Hitelszövetkezet, a Gazdakör, amelynek működését gátolta az első világháború kitörése.

1934-ben Töltéstava, Táplánypuszta és Söptérpuszta kivált Pér határából, s önálló településsé lett. A második világháború előtti utolsó békeévben (1938-ban) Pér nagyközség lett a Pusztai járásban. Lakossága 2551 fő volt, nagyobbrészt római katolikus vallásúak. Területe ekkor 5421 kh volt. A második világháború alatti begyűjtési rendszer, majd a német és az orosz megszállással együtt járó rekvirálások következtében az állatállomány lecsökkent. Ennek következtében az újratermelés nehezen indult meg.

A második világháború befejeztével 1945-ben felosztották a püspöki birtokot. A földigénylők 1640 kh földet kaptak, amit a püspökalapi határból pótoltak az igények kielégítésére. 1949-ben az elsők között alakult meg a Micsurin TSZCS (termelőszövetkezeti csoport). 1955-ben újabb három termelőszövetkezet alakult meg: az „Új élet”, a „Búzakalász” és a „Petőfi”. Ezek 1956-ban meg is szűntek. A termelőszövetkezetek újraalakításakor 1959-ben két termelőszövetkezet alakult meg, az „Új élet” és a „Micsurin”, melyek 1962-ben „Haladás” néven egyesültek. Ebben az évben épült meg a kultúrház is. 1971-ben került átadásra az ÁFÉSZ „Park” vendéglője. A következő évben fejeződött be a repülőtér megépítése.

Lásd még: Győr–Pér repülőtér

Az új iskolaszárny

1975-ben a kultúrházban faluszobát rendeztek be. Pér, Mezőörs és Mindszentpuszta összevonásával 1977-ben közös tanácsot hoztak létre péri székhellyel. A közös tanács 1989-ben a rendszerváltás előtti évben szűnt meg. A korábban Mezőörshöz tartozó Mindszentpuszta népszavazáson Pérhez csatlakozott. 1990-ben a községben is megalakult az önkormányzat. Az 1990. évi önkormányzati választáskor már működött az MDF alapszervezete.

A környező községek közös beruházásban épült meg 19911992-ben a vezetékes ivóvízhálózat, mely Töltéstavát, Pért, Mindszentpusztát, Mezőörsöt, Bőnyt és Rétalapot látja el egészséges ivóvízzel. Ezekben az években történt meg a vezetékes telefonhálózat bővítése, majd 1994-ben a vezetékes gáz bevezetése a háztartásokba.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom
A római katolikus templom

Jelentős műemlék a Groll Adolf győri püspök által 1735-ben felépített barokk katolikus templom. A régi a faluval együtt pusztult el a török alatt. Zichy Ferenc püspök az új templomhoz 1762-ben tornyot építtetett, Zalka János győri püspök 1875-ben megnagyobbíttatta. 1935-ben felújították. Értékei: a főoltár két álló szobra, az oltár, a barokk ezüstkehely és ereklyetartó, valamint a 19. század közepi festmények

  • Erzsébet kő
  • Hősi emlékmű
  • A kisalföldi homokpuszta a Duna árterétől délre azzal párhuzamosan Győrtől a Tatai-árokig húzódik. Aljzata felső pleisztocén korú kavicstakaró. Győr és Gönyű között 4–8 méter vastagságú teraszokat képezett. Ez valamint az alacsony évi 550–600 mm-es csapadék eredményezte, hogy a Kisalföld hazai részének ez a legszárazabb területe és rajta részben eredeti, részint homoki tölgyesek, irtás területén másodlagosan homokpuszta gyepek alakultak ki. Sajnos mára az oktalan fenyvesítés és akácosítás következtében kis területen maradt fenn. Legszebb foltjuk a Komárom–Győr–Kisbér háromszögben érintetlenül pompázó gyep, amely a Pannon Tájvédelmi Körzet legkeletibb elhelyezkedésű védett területe. (Gönyű, Bőny, Győrszentiván térsége) A homokpuszták sajátos világa a rovarok valódi birodalma. Legszembetűnőbb a lepkék számtalan faja. Így a térségben turisztikai kirándulásokat, lepkenéző táborokat lehetne szervezni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bárdos Dezső irásának átdolgozásával:

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]