Magyar Demokrata Fórum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Demokrata Fórum
Adatok
Elnök Makay Zsolt

Alapítva 1987. szeptember 27.
Feloszlatva 2011. április 8. (névváltoztatással)
Utódpárt Jólét és Szabadság Demokrata Közösség
Székház 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 73.
Ifjúsági tagozat Ifjúsági Demokrata Fórum

Ideológia konzervativizmus
Politikai elhelyezkedés jobbközép[1]
Parlamenti jelenlét 19902010
EP-frakció Európai Konzervatívok és Reformerek
Hivatalos színei zöld

Magyarország politikai élete
Weboldala

A Magyar Demokrata Fórum (MDF) egy magyarországi politikai párt volt, a rendszerváltás egyik meghatározó politikai szervezete. 1990-ben az első szabad választáson a legtöbb szavazatot szerezve négy évig a kormánykoalíció vezető pártjaként két miniszterelnököt adott az országnak. Eredetileg markánsan jobboldali, de több ideológiai áramlatot magába fogadó párt volt.

A Dávid Ibolya vezette MDF 1998 és 2002 között részt vett az első Orbán-kormányban, a pártelnök az igazságügyi tárcát vezette. 2002 után azonban a magyar politikát meghatározó szimbolikus és ideológiai kérdésekben nem igazodott a Fidesz által vitt jobboldali irányzathoz, így egyes politikai elemzők szerint mintegy baloldali párttá vált. Ehhez járult az is, hogy a 2009-es európai parlamenti választáson Bokros Lajost tette vezető jelöltjévé, gazdaságpolitikai kérdésekben a neoliberális irányvonal felé fordult. Szavazótábora ennek megfelelően kicserélődött.[2][3]

Mivel ez az irányvonal nem bizonyult sikeresnek a 2010-es választáson, ahol a párt történelme során először a parlamenten kívülre került, a teljes vezérkar lemondott, az új vezetés pedig visszatért a korábbi jobboldali ideológiai gyökerekhez[1], valamint 2011 áprilisában hivatalosan is felvette a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség nevet.[4]

A párt körül 2008-ban kipattant és nagy port felvert „Lehallgatási ügy” sem tett jót a párt renoméjának.[5]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MDF budapesti székháza

A Magyar Demokrata Fórum 1987-ben alakult Lakiteleken. Az alapítói okirat aláírói Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor voltak. A rendszerváltás utáni első választás megnyerése után az MDF az FKGP-vel és a KDNP-vel alakított kormányt. A miniszterelnök Antall József lett, aki az MDF-et a népi-nemzeti irányzat, a kereszténydemokrácia és a nemzeti liberalizmus három alappillérén nyugvó pártként határozta meg. Antall József halála után Boross Péter, addigi belügyminiszter lett a miniszterelnök.

Kormányon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 19901994-es években több képviselőt kizártak a pártból, akik közül sokan függetlenként folytatták karrierjüket, míg mások a Fidesz színeiben. Több képviselő új pártot alapított, mint például Csurka István, a MIÉP, vagy Szabó Iván az MDNP alapítója. A MIÉP az 1998-as országgyűlési választáson elérte az 5%-os küszöböt és parlamenti frakciót alakíthatott, míg az MDF alig érte el a 3%-ot, ám egyéni választókerületekben – egyes fideszes jelöltek visszalépése, illetve közös jelöltek miatt – 18 képviselője győzelmet aratott és parlamenti frakciót alakított. Négy év ellenzékben eltöltött idő után újra kormányzópárt lehetett a Fidesz és az FKGP mellett.

Ellenzékben a parlamentben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es országgyűlési választáson a Fidesz-szel közös listán indultak és több mint 41%-ot értek el, de a választást elveszítették. Az MDF országgyűlésbe jutott 24 képviselője önálló frakciót alakított. Időközben a párton belül szakadások jelentek meg; Lezsák Sándort, Balogh Lászlót, Balsai Istvánt, Font Sándort, Horváth Balázst, Kelemen Andrást és Szászfalvi Lászlót törvénytelenül kizártak a frakcióból. Emiatt jogerősen 10 millió forint kártérítésre kötelezték az MDF-et 2007. június 26-án.[6] 2005. április 2-án egyesülési egyezményt írtak alá a korábban a pártból kivált MDNP-vel.

Az MDF a 2006-os országgyűlési választáson önállóan indult, és az első fordulóban 5,04%-os eredménnyel bejutott a parlamentbe, mely révén 1994 óta először képes volt egyedül bekerülni az Országgyűlésbe. Önálló miniszterelnök-jelöltet állítottak Dávid Ibolya személyében. Az MDF mindkét nagy párttól távolságtartó politikával próbált eredményes lenni, ennek központi eleme volt, hogy sem Gyurcsány Ferencet, sem Orbán Viktort nem segítik kormányra. Ez a két forduló között főleg utóbbi irányában mutatkozott meg, amikor elutasította a Fidesz közeledését(azaz ajánlatát Bod Péter Ákos neves MDF-es közgazdász közös miniszterelnök-jelöltségével kapcsolatban) Ennek hatására a baloldali szavazótáborban nőtt, a jobboldali szavazótáborban viszont csökkent népszerűsége. A két párt viszonya azóta jelentősen romlott.

Dávid Ibolya, 1999-2010 között a párt elnöke, irányadó politikusa

2006 folyamán a párt népszerűsége folyamatosan emelkedett, 2006 júniusában (1996 óta először) megelőzte az SZDSZ-t, júliusban a biztos szavazók és pártválasztók körében már 8%-os volt a támogatottsága. Nem sokkal később azonban (már 2006 szeptemberére) támogatása jelentősen csökkent, az 5%-os parlamenti küszöb alatt mozgott a biztos pártválasztók körében. 2009 elejére ez a mutató egymás után két hónapban 2% lett (az SZDSZ-szel azonos módon).[7]

2009-ben a párt új irányvonalat vett, és heves viták után Olajos Péter helyett Bokros Lajost, Horn Gyula egykori pénzügyminiszterét jelölte az EP-választásra, mely során Csáky András országgyűlési képviselő kilépése után 2009. március 20-i hatállyal megszűnt a párt frakciója.[8] A 2009-es európai parlamenti választáson a Magyar Demokrata Fórum átlépte az 5%-os küszöböt, ezért egy képviselőt, a listavezető Bokros Lajost küldhette Brüsszelbe. (A listán második helyen Habsburg György szerepelt, aki a párt választási plakátjain is együtt szerepelt Bokrossal.)

2009. június 13-án kiszivárgott Boross Péter volt miniszterelnök, az MDF egyik legismertebb képviselőjének levele az MDF elnökségi tagjaihoz,[9] amelyben bejelentette, hogy megszakítja a kapcsolatát az MDF-fel, mert nem ért egyet legutóbbi irányváltásával.

A parlamenten kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010-es országgyűlési választáson a Demokrata Fórum folytatta az ún. „nyitás politikáját” (a baloldali és a liberális elvek és szavazók felé). A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy Bokros Lajos lett a párt kormányfő-jelöltje és budapesti területi listájának vezetője is, ezenkívül pedig több ismert, a politikai garnitúra bal oldalához köthető személy is a párt képviselő-jelöltjeként indult.[forrás?] A jelöltek között volt Debreczeni József közíró (az MDF korábbi országgyűlési képviselője 1989 és 1994 között), valamint Somogyi Zoltán, a Political Capital elemzője. Az MDF ezt követően választási együttműködést kötött a Retkes Attila által vezetett SZDSZ-szel. Eszerint a liberálisok több képviselőt indítanak az MDF budapesti és országos listáján, valamint néhány helyen, Budapesten és országosan is közös képviselő-jelölteket indítanak. Ez az együttműködés vitatott volt a párton belül, amik sok helyen újabb kilépésekhez, kizárásokhoz, illetve („központilag elrendelt” vagy önkéntes) párttagság-felfüggesztésekhez, helyi szervezetek felszámolásához vezettek.

Az MDF az SZDSZ-szel való összefogás ellenére sem érte el a választáson a Parlamentbe bekerüléshez szükséges 5%-ot, csupán a szavazatok 2,67%-át szerezte meg. Így 20 év parlamenti jelenlét után kiesett az országgyűlésből. Az eredmény láttán még a választás éjszakáján a párt elnök asszonya, Dávid Ibolya lemondott tisztségéről, utóda ideiglenesen Herényi Károly lett, míg Makay Zsoltot meg nem választották.

Átalakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párt székháza az MDF-JESZ logócsere után

Az új pártvezetés 2010. december 12-én döntött az átalakulásról, illetve ennek részeként új név felvételéről: Jólét és Szabadság (JESZ).[10] Ezt a tagság a 2011 márciusi küldöttgyűlésen jóváhagyta, így 2011. április 8-án hivatalosan is felvették a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség nevet.[4]

Közben az MDF székházát a párt tartozásai miatt 2013 decemberében 70 millió forintért árverezték el, de a pártelnök Makay Zsolt szerint nem kell kiköltözniük az épületből, mert megtámadták a végrehajtási eljárást és bepereltek több végrehajtócéget is. Makay szerint csaknem egymilliárd forintos adósságot örököltek az MDF-től, amely 500 millió forint jelzálogalapú hitelből és 400-450 millió forintnyi számlatartozásból áll.[11]

Újraszervezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. február 9-én nagygyűlés keretében alakult újra Jesz-MDF pártszövetség néven az előd- és utódpárt közös szervezete, akik indulni kívántak a 2014-es választásokon.[12][13]

Lehallgatási ügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MDF 2008-as elnökválasztásán Almássy Kornél indult Dávid Ibolya elnök kihívójaként.

Boross Péter a Magyar Demokrata Fórum 2008. szeptember 27-i Országos Gyűlésén
XXII. Országos Gyűlés

Az MDF elnökasszonya pár nappal a választás előtt, 2008 szeptemberében egy sajtótájékoztatón egy birtokába került hangfelvételre hivatkozva azt állította, hogy őt és más politikusokat törvénytelenül megfigyeltek és ezzel Almássy Kornélt is összefüggésbe hozta.[14] A hangfelvételen az UD Zrt. nevű nyomozóiroda vezetője Csányi Sándor bankárral beszélgetett arról, hogy Tombor András vállalkozó, aki Almássy barátja és tanácsadója volt, felvetette a lehetőségét Dávid Ibolya megfigyelésének, amivel terhelő adatokra lehetne szert tenni az elnökasszony ellen. A beszélgetést tartalmazó lemezt Dávid állítása szerint a postaládájában találta.[15] A megfigyelési ügy később tovább dagadt Csányi Sándor bankár, Demeter Ervin és Kövér László fideszes politikusok, Tóth Károly MSZP-s képviselő, valamint Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszter és az UD Zrt. vezetőinek főszereplésével.[14] Az Országos Gyűlésre elnökjelölő Országos Választmányi ülés előtt, Dávid Ibolyával folytatott megbeszélés után Almássy hirtelen visszalépett. Szeptember 26-án először, majd szeptember 29-én másodszorra már törvényesen kizárták az MDF országgyűlési frakciójából is. Később tagadta az ellen felhozott vádakat, és azt állította, fenyegetéssel bírták rá a visszalépésre.[15][16]

A lehallgatási ügy részleteire azóta sem derült fény, a szóba hozott Csányi Sándor az UD Zrt.-nél lefoglalt és cégei adatait tartalmazó szerverek miatt írásban panaszt emelt,[17] Almássy részére pedig 2011-ben jogerősen is 1,4 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg a bíróság az általa Dávid Ibolya és az MDF ellen indított perben,[18] ezt azonban a Kúria, a Legfelsőbb Bíróság utódszerve végül 2012. január 11-én hatályon kívül helyezte, mert indoklásuk szerint az elnökasszony „a nyilvánosságra került hangfelvétellel kapcsolatban, a megismert tények alapján fejtette ki általánosságban megfogalmazott politikai véleményét”, amely szerint nem állította bizonyított tényként, hogy Almássy adott volna megbízást az ellene folyó adatgyűjtésre.[19]

2012. április 24-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság első fokon felmentette Dávid Ibolyát, Herényi Károlyt, Tóth Károlyt és Szilvásy Györgyöt a személyes adattal visszaélés, illetve kényszerítés vádja alól, amely eljárást azután indították meg ellenük, hogy a vád szerint lehallgatott telefonbeszélgetéseket hoztak nyilvánosságra. A bíróság álláspontja szerint „a vádlottak törvényesen, az alkotmány szellemében jártak el”, ugyanakkor élesen bírálta az ügyészséget, szóvá téve, hogy „a megvádolt politikusok egyes riválisai, illetve azokkal együttműködő személyek, sértettek, feljelentők, illetve terhelő tanúk kifogásolhatóan jártak el, és szavahihetetlennek bizonyultak a büntetőperben.” Az indoklás során a bíróság kitért arra is, hogy a vádirat „hiányos, pontatlan és egyoldalú”.[20] Az ügyhöz kapcsolódóan 2012. szeptember 12-én Dávid Ibolya pert nyert a Kúrián személyiségi jogi perében, amit az UD Zrt. korábbi vezetője indított ellene. A Kúria szerint ugyanis nem minősült nyilvánosságra hozásnak, hogy Dávid az UD Zrt. vezetője és a vele üzleti kapcsolatban álló Csányi Sándor telefonbeszélgetését anonimizálva ismertette a nyilvánossággal.[15]

2013. január 23-án a másodfokú bíróság felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ennek értelmében Dávid, Herényi és Szilvásy esetében új eljárást kell indítani, míg Tóth esetében másodfokon helyben hagyták az elsőfokú ítéletet. A bíróság indoklása szerint az elsőfokú bíróság ítélete „azért »siklott félre«, mert az ügyészség és ez alapján az elsőfokú bíróság a sokféle vádbeli cselekményt a személyes adattal való visszaélés fogalmában próbált »betuszkolni«.” Mint kiderült bizonyos ügyekben a Pesti Központi Kerületi Bíróság hatáskör hiányában nem is járhatott volna el, ezért az elsőfokú ítélet megsemmisítésére az indoklás szerint főleg az ügyészség hibái miatt került sor.[21]

2014. március 10-én indult el az UD Zrt.-ügy újratárgyalása a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A tárgyaláson Dávid közölte, hogy semmi köze nem volt Almássy Kornél lemondásához, mivel Almássyt saját megbízói vonták vissza, ezen kívül kiemelte, hogy maga Almássy cáfolta azt, hogy öt bárki fenyegette volna. Ezen kívül kritizálta az ügyészség szerinte igénytelen, hiányos munkáját, ami miatt hét éve húzódik a per, melynek során meghurcolták őt Almássy alaptalan vádaskodásai alapján.[22][23] 2014. március 28-án Szilvásyt első fokon felmentették a hivatali visszaélés vádja alól, miután úgy ítélték meg, hogy nem követett el bűncselekményt az ügyben tett nyilatkozataival és az azzal kapcsolatos beszélgetések nyilvánosságra hozásával.[24]

2014. május 28-án, az újratárgyalás következő napján Csányi Sándor tanúként arról beszélt, hogy Dávid 2008. szeptember 11-én felhívta és kérte, hogy másnap találkozzanak Csányi irodájában, ahol is Csányi szerint az elnökasszony a hatalma megtartása érdekében cselekedve átadta neki a telefonbeszélgetések leiratát és az azokat tartalmazó CD-ket, amiket Dávid állítása szerint a postaládájában talált. A bankár szerint Dávid ezekkel akarta nyomatékosítani és rajta keresztül megüzenni Almássynak, hogy el kell tűnnie a közéletből, de Csányi vélekedése szerint a beszélgetéseken nem volt semmilyen utalás az elnökasszony elleni adatgyűjtésre, mindössze Almássy kért segítséget a saját lakása, telefonja poloskátlanításához. Dávid szerint a párt tisztességtelen eszközökkel történő lejáratása ellen próbált fellépni, de nem zsarolta meg Almássyt, ugyanakkor kitért rá, hogy Almássy ismeretlen forrásból kétmilliárd forintot ígért a pártnak, ha őt választják meg új elnöknek.[25]

A párt elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párt alapításának hivatalos időpontja 1987. szeptember 27-e. Első elnöke Bíró Zoltán volt, őt követte Antall József, aki 1990-től 1993-ban bekövetkezett haláláig Magyarország miniszterelnöke is volt. Halála után Für Lajost választották elnökké, aki 1996-ig maradhatott a párt élén. Fürt Lezsák Sándor váltotta; ő 1999-ig volt az MDF vezetője. Ekkor Dávid Ibolyát választották elnökké, aki aztán közel egy évtizeden át határozhatta meg a párt irányvonalát egészen 2010. április 11-ig. Ezen a napon a 2010-es magyarországi országgyűlési választás első fordulójában az MDF által elért kiábrándító eredmény (vagyis a párt kiesése) miatt lemondott, utódja Herényi Károly lett, mint ügyvezető elnök a következő elnökválasztásig, amit 2010. június 20-án Makay Zsolt nyert meg. 2011. április 8-án nevüket Jólét és Szabadság Demokrata Közösségre változtatták.

A Magyar Demokrata Fórum elnökei
Név Hivatal kezdete Hivatal vége
Bíró Zoltán (ügyvezető elnök) 1987. szeptember 27. 1989. október 21.
Antall József 1989. október 21. 1993. december 12. (hivatalosan 1994. február 19.)
Für Lajos 1994. február 19. 1996. március 2.
Lezsák Sándor 1996. március 2. 1999. január 30.
Dávid Ibolya 1999. január 30. 2010. április 11.
Herényi Károly (ügyvezető elnök) 2010. április 11. 2010. június 20.
Makay Zsolt 2010. június 20. 2011. április 8.

Választási eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Országgyűlési választások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választás Szavazatok száma
(I. forduló)
Szavazatok aránya
(I. forduló)
Szavazatok száma
(II. forduló)
Szavazatok aránya
(II. forduló)
Mandátumok száma Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
1990-es 1 213 825 24,72% 1 406 2691 41,24%1 164 42,49% kormánypárt
1994-es 649 966 12,03% 639 866 14,93% 38 9,84% ellenzék
1998-as 139 934 3,12% 17² 4,40%² kormánypárt²
2002-es 2 306 763 ³ 41,07%³ 2 196 524 ³ 49,97%³ 24³ 6,22%³ ellenzék
2006-os 272 831 5,04% 16 355 0,50% 11 2,85% ellenzék
2010-es 136 895 2,67% nem jutott be
  • 1: A javára történt jelentős számú visszalépés révén
  • ²: Az 5%-os küszöböt el nem érve, területi- és országos listás mandátumot nem, de részben a Fidesszel kötött választási megállapodás révén 17 egyéni mandátumot szerzett, és egy miniszteri tárcát (Igazságügyi Minisztérium – Dávid Ibolya) kapott.
  • ³: Az MDF és a Fidesz közös listán indult, önálló jelöltjeik nem voltak. 164 képviselő Fidesz-MDF, 24 MDF-Fidesz színekben jutott be, összesen 188 (48,71%).

Megjegyzések:

  • 1990-ben megnyerte a választást és a kormánykoalíció vezetője volt.
  • 1998-ban egyéni választókerületekben mandátumot szerzett képviselői révén tudott frakciót alakítani. (3,12%-ot ért el)
  • 2002-ben a Fidesszel közös listán indulva jutott be a parlamentbe.
  • 2006-ban az országos listán elért 5,04%-os eredménye révén szerzett parlamenti tagságot, az elnyerhető mandátumok 2,85%-át birtokolta.
  • Lásd még: Magyar választási rendszer

Európai parlamenti választások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választás Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma Európai parlamenti csoport Európai parlamenti alcsoport
2004-es 164 025 5,34% 1 Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) (EPP-ED) Európai Néppárt (EPP)
2009-es 153 660 5,31% 1 Európai Konzervatívok és Reformerek (ECRG) Európai Reformért (MER)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b MDF: hangoljunk jobbra
  2. Mong Attila: Tölgyessy Péter: Az MDF lett a baloldal kisebbik pártja (magyar nyelven). InfoRádió, 2008. december 17. (Hozzáférés: 2010. március 22.)
  3. Török Gábor: Ki a bal, ki a jobb? (magyar nyelven). törökgáborelemez, 2010. március 18. (Hozzáférés: 2010. március 22.)
  4. ^ a b Jólét és Szabadság Demokrata Közösségre változik az MDF neve, Index, 2011. március 5.
  5. Ártanak a botrányok - Zuhan az MDF vezetőinek népszerűsége – Világgazdaság online, 2010. február 26.
  6. 10 millió forintos kártérítésre kötelezték az MDF-et, Hír TV, 2007. június 26.
  7. Pártok támogatottságának alakulása a biztos szavazó pártválasztók körében, TÁRKI, 2000. január - 2009. július
  8. Leépít az MDF, index, 2009. március 19.
  9. Boross Péter szakított a Dávid vezette MDF-fel, HVG online, 2009. június 18.
  10. Megváltoztatta nevét az MDFOrigo, 2010. december 12.
  11. Elárverezték az egykori MDF-székházat – mno.hu, 2014. január 13.
  12. Feltámadott, és Kató nénivel rajtolt az MDF – Index, 2014. február 9.
  13. Elindul az MDF a 2014-es választáson – mno.hu, 2014. január 20.
  14. ^ a b Pillanatok alatt szivárogtak ki a megfigyelési ügy titkaiIndex-cikk, 2008. szeptember 23.
  15. ^ a b c Dávid Ibolya pert nyert a Kúrián – Index, 2012. szeptember 12.
  16. Almássy: Törvénytelen a kizárásom – Index-cikk, 2008. szeptember 26.
  17. Csányi nem haragszik Dávid Ibolyára – Index-cikk, 2008. október 27.
  18. Dávid Ibolya fizethet Almássynak – FigyelőNet.hu, 2011. február 15.
  19. UD Zrt-botrány: Almássy ügyvédje megdöbbent – Stop.hu, 2012. január 12.
  20. UD Zrt-ügy: felmentették Dávid Ibolyáékat – Stop.hu, 2012. április 25.
  21. Új eljárást rendeltek el az UD-ügyben – Index, 2013. január 23.
  22. "Semmi közöm nem volt ehhez" – Dávid Ibolya vallott a bíróságon – HVG.hu, 2014. március 10.
  23. Dávid Ibolya újból a vádlottak padján – HVG.hu, 2014. március 9.
  24. Szilvásy Györgyöt felmentették az UD Zrt. ügyében – Origo, 2014. március 28.
  25. Csányi: Nem a demokráciát védte Dávid Ibolya – nol.hu, 2014. május 28.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]