Horn Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horn Gyula
Gyula Horn (2007).jpg
A Nemzetközi Károly-díj átadásán 2007-ben
A harmadik magyar köztársaság
4. miniszterelnöke
Hivatali idő
1994. július 15.1998. július 6.
Előd Boross Péter
Utód Orbán Viktor
Elnök Göncz Árpád

Született 1932. július 5.
Budapest
Elhunyt 2013. június 19. (80 évesen)
Budapest
Párt MSZP
Választókerület Országos lista

Házastársa Király Anna
Foglalkozás politikus
diplomata
közgazdász
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Horn Gyula témájú médiaállományokat.

Horn Gyula (Horn Gyula János, Budapest, Ferencváros, 1932. július 5.Budapest, 2013. június 19.) politikus, közgazdász, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, a Magyar Népköztársaság utolsó külügyminisztere, 1994 és 1998 között a harmadik magyar köztársaság harmadik miniszterelnöke volt.

Családja és tanulmányai, pályakezdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horn Gyula 1932. július 5-én született Budapesten, a Szent István Kórházban, a Horn család harmadik gyermekeként. Édesapja Horn Géza szállítómunkás, bútormunkás, édesanyja Csörnyei Anna gyári munkásnő. A Horn család Nagyicce és Sashalom közötti Barakknak nevezett telepen élt szegény körülmények között. Heten voltak testvérek, Géza (1925–1956) dokumentumfilm-rendező, Károly (1930–1946) fiatalon elhunyt, Tibor (1935), Sándor (1939), Tamás (1942) és Dénes (1944) munkások.

1956 februárjában nősült, felesége Király Anna statisztikus. Két gyermekük van, Anna (1956) és Gyula (1969).[1]

Édesapját 1944-ben a Gestapo elhurcolta és innen nem tért vissza.[1] Horn Gyula unokahúga, Havas Szófia, az MSZP volt országgyűlési képviselője, akinek az édesapja Horn Géza filmrendező, Horn Gyula volt miniszterelnök 1956-ban tisztázatlan körülmények között elhunyt bátyja volt, a Havas nevet nevelőapja viselte.[2]

Elemi iskolába Angyalföldön járt, de az ötödik osztály után már munkát kellett vállalnia. 1948-ban a dolgozók esti iskoláján tett szakérettségi vizsgát. Felsőfokú tanulmányait a Szovjetunióban végezte, 1954-ben a Rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán szerzett diplomát. 1970-ben elvégezte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Főiskoláját is. 1977-ben elnyerte a közgazdaságtudomány kandidátusa címet.1954 és 1959 között a Pénzügyminisztérium főelőadója volt. 1954-től tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerepe 1956-ban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956. október vége, november eleje között – állítása szerint – nemzetőr volt,[3] majd belépett a megalakuló Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). 1956 decemberétől 1957 júniusáig az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál, az úgynevezett pufajkásoknál volt állományban.

Horn Gyula nyilatkozatai szerint filmrendező bátyját a forradalom alatt fegyveres felkelők ölték meg, jóllehet Horn Géza halálának körülményei máig vitatottak, többek szerint egy szovjet jármű gázolta őt halálra. Géza lánya október 30-án született.

1957-ben megkapta a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet, az „ellenforradalom” leverésében fontos szerepet játszó személyeknek járó magas kitüntetést.

A forradalom után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1959-ben került a Külügyminisztériumba, ahol először a szovjet főosztály munkatársa lett. 1961. március 1-jétől a szófiai magyar nagykövetség attaséja, majd 1963-tól 1969-ig Belgrádban teljesített külügyi szolgálatot. Nagykövetségi titkár, majd tanácsos lett. Ezután MSZMP KB Külügyi Osztályára került, itt politikai munkatárs, konzultáns, illetve osztályvezető-helyettes (1969-1983), 1983 és 1985 között pedig osztályvezető volt. Hamarosan már az MSZMP-n belüli reformszárny tagjaként, felvilágosult, gyakorlatias szakemberként tartották számon Magyarországon és külföldön egyaránt.

1985-ben visszatért a Külügyminisztériumba, ahol államtitkár lett. 1987-88-ban tagja volt a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának is. 1989-ben külügyminiszter lett a Németh Miklós vezette kormányban. Külügyminisztersége idején került sor a diplomáciai kapcsolatok felvételére Dél-Koreával, Izraellel, a Vatikánnal és a Dél-afrikai Köztársasággal.

A vasfüggöny lebontása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az osztrák külügyminiszter, Alois Mock és magyar kollégája, Horn Gyula 1989. június 27-i ünnepélyes vasfüggönybontásának emléktáblája a soproni páneurópai piknik helyszínén.

Nyugati elismertségét elsősorban a keletnémet menekültek előtti 1989. szeptemberi határnyitás körül játszott szerepének köszönheti. Ő volt ugyanis az, aki 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt a televízió nyilvánossága előtt jelképesen átvágta az azt megelőző hónapokban felszámolt műszaki határzár („vasfüggöny”) erre a célra meghagyott mintegy tízméteres maradványát.[4] Ez az esemény vált később a vasfüggöny elbontásának látványos jelképévé.

Horn Gyula jelentette be azt is, hogy 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. A határ október 7-ig állt nyitva. A döntés bejelentésekor mintegy hatvanezer keletnémet volt Magyarországon. Ez a határnyitás jelentős mértékben járult hozzá a keletnémet rendszer bukásához és a későbbi német újraegyesítéshez.

Külügyminiszterként ő készítette elő és 1990 márciusában ő írta alá a magyar-szovjet csapatkivonási megállapodást. A rendszerváltás korának magyar politikusai közül, beleértve a polgári ellenzék képviselőit is, elsőként vetette fel Magyarország lehetséges NATO-tagságának témáját, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás ügyét.

A rendszerváltás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989-ben az MSZP egyik alapítója volt. 1989 októberétől tagja az MSZP Országos Elnökségének, 1990 májusától 1998 szeptemberéig a párt elnöke volt.

1990-től 2010-ig volt tagja az Országgyűlésnek, 2007 szeptembere óta azonban, betegsége miatt, nem vett részt a parlament munkájában. 1990 májusától 1993. januári lemondásáig az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is volt.

1994. július 15-én a választásokon nagy többséggel győztes MSZP vezetőjeként az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, s e tisztséget 1998. július 6-ig látta el. A Horn-kormánya fogadta el és hajtotta végre a gazdaság szanálása érdekében a Bokros Lajos akkori pénzügyminiszterről elnevezett Bokros-csomagot, amelynek révén Magyarország elkerülte a fenyegető pénzügyi csődöt és az ország gazdasága viszonylag rövid időn belül növekedési pályára állt. Az ellenzék élesen bírálta a csomagot azzal, hogy a magyar társadalomnak indokolatlanul súlyos árat kellett fizetnie a gazdasági korrekcióért.

Horn Gyula egy németországi fogadáson

1998-ban elvesztette a választást a Fidesszel és vezetőjével, Orbán Viktorral szemben. A választási vereséget követően 1998 szeptemberében, az MSZP VI. kongresszusán lemondott pártelnöki tisztéről.

1990-1995 között, öt éven át volt tagja a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) Igazgató Tanácsának. 1996 és 2003 között a Szocialista Internacionálé kelet-európai alelnöke volt.

2002-ben Medgyessy Péter akkori miniszterelnök kinevezte Horn Gyulát a miniszterelnök EU-különmegbízottjának. 2004-ben az MSZP Európai Parlamenti választási listájának 2. helyén volt, de még a szavazás előtt bejelentette, hogy nem vállalja a képviselőséget.

2007 júliusában Sólyom László köztársasági elnök elutasította Gyurcsány Ferenc miniszterelnök javaslatát Horn Gyula kitüntetésére 1956-os szerepe miatt.

Betegsége és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horn Gyula temetése
Politikusok tiszteletadása
Horn Gyula emléktáblája egykori lakhelyén, a Budapest XIII. ker., Újpesti rakpart 11. sz. alatt
Horn Gyula szobra Angyalföldön

Horn 2007. szeptember 16-án kórházba került, ahol öntudatát vesztette, senkit nem ismert meg. Ezután az Állami Egészségügyi Központban ápolták, a nyilvánosság kizárásával. Hosszú betegség után 2013. június 19-én, életének 81. évében elhunyt. Július 8-án temették el a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a szertartáson részt vettek a harmadik Magyar Köztársaság korábbi államfői és miniszterelnökei, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és Hans-Dietrich Genscher korábbi nyugatnémet külügyminiszter.

Nézetei 1956-ról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989. február 10-én az MSZMP központi bizottsági ülésén megvédte azokat, akik '56-ban a szovjetek és Kádár oldalára álltak: „Nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel.”

Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján nagy vihart kavart és Sólyom László köztársasági elnök nyílt bírálatát is kiváltotta a német Die Welt folyóiratnak adott Horn-interjú, amelyben a politikus védelmébe vette saját 1956-os szerepét, azt állítva, hogy a forradalom leverésében közreműködő karhatalmi egységekben a törvényes rendet védte, a forradalom idején kiszabadult bűnözőkkel szemben. 2007. július 4-én erre az interjúra és Horn 1956-os szerepére hivatkozva Sólyom visszautasította Gyurcsány Ferenc kormányfő javaslatát, hogy 75. születésnapja alkalmából a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatát adományozza Hornnak. „Nem kaphatja meg Horn Gyula ugyanazt a kitüntetést, amit Király Béla megkapott” – írta a kormányfőhöz intézett válaszlevelében Sólyom [1]. Egy újabb Die Welt interjúban születésnapja előtt Horn megerősítette, amit korábban mondott 1956-ról, azt állította, a pufajkások „közönséges bűnözőkkel” szemben léptek fel rendfenntartó céllal, ugyanakkor védelmébe vette a Rákosi-rendszer szociális vívmányait és Kádár Jánost [2].

A Horn, illetve a 75. születésnapján résztvevő Mihail Gorbacsov által 1956-ról hangoztatott nézetektől közleményben határolta el magát a Szabad Demokraták Szövetsége [3]. Az ünnepséget szervező Magyar Szocialista Párt csak Gorbacsov egyes kijelentéseitől határolódott el [4].

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem (1957)
  • Nemzetközi Károly-díj (Aachen, 1990)
  • A német Stresemann Társaság aranyérme (1990)
  • A német újraegyesítés elősegítéséért 1991-ben Solingen városa az Éles Penge-díjat, 1992-ben Bonn városa a német szabadkőművesek humanitárius nagydíját adományozta számára.
  • Arany Európa-díj (1994)
  • 1995-ben Kassel városában a Prizma polgári díjat vehette át a német egység megteremtése érdekében vállalt szolgálataiért
  • 2004-ben a XIII. kerület díszpolgára
  • 2005-ben a bajorországi Memmingenben Szabadság-díjjal tüntették ki a német újraegyesítésben játszott szerepéért
  • Nagy Arany Érdemrend a Szalaggal az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért (2005)
  • Egy németországi kisvárosban, Wertheim am Main-ban utcát neveztek el róla. [5]
  • 1999-ben az origo, az RTL Klub, a Népszava és a Színes RTV "2000 magyar" címmel rendezett közönségszavazásán a kortárs magyarok között a második legnépszerűbb helyet szerezte meg.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2013-ban emléktáblát avattak egykori lakhelyén, az Újpesti rakparton.
  • Ugyanezen év októberében avatták föl bronz fejszobrát Marcaliban; a Suchman Tamás kezdeményezésére elkészült portrészobor az MSZP helyi irodájának falára illesztett márványlapon található.
  • A marcali szobor pontos mása található az MSZP budapesti Jókai utcai székházának aulájában is.[5]
  • 2014-ben tanácskozótermet neveztek el róla az Európai Parlament brüsszeli székházában.
  • 2014-ben egész alakos szobrot állítottak neki az angyalföldi Gyermek téren.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Freiheit die ich meine - Erinnerungen des ungarischen Außenministers, der den Eisernen Vorhang öffnete (Hoffmann und Campe, 1991)
  • Cölöpök (Kossuth Kiadó, 1991)
  • Azok a kilencvenes évek… (Kossuth Kiadó, 1999)

Könyvek róla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kubinyi Ferenc: Vaskorona. (Edition Litfas, 1995)
  • Szerdahelyi Szabolcs: Hiányzó cölöpök – Ami a Horn Gyula életrajzból kimaradt. (Kairosz Kiadó, 2002)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Parlamenti életrajz
  2. A kormányfő megérti az ötvenhatot gyalázó képviselőjét, Havas Szófiát
  3. Horn ezen állítása történészi viták tárgya, Gerencsér Zoltán valószínűbbnek tartja, hogy épp a Párt által a felkelők ellen szervezett üzemőrségek tagjaként szolgált; ld. [ Hogyan védte a „törvényes rendet” Horn pufajkás osztaga? http://hvg.hu/itthon/20070706_horn_gyula_karhatalmista_hunyadi_germuska.aspx] – hvg.
  4. Kovács László: díszlet volt '89-ben átvágott "vasfüggöny" (MTI-tudósítás, 2009. május 28.)
  5. Horn Gyula szobrot kap Budapesten - Index.hu

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Horn Gyula témájú médiaállományokat.
A Magyar Szocialista Párt elnökei
elődje
Nyers Rezső
Horn Gyula

19901998

utódja
Kovács László
Elődje:
Várkonyi Péter
Magyarország külügyminisztere
1989. május 10. – 1990. május 23.
Utódja:
Jeszenszky Géza
Elődje:
Boross Péter
Magyarország miniszterelnöke
19941998
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Orbán Viktor