Lázár György (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lázár György
Lázár György (PM 1975-1987).jpg
A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 11. elnöke
Hivatali idő
1975. május 15.1987. június 25.
Előd Fock Jenő
Utód Grósz Károly

Született 1924. szeptember 15.
Isaszeg
Elhunyt 2014. október 2. (90 évesen)
Budapest
Párt Magyar Kommunista Párt
(1945–1948)
Magyar Dolgozók Pártja
(1948–1956)
Magyar Szocialista Munkáspárt
(1956–1988)

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lázár György témájú médiaállományokat.

Lázár György (Isaszeg, 1924. szeptember 15.Budapest[1], 2014. október 2.[2]) magyar politikus (MKP, MDP majd MSZMP), a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 1975–1987 között, majd az MSZMP főtitkárhelyettese 1987–1988-ban.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti végzettsége szerint tervező technikus. 1942-től műszaki rajzolóként dolgozott. 1944-ben levente volt, 1945 januárjában hadifogságba esett, majd a demokratikus hadsereg tagja lett.

1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba, tagsága folytonos volt az MDP-ben (1948-tól) és az MSZMP-ben (1956-tól). 1948-tól az Országos Tervhivatalban (OT) dolgozott, 1953-tól főosztályvezető-helyettesként, majd főosztályvezetőként, 1958–70 között az OT elnökhelyetteseként. 1970. január 30. és 1973. június 29. között munkaügyi miniszter, majd 1975. május 15-ig miniszterelnök-helyettes. 1973-ban az Országos Tervhivatal elnökévé választották, e feladatokhoz kapcsolódóan betöltötte az Állami Tervbizottság elnöki tisztét is.

Lázár (balra) Nicolae Ceaușescuval (1976. december 21.)

1963 és 1968 között az MSZMP Központi Népi Ellenőrző Bizottság, 1970. november 28-ától az MSZMP Központi Bizottság tagja volt. 1970–1974 között az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács társelnöke, 1973–1975-ben az MSZMP Gazdaságpolitikai Bizottság és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága tagja. 1973–1975-ben Magyarország állandó képviselője a KGST-ben. Az MSZMP XI. kongresszusa után 1975 márciusában a Politikai Bizottság tagjává, a júniusi országgyűlési választáson pedig országgyűlési képviselővé is megválasztották.

1975. május 15-től 1987. június 25-ig a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Hivatali idejére tehető az ország jelentős eladósodása, a gazdasági válság kialakulása. 1978. január 6-án helyettesével, Aczél Györggyel és Apró Antallal, az országgyűlés akkori elnökével együtt tagja volt annak a bizottságnak, amely a Parlamentben Cyrus Vance amerikai külügyminisztertől átvette a visszaszolgáltatott Szent Koronát.[3]

1987 nyarán, amikor a legfelsőbb párt- és állami tisztségekben jelentős személycserék történtek (bár a legtöbb érintett csupán más tisztséget kapott a korábbi helyett) Lázárt az MSZMP főtitkárhelyettesévé (Kádár János helyettesévé) választották. (Németh Károlyt, aki elődje volt e poszton, az Elnöki Tanács elnökévé választották a nyugdíjba vonuló Losonczi Pál helyére.)

1988 májusában az MSZMP országos pártértekezletén Lázár György egyike volt azoknak a régi vezetőknek, akiket nem választották be még az új Központi Bizottságba sem, ezzel minden párttisztségét elvesztette. Ekkor nyugdíjba vonult, június 29-én az 1975. június 15. óta betöltött országgyűlési mandátumáról is lemondott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Fock Jenő
Magyarország miniszterelnöke
1975–1987
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Grósz Károly