Lázár György (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lázár György
Lázár György (PM 1975-1987).jpg
A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 11. elnöke
Hivatali idő
1975. május 15.1987. június 25.
Előd Fock Jenő
Utód Grósz Károly

Született 1924. szeptember 15. (90 éves)
Isaszeg
Párt Magyar Kommunista Párt
(1945–1948)
Magyar Dolgozók Pártja
(1948–1956)
Magyar Szocialista Munkáspárt
(1956–1988)

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lázár György témájú médiaállományokat.

Lázár György (Isaszeg, 1924. szeptember 15. –) tervező technikus, politikus (MKP, MDP majd MSZMP), a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 1975–1987 között, majd az MSZMP főtitkárhelyettese 1987–1988-ban.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti végzettsége szerint tervező technikus. 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba, tagsága folytonos volt az MDP-ben (1948-tól) és az MSZMP-ben (1956-tól). 1948-tól az Országos Tervhivatalban (OT) dolgozott, 1953-tól főosztályvezető-helyettesként majd főosztályvezetőként, 1958–70 között az OT elnökhelyetteseként.

1970-től az MSZMP KB tagja. 1970-73-ban munkaügyi miniszter, 1973-ban az Országos Tervhivatal elnökévé és a Miniszertanács elnökhelyettesévé választották, e feladatokhoz kapcsolódóan betöltötte az Állami Tervbizottság elnöki tisztét is.

Lázár (balra) Nicolae Ceaușescuval (1976. december 21.)

Lázárt az MSZMP XI. kongresszusa után 1975 márciusában a Politikai Bizottság tagjává, majd májusban a Minisztertanács elnökévé, a júniusi országgyűlési választáson pedig országgyűlési képviselővé is megválasztották. 1978. január 6-án helyettesével, Aczél Györggyel és Apró Antallal, az országgyűlés akkori elnökével együtt tagja volt annak a bizottságnak, amely a Parlamentben Cyrus Vance amerikai külügyminisztertől átvette a visszaszolgáltatott Szent Koronát.[1]

1987 nyarán, amikor a legfelsőbb párt- és állami tisztségekben jelentős személycserék történtek (bár a legtöbb érintett csupán más tisztséget kapott a korábbi helyett) Lázárt az MSZMP főtitkárhelyettesévé (Kádár János helyettesévé) választották. (Németh Károlyt, aki elődje volt e poszton, az Elnöki Tanács elnökévé választották a nyugdíjba vonuló Losonczi Pál helyére.)

1988 májusában az MSZMP országos pártértekezletén Lázár György egyike volt azoknak a régi vezetőknek, akiket nem választották be még az új Központi Bizottságba sem, ezzel minden párttisztségét elvesztette. Ekkor nyugdíjba vonult.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Fock Jenő
Magyarország miniszterelnöke
1975–1987
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Grósz Károly