Tisza Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tisza Kálmán
Tisza Kálmán Horowitz.jpg
Tisza Kálmán
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő
1875. október 20.1890. március 15.
Előd Wenckheim Béla
Utód Szapáry Gyula

Született 1830. december 16.
Nagyvárad
Elhunyt 1902. március 23. (71 évesen)
Budapest
Párt Szabadelvű Párt

Házastárs Degenfeld-Schonburg Ilona

Borosjenői és szegedi Tisza Kálmán (Nagyvárad,[1] 1830. december 16.Budapest, Józsefváros, 1902. március 23.)[2] politikus, miniszterelnök, nagybirtokos, az MTA tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja és származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tisza Kálmán bihari birtokos nemesi családba született borosjenői Tisza Lajos (1798–1856) császári és királyi kamarás, Bihar vármegye alispánja, majd főispáni helytartója és széki gróf Teleki Júlia (1805–1863) negyedik gyermekeként. A hétgyermekes családban csak fiúk születtek, azonban közülük hárman kisgyermekként elhaláloztak.

Testvérei között tudhatta Tisza Lajost, a bihari főispánt, aki később a király személye körüli miniszteri tisztet töltötte be 1891 és 1894 között, valamint Tisza Domokost, költőt, aki 19 évesen hunyt el. Továbbá testvére volt Tisza László, akinek Holles Ottíliától született Ilona nevű lányát Tisza István vette feleségül.

1860 július 21-én a nyírbaktai Degenfeld-kastélyban Tisza Kálmán feleségül vette gróf Degenfeld-Schonburg Ilonát (1839–1913) Degenfeld Imre, a tiszántúli református egyházkerület főgondnokának és bökönyi Bek Paulinának leányát, akitől négy gyermeke – egy leány és három fiú – született:

  • Tisza István (1861. április 22. – 1918. október 31.), Magyarország miniszterelnöke, felesége borosjenői Tisza Ilona volt, akivel elsőfokú unokatestvérek voltak
  • Tisza Paulina (1862. november 9. – 1940. március 24.), férje sajókazai és radványi báró Radvánszky Béla
  • ifjabb Tisza Kálmán (1867. március 17. – 1947. november 18.), grófi rangot kapott, felesége buzini gróf Keglevich Erzsébet,
  • Tisza Lajos (1879. március 3. – 1942. február 20.), gyermektelenül halt meg, grófi rangot kapott.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tisza Kálmán és felesége

1848-ban a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztériumában segédfogalmazóként dolgozott. A Honvédelmi Bizottmánnyal Debrecenbe költözött. A szabadságharc leverése után másfél évre külföldre emigrált. Határozottan fellépett az 1859. szeptember 1-jei pátens protestáns autonómiát veszélyeztető intézkedései, majd a magyar törvényhozást a birodalmi tanácsnak alárendelő októberi diploma ellen is, és ezzel mint az alkotmányosság védelmezője nagy népszerűségre tett szert. 1860-ban visszautasította Bihar vármegye főispáni tisztjét, 1861-ben viszont már képviselőházi alelnök volt az országgyűlésen. A Teleki László-vezette határozati párthoz tartozott, majd amikor Teleki, aki történetesen Tisza nagybátyja is volt, öngyilkos lett, Tisza vette át rövid időre a párt irányítását. 1865-től tíz évig ő és Ghyczy Kálmán voltak a „balközép” vezérei. Ellenezte a deáki kiegyezést, 1868. április 2-án pártjával kiadták az úgynevezett bihari programot, amely állást foglalt a közös minisztériumokkal és delegációkkal szemben. Célként az önálló magyar hadsereget, pénzügyi és kereskedelmi rendszert jelölték meg. A párt szavazóit a 48-asoktól szerezte, így jelentősége megnőtt.

1875. március 1-jén elfogadták a status quót, az adott közjogi berendezkedést, és a meggyengült kormányerőkkel egyesülve létrejött a Szabadelvű Párt, amely három évtizedig tudott hatalmon maradni megszakítás nélkül. Az új hatalomkoncentráció bázisa az arisztokrácia és a középnemesi nagy- és középbirtokosok, valamint a nagytőkések voltak. Tisza maga 1875. március 2. és október 20. között a Wenckheim-kormány belügyminisztere, 1875. október 20. és 1887. február 11. között miniszterelnök-belügyminiszter, 1887. február 11. és 1890. március 13. között miniszterelnök volt. Közben rövid ideig volt pénzügyminiszter és király személye körüli miniszter is.

Kormányfőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tisza Kálmán Borsos József felvételén (1865 körül)

Kormányzása idején pártja nagyon megerősödött, parlamenti hegemóniára tett szert. Ebben nagy szerepe volt Tisza ügyes politikai manővereinek, a párt frakciói közötti kompromisszumok taktikus kimunkálásának, személyi tekintélyének, és az úgynevezett „mamelukoknak” (a Tisza személyétől függő képviselőknek).

Az 1867-es kiegyezéshez mindvégig tartotta magát, az ő idejére esik az új dualista államberendezkedés megerősödése, a kapitalizmus magyarországi intézményes és jogi kereteinek kiépülése.

A feudális maradványok felszámolása és a modern polgári államszervezet és -működés kialakítása is politikai prioritás lett, ugyanakkor kiállt a hatalom megvédése mellett a szerveződő tömegmozgalmaktól. Az első intézkedései között volt az 1876-os megyerendezés, melynek során minden korábbi közigazgatási egységet (szék, kerület, mezőváros, vidék, szabad királyi város, stb.) felszámoltak és egységesen (elsőre 65) vármegyékbe szervezték, melyek határait is ésszerűsítették. A vármegyésítés alól csupán a magyar tengermellék (vagyis Fiume városa) maradt ki, ami megmaradt külön entitásnak (később sem lett vármegye).

1878-1879-ben bevezették az ország első magyar nyelvű büntető törvénykönyvét, a Csemegi-kódexet, 1882. január elsejével felállították a csendőrséget és Budapesten az államrendőrséget.

A közigazgatási reformok lényegi és látványos részének lezárultával, 1881-ben egyesítették a felvidéki Abaúj és Torna, valamint az erdélyi Krassó és Szörény vármegyéket értelemszerűen Abaúj-Torna vármegye és Krassó-Szörény vármegye néven, kialakítva a monarchia bukásáig fennálló 63 vármegyéből plusz a magyar tengermellékből (Fiume) álló közigazgatási rendszert.

Kormányának nemzetiségi politikája a magyarosításban foglalható össze, Tisza kísérletet tett a nemzetiségek kiszorítására a politikai életből és a közigazgatásból is. Az ő idejében elfogadott, Trefort Ágoston fémjelezte, 1883-ban és 1884-ben elfogadott iskolatörvények (amik egyben a magyarországi középiskolai alaptörvények is lettek a monarchia széthullásáig) is ebbe az irányba mutattak.

Számtalan később saját jogán is nevessé vált politikust „termelt ki”. Személyes felfedezettje volt például Baross Gábor, akit ő emelt előbb közlekedési államtitkári, majd miniszteri posztra, de miniszterei közül később négyen is miniszterelnökökké váltak: az őt váltó Szapáry Gyula, majd Wekerle Sándor (három külön alkalommal is), Széll Kálmán és végül Fejérváry Géza is.

Kormányához köthető Budapest és vele Magyarország történetének egyik leglátványosabb fejlődése, az 1879-es szegedi nagy árvíz után Szeged teljes, a korábbinál is szebb újjáépítése, a budapesti Országház tervpályázatának meghirdetése (1881), a győztes kiválasztása (1883) és az építkezés megkezdése (1885), ahogy a Magyar Állami Operaház megépítése is, országszerte számos más beruházással, folyamszabályozással (pl. al-Duna), vasútépítéssel együtt.

Keménykezű és gyakran ellentmondásos kormányzása, sok szövetségesének korruptsága és az 1889. évi véderő-törvényjavaslat – ami az újoncállítás korlátozásán keresztül szuverenitásvesztést jelentett volna Magyarországnak – gyorsan aláásták a tekintélyét. Szintén 1889-ben, annak is a legvégén, december 20-án történt, hogy a még 1879-ben ugyanezen a napon elfogadott állampolgársági törvény értelmében elkezdték elvenni minden olyan személy, (köztük Kossuth Lajos és köre) magyar állampolgárságát, akik a törvényben meghatározott 10 év megszakítás nélküli külföldi tartózkodás után sem kértek a Monarchiától külföldi tartózkodási engedélyt.

Lemondása és további karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kossuth állampolgárságának elvételének hírére 1890 legelején kezdődött tüntetések kiegészülve az egyszerre a párton belül és kívül is kézzel fogható és látványos népszerűségvesztéssel végül oda vezették, hogy 1890. március 15-i hatállyal beadta lemondását. Távozását igyekezett úgy beállítani, mintha a bécsi udvar Kossuth-ellenes nyomásgyakorlása (vegyék el tőle is az állampolgárságot) ellen tiltakozna, noha valójában sem őt, sem kabinetjét nem izgatta különösebben a kérdés.

Lemondása után egészen 1901-es visszavonulásáig országgyűlési képviselő, illetve pártja egyik vezető személyisége maradt.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tisza Kálmán családfája[3][4]
gr. Tisza Kálmán
(Nagyvárad, 1830. dec. 16.–
Budapest, 1902. márc. 23.)
politikus,
miniszterelnök
Apja:
Tisza Lajos
(Nagyvárad, 1798. aug. 5.–
Geszt, 1856. aug. 23.)
alispán, cs. kir. kamarás
Apai nagyapja:
Tisza László
(Geszt, 1765 –
Nagyvárad, 1831. okt. 4.)
cs. kir. kamarás
Apai nagyapai dédapja:
borosjenői Tisza László
Apai nagyapai dédanyja:
Szénásy Rebeka
Apai nagyanyja:
gr. Teleki Katalin
(Nagyszeben, 1777. okt. 24.–
Váradolaszi, 1820. aug. 7.)
Apai nagyanyai dédapja:
széki gr. Teleki Lajos
főkormányszéki tanácsos
Apai nagyanyai dédanyja:
nagyszalontai és feketebátori
gr. Tholdy Sára
Anyja:
gr. Teleki Júlia
(1805. szept. 29.–
Geszt, 1863. febr. 16.)
Anyai nagyapja:
gr. Teleki József
(Szirák, 1777. dec. 25.–
Kolozsvár, 1817. ápr. 7.)
erdélyi kir. tábla elnöke
Anyai nagyapai dédapja:
széki gr. Teleki József
(Huszt, 1738. dec. 21.–
Szirák, 1796. szept. 1.)
főispán, költő
Anyai nagyapai dédanyja:
királyfalvi Róth Janka
(Szirák, 1741. aug. 1.–
1814. okt. 12.)
Anyai nagyanyja:
gr. Teleki Zsófia
(1784. dec. 4.–
Gernyeszeg, 1844. aug. 10.)
Anyai nagyanyai dédapja:
széki gr. Teleki Lajos
főkormányszéki tanácsos
Anyai nagyanyai dédanyja:
nagyszalontai és feketebátori
gr. Tholdy Sára

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Budapest józsefvárosi polgári halotti anyakönyv, 1902. év, 864. folyószám. Egyes források tévesen Gesztet jelölik meg születési helyként, azonban a geszti református anyakönyvben nem szerepel a keresztelési bejegyzése.
  2. Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári halotti anyakönyv 864/1902. folyószáma alatt.
  3. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája SZ–ZS, Heraldika Kiadó, Budapest, 1998., 94., 99., 129-130. o. ISBN 963-858-538-2
  4. Nagy Iván: Magyarország családai. 11. kötet. Pest, 1865. 158., 227. o.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 869–870. o.  

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tisza Kálmán témájú médiaállományokat.
  • Antal Géza: Koloman von Tisza. (Utrecht)
  • Gratz Gusztáv: Modern magyar államférfiak. Tisza Kálmán In: Huszadik Század (1902)
  • Vécsey Tamás: Tisza Kálmán (Celldömölk, 1931)
  • M. Kondor Viktória: Az 1875-ös pártfúzió In. Értekezések a történettudomány köréből (Budapest, 1959)
  • Magyarország története III. (Budapest, 1964)
  • Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim (Budapest, 1904)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Széll Kálmán ideiglenesen
Magyarország pénzügyminisztere
1878
Utódja:
Szapáry Gyula
Elődje:
Szapáry Gyula
Magyarország pénzügyminisztere
1887-1889
Utódja:
Wekerle Sándor
Elődje:
Wenckheim Béla
Magyarország miniszterelnöke
1875–1890
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Szapáry Gyula
A Szabadelvű Párt elnökei
elődje
Tisza Kálmán

1875. március 1.1875. október 20.

utódja
Gorove István