Bárdossy László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárdossy László
Bundesarchiv Bild 146-1984-018-35A, Laszlo von Bardossy.jpg
A Magyar Királyság külügyminisztere
Hivatali idő
1941. február 4.április 7.
Előd Csáky István
Utód Keresztes-Fischer Ferenc
A Magyar Királyság 33. miniszterelnöke
Hivatali idő
1941. április 7.1942. március 7.
Előd Teleki Pál
Utód Kállay Miklós

Született 1890. december 10.
Szombathely
Elhunyt 1946. január 10. (55 évesen)
Budapest

Foglalkozás diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdossy László témájú médiaállományokat.

Bárdosi dr. Bárdossy László (Szombathely, 1890. december 10.Budapest, Lipótváros, 1946. január 10.[1]) diplomata, politikus, magyar miniszterelnök.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja dr. Bárdossy Jenő (1861-1934) miniszteri tanácsos, édesanyja felsőeőri Zarka Gizella. Jogot tanult Budapesten, Berlinben és Párizsban. Jogi doktori oklevelét 1912-ben szerezte a budapesti tudományegyetemen. 1918-tól miniszteri segédtitkár, 1921-től pedig miniszteri titkár volt. 1922-ben került a Külügyminisztérium sajtóosztályára, amelynek 1924-ben kinevezett vezetője lett. 1926-ban házasságot kötött Belatiny Braun Mariettával.

1926-ban lett miniszteri tanácsos, 1930-tól a londoni követség tanácsosa. Carlile Aylmer Macartney angol történész azt írta Bárdossyról, hogy a magyar politika legjobb embere volt Londonban, aki a legtöbb szimpátiát szerezte Magyarországnak. 1934-ben lesz Magyarország bukaresti nagykövete, ahol nagy tudása és korrekt viselkedése miatt a románok is tisztelettel és elismeréssel kezelték.

1941. február 4-én lépett a betegségben elhunyt gróf Csáky István örökébe mint külügyminiszter. Április 3-án, gróf Teleki Pál öngyilkosságát követően Horthy Miklós kormányzó miniszterelnökké nevezte ki, valamint a külügyminiszteri tárcát is megtartotta.

Világnézetét tekintve nem volt nemzetiszocialista, miniszterelnökségének idején, illetve az előtt sem látszott különösebben lelkesedni a német eszmékért, ám ugyanakkor aktív németbarát politikát folyatott. Kortársaival, Gömbös Gyulával vagy Imrédy Bélával ellentétben nem foglalkozott a magyar nemzeti ideológiával.

Miniszterelnöksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első miniszterelnöki feladata a Délvidék megszállása volt, amit általában a Jugoszláviával kötött örökbéke szerződés megszegésével hoznak kapcsolatba. Valójában Bárdossy nem szegte meg a Teleki-féle szerződést, mivel a Jugoszláv határon 1941. április 6-án felvonuló magyar-német haderőből csak a német kontingens hatolt be Jugoszláviába, és Bárdossy még akkor sem üzent hadat Jugoszláviának, amikor április 6-a és 10-e között a jugoszláv légierő több alkalommal bombázott magyar területeket. Április 10-én azonban az önálló horvát állam kikiáltásával Jugoszlávia de facto megszűnt létezni, és a magyar csapatok 11-én léptek a Délvidék területére.

Júniusban terjesztette be a parlamentben a „harmadik zsidótörvény” javaslatát, amelyet a parlament az 1941. évi XV. törvénycikként fogadott el. A törvény faji alapon határozta meg a „zsidó” fogalmát, megtiltotta a zsidók és nem zsidók házasságát és házasságon kívüli nemi érintkezését, melyet „fajgyalázás”-nak minősített; és bevezette a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot.

A háborúban való magyar részvétel kérdésében szemben állt Werth Henrikkel, a honvéd vezérkar főnökével, Bartha Károly honvédelmi miniszterrel, közös platformot alkotva Horthy Miklóssal és Szombathelyi Ferenccel. A kassai bombázás (melynek körülményei máig vitatottak) után egy nappal, 1941. június 27-én, végül maga is javasolta annak kinyilvánítását, hogy hadiállapotban állunk a Szovjetunióval.

Miniszterelnökségének idejére esik a kamenyec-podolszkiji mészárlás, amely a magyarországi holokauszt első állomása. 1941. nyarán mintegy húszezer zsidót a magyar hatóságok rendkívül mostoha körülmények között Ukrajnába deportáltak, ahol augusztus 27-28-án SS-alakulatok legéppuskázták őket. Ez volt a holokauszt első olyan tömeggyilkossága, amelyben az áldozatok száma ötszámjegyű volt.[2]

1941. december 11-én, Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül, német és olasz nyomásra bejelentette, hogy Magyarország hadiállapotban lévőnek tekinti magát az Amerikai Egyesült Államokkal.

1942 januárjában kormánya a kellő felhatalmazásokat megszerezve, német kérésre hozzájárult a 2. magyar hadsereg felállításához és kiküldéséhez a keleti frontra, ezenkívül engedélyezte húszezer magyarországi német besorozását a Waffen-SS-be.

1942. március 7-én Horthy kívánságára lemondott a miniszterelnökségről. Helyére a kormányzó Kállay Miklóst nevezte ki.

Élete 1945-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943-ban könyvet jelentetett meg „Magyar politika a mohácsi vész után” címmel. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke lett. 1944 májusában Szombathely országgyűlési képviselővé választotta. Októberben részt vett a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének megalakításában, melynek egyik vezetője lett. 1945 elején Németországba menekült. Április 25-én beutazási vízumot kapott Svájcba. Itt egy vidéki gyűjtőtáborba került, ám diplomata útlevelére tekintettel szabad mozgást követelt magának és családjának, így ügye az igazságügyi és rendőrségi miniszterhez került. Május 4-én visszatoloncolták Németországba, ahol a megszálló amerikaiak letartóztatták, és október 3-án másokkal együtt Budapestre szállították.

Népbírósági pere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború után felállított népbíróság Imrédy Bélával együtt tartotta perét - első fokon 1945. október 19-étől november 3-áig. Tárgyalása során, mely jogi hibáktól sem volt mentes, hűvös és fegyelmezett magatartást tanúsított, hatalmas történelmi és jogismeret birtokában érvelt és fogalmazott. Mind műveltségében, mind nyelvtudásában, helyenként jogi ismereteivel messze felülmúlta bíráit. Fölényes nyelvismeretével szinte visszaélt: a bíróság megzavarására idegen kifejezéseket használt, megesett ugyanakkor, hogy latin idézeteire Major Ákos felelt meg, angol fejtegetéseire pedig Szalai Sándor politikai ügyész.

Az ellene felhozott vádpontok:

  • az 1941. áprilisi délvidéki bevonulás
  • az 1941. júniusi hadüzenet a Szovjetunió ellen
  • az 1941. decemberi hadüzenet az Egyesült Államoknak
  • a miniszterelnöksége után a különböző jobboldali mozgalmakban betöltött szerepe

Paradox módon a harmadik zsidótörvény beterjesztése és elfogadtatása nem szerepelt a vádpontok között [3]. A tárgyalásán hosszas vita folyt a hadüzenet, a hadiállapot és hadban állás fogalmáról, ami a mai napig is a nemzetközi jogászok vitáinak tárgya. A tárgyalás során úriember módján viselkedett az őt gyalázó, ordítozó, trágárkodó hallgatóság dacára is. Bárdossy ugyanakkor a Párizsi Békeszerződés ismételt igazságtalanságai nyomán újra éledő - bár a hatalom által elfojtani igyekezett - revizionista hangulatot próbálta felhasználni a hallgatóság maga mellé állítására, azzal, hogy a trianoni igazságtalanságokra hivatkozott a háborúba való belépés okaként. Rákosi Mátyás egy alkalommal jelent meg a tárgyaláson, ahol érzékelte a vádlott intellektuális fölényét és az általa szítani kívánt Trianon-ellenes hangulatot. Este gépkocsit küldött Major Ákoshoz, és figyelmeztette, hogy ne vitatkozzon Bárdossyval, hanem rövid kérdésekre rövid válaszokat követeljen, ezek hiányában vonja meg tőle a szót.[forrás?]

Védelme nem érvelt a nullum crimen sine lege kifogással, tehát azzal, hogy elkövetésük idején az általa elkövetett cselekmények nem minősültek bűncselekménynek; hivatkozott ugyanakkor a rebus sic stantibus elvére, vagyis arra, hogy az elkövetett cselekményeket azon körülmények között kell értékelni, amikor és ahol azokat elkövette. A még hatályos 1848: III. tc. alapján vitatta a népbíróság hatáskörét, hiszen szerinte volt miniszterelnök felett csak e célra felállított parlamenti különbíróság ítélkezhetett. A másodfokú tárgyaláson védője semmisségi panaszt nyújtott be arra hivatkozva, hogy a tanácsvezető bíró, Major Ákos nem rendelkezett az ún. egységes bírói és ügyvédi képesítéssel.

Kötél általi halálra ítélték, az ítéletet a Nemzeti Főtanács kegyelemből golyó általi halálra módosította. Az ítéletet 1946. január 10-én végrehajtották a Markó utcai fegyház (ma: Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet) udvarán.

Egy történet szerint bekötetlen szemmel állt a kivégzőosztag elé és a sortűz eldörrenése előtt néhány pillanattal felnézett az égre, magasba emelte mindkét kezét és így kiáltott: - „Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!”[4]

A népbíróságokon háborús bűnökkel vádoltak közül az ő szerepe és felelőssége osztotta meg leginkább a magyar közvéleményt. Bárdossy személyéről és tetteiről kivégzése óta bizonyos körökben vita folyik. Egyesek, többek közt Schmidt Mária történész [forrás?] ugyanis az 1945 utáni első kirakatper áldozatát látják benne. A MIÉP 2001-ben a Legfőbb Ügyészségnél perújítási eljárást kezdeményezett ügyében.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Clementis-Záhony Botond: Bárdossy Reconsidered: Hungary's Entrance into World War II. In: Triumph in Adversity (New York, 1988)
  • Nandor F. Dreisziger: "A Dove? A Hawk? Perhaps a Sparrow: Bárdossy Defends his Wartime Record before the Americans, July 1945," in Hungary Fifty Years Ago N.F. Dreisziger ed. (Toronto and Budapest: special issue of the Hungarian Studies Review, Vol. XXII, Nos. 1–2, 1995), pp. 71–90.
  • Nandor F. Dreisziger: "Prime Minister László Bárdossy was Executed 50 Years Age as a 'War Criminal'," in Tárogató: the Journal of the Hungarian Cultural Society of Vancouver, Vol. XXIII, no. 11 (1996. november), pp. 56–57.
  • Nandor F. Dreisziger: Was László Bárdossy a War Criminal? Further Reflections In: Hungary in the Age of Total War 1938–1948 (Bradenton: East European Monographs, distr. through Columbia University Press, 1998) pp. 311–320.

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bárdossy László: Magyar politika a mohácsi vész után (Budapest, 1943)
  • Ábrahám Ferenc - Kussinszky Endre (szerk.): Ítél a történelem. A Bárdossy-per / a Magyar Országos Tudósitó és a Magyar Távirati Iroda hivatalos kiadásaiból (Budapest, 1945)
  • Pritz Pál (szerk.): Bárdossy László a Népbíróság előtt (Maecenas, Budapest, 1991) (dokumentumok)
  • Jaszovszky László (szerk.): Bűnös volt-e Bárdossy László? (Püski, Budapest, 1996) (az elsőfokú tárgyalás jegyzőkönyve)
  • Czettler Antal: A mi kis élethalál kérdéseink - A magyar külpolitika a hadbalépéstől a német megszállásig (Magvető, Budapest, 2000)
  • Perjés Géza: Bárdossy László és pere In. Hadtörténelmi közlemények 113. 2000. 4. 771–840.
  • Pritz Pál: A Bárdossy-per (Kossuth, Budapest, 2001)
  • Jaszovszky László: Észrevételek Perjés Géza "Bárdossy László és pere" című tanulmányához In. Hadtörténelmi közlemények 114. 2001. 4. 711–725.
  • Clementis-Záhony Botond: Hozzászólás Perjés Géza Bárdossy-tanulmányához In. Hadtörténelmi közlemények 114. 2001. 4. 726–734.
  • Pritz Pál: Válasz Perjés Gézának In. Hadtörténelmi közlemények 114. 2001. 4.
  • Pritz Pál: Bárdossy László a népbíróság előtt, História, 1994/1. 24. o.
  • Perjés Géza: Viszontválasz Pritz Pálnak In. Hadtörténelmi közlemények 114. 2001. 4.
  • Bokor Imre: Gróf Teleki Pálról és Bárdossy Lászlóról (Szenci M. Társ., Budapest, 2002)
  • Szerencsés Károly: "Az ítélet: halál" magyar miniszterelnökök a bíróság előtt - Batthyány Lajos, Bárdossy László, Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, Sztójay Döme, Nagy Imre (Kairosz, Bp., 2002)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak


Elődje:
Csáky István
Magyarország külügyminisztere
1941. február 4. – 1942. április 7.
Utódja:
Keresztes-Fischer Ferenc
Elődje:
Teleki Pál
Magyarország miniszterelnöke
1941. április 3. – 1942. március 7.
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Kállay Miklós