Kállai Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kállai Gyula
Született
1910. június 1.
Berettyóújfalu
Elhunyt
1996. március 12. (85 évesen)
Budapest
Foglalkozása politikus

Kállai Gyula (Berettyóújfalu, 1910. június 1.Budapest, 1996. március 12.) kommunista politikus, országgyűlési képviselő, miniszter, 1965 és 1967 között miniszterelnök.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tisztségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1931-től az illegális KMP tagja, jelentős szerepet játszott a Márciusi Front megszervezésében. A Népszava munkatársaként közreműködött a híressé vált 1941. karácsonyi szám összeállításában. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrejöttében, majd akcióiban. 1942-ben letartóztatták, de kellő bizonyíték hiányában szabadon engedték. A KMP-t képviselte a Magyar Front Intéző Bizottságában. 1945 januárjától a Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Vezetőségi (19451948), majd a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetőségi (19481951 és 1956. július–október) tagja. 1951. április 20-án hamis vádak alapján letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték, ahonnan 1954 júliusában szabadult és rehabilitálták.[1] A Kiadói Főigazgatóság vezetője (19541955), majd a Társadalmi Szemle főszerkesztője (19581961). 1965-ig az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke, 1957 és 1989 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) elnöke.

Politikai szerepvállalásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben miniszterelnökségi második adminisztratív államtitkár (1945. június 15.július 18.), majd politikai államtitkár (1945. július 18.november 23.), a Tájékoztatásügyi Minisztérium politikai államtitkára 1945. november 23. és 1946. május 27.[1]között. 1949. június 11-étől 1951. május 12-éig a Dobi-kormány külügyminisztere (1951. április 20-ától letartóztatásban!). Népművelési miniszterhelyettes (1955. február 19.1956. október 31.), a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja (1957. február 28.május 9.), s mint ilyen megbízva a művelődésügyek vezetésével (1957. március 1.május 9.). 1957. május 9. és 1958. január 28. között művelődésügyi miniszter, majd államminiszter (1958. január 28.1960. január 15.), ezt követően a minisztertanács első elnökhelyettese (1960. január 15.1961. szeptember 13.), a minisztertanács elnökhelyettese (1961. szeptember 13.1965. április 30.), a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány (minisztertanács) elnöke (1965. június 30.1967. április 14.). 1967 április 14-étől egészen 1989. október 23-áig az elnöki tanács tagja, közben az országgyűlés elnöke (1967. április 14.1971. május 12.).[2]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindkét ágon református vallású családba született. Apja falusi csizmadia, anyja háztartásbeli volt, hat testvére született, közülük négyen élték meg a felnőttkort. A család 1914-ben költözött Püspökladányba. Szülei 1950-ben gyilkosság áldozatai lettek. Első házasságát az illegalitás tette tönkre, ebből a kapcsolatból 1945-ben egy lánya született. 1957-ben nősült újra; gyermeke ugyan nem született, de felesége előző házasságából származó leányát, Berkes Zsuzsát innentől kezdve közösen nevelték.

Irásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kállai Gyula: Népiség, demokrácia, szocializmus. 1943.
  • Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom: 1936-1945 / Kállai Gyula. 1948.
  • Kállai Gyula: A magyarországi ellenforradalom a marxizmus–leninizmus fényében / Kállai Gyula. 1957.
  • Kállai Gyula: A párt szövetségi politikája és a nemzeti egység fejlődése. 1976.
  • Kállai Gyula: A múltról a jelennek. [Cikkek, beszédek]. 1976.
  • Kállai Gyula: Helyünk a világban: [cikkek, tanulmányok, beszédek] / Kállai Gyula. 1977.
  • Kállai Gyula: The people's front movement in Hungary. (Transl. by Gyula Gulyás). 1979.
  • Kállai Gyula: Életem törvénye: [visszaemlékezések] / Kállai Gyula. 1980.
  • Kállai Gyula: Két világ határán / Kállai Gyula. 1987.
  • Kállai Gyula: Megkésett börtönnapló. [Visszaemlékezések]. 1987.

Elismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szabó Miklós, M.: Adalékok a Magyar Néphadsereg 1961-1962. évi történetéhez. 1. rész. In.: Új Honvédségi Szemle. LXI. évf., 2007/9. sz., 93. p.
  2. Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–1992. 4. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 320-321. p.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Rajk László
Magyarország külügyminisztere
1949. június 11. – 1951. május 12.
Utódja:
Kiss Károly
Elődje:
Kádár János
Magyarország miniszterelnöke
1965–1967
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Fock Jenő