Miklós Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miklós Béla
Dálnoki Miklós Béla 1945. Július 4.jpg
Dálnoki Miklós Béla a Magyar Királyság miniszterelnöke 1945. július 4-én, az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata 169. évfordulóján rendezett budapesti ünnepségen
A Magyar Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1944. december 22.1945. november 15.
Előd Lakatos Géza
Utód Tildy Zoltán

Született 1890. június 11.
Budapest
Elhunyt 1948. november 21. (58 évesen)
Budapest
Párt Magyar Függetlenségi Párt (1945 után)

Foglalkozás katona, politikus

Vitéz lófő Dálnoki Miklós Béla (Budapest, 1890. június 11. – Budapest, 1948. november 21.[1]) magyar katonatiszt, politikus, miniszterelnök.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miklós Béla néven született 1890. június 11-én Budapesten. Ősi székely lófő családból származott. Szülei dálnoki Miklós Gergely és Traviczky Janka. Tizenhét éves korától kezdve használta hivatalosan tanító édesapja szülőfalujára, a Kovászna megyei Dálnokra utaló dálnoki nemesi előnevet. Felesége Csákány Éva volt.

1907-ben érettségizett a soproni honvéd főreáliskolában. A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1910-ben huszárhadnaggyá avatták. Az első világháborúban több fronton is szolgált. Hazatérve a városparancsnokságra osztották be. A vezérkari akadémiát 1920–21-ben végezte el, ezután a honvédelmi minisztériumban dolgozott. 1929-ben vitézi címet kapott, ugyanebben az évben lett Horthy kormányzó katonai irodájának főnökhelyettese, 19331936 között Berlinben katonai attasé. Vitéz lófő Dálnoki Miklós Bélát 1938-ban kinevezték a 2. lovasdandár parancsnokává, a következő évben tábornok lett. 1940-től mint az I. gyorshadtest parancsnoka részt vett Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadjáratokban. 1941. november elsejétől altábornaggyá, és 1942-ben a kolozsvári hadtest parancsnokává nevezték ki. 1942. október végétől Horthy Miklós Katonai Irodájának főnöke, főhadsegéd, 1943-ban vezérezredessé léptették elő, 1944. augusztus 1-jén vette át az Északkeleti Kárpátokban állomásozó 1. magyar hadsereg vezetését.

Az 1944-es kiugrási kísérlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország német megszállása után Horthy Miklós rákényszerült, hogy felvegye a kapcsolatot mind a szovjetekkel, mind a magyar ellenállási mozgalom vezetőivel. Adolf Hitler külön parancsára szeptember folyamán a magyar Nyilaskeresztes Párt megkezdte a hatalomátvétel megszervezését. Horthy 1944. október 15-én fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól és a hitleri Németországgal való szembefordulásra szánta el magát. Horthy a kiugrást két magyar hadsereg átállása, és a frontvonal megbontása révén képzelte el, az akciót Budapestről irányította, bár a Honvéd Vezérkar főnöke, Vörös János vezérezredes többször megpróbálta őt rávenni, hogy utazzon le Husztra, és személyes jelenlétével biztosítsa az 1. magyar hadsereg lojalitását.[2]

A magyar 1. és 2. hadsereg parancsnokai – vitéz lófő dálnoki Miklós Béla és primor dálnoki Veress Lajos vezérezredesek – voltak. A kiugrás lebonyolításával az 1. hadsereg parancsnokát, Dálnoki Miklós Bélát bízta meg néhány más katonai és civil személlyel együtt. Miklós Béla és csoportja olyan utasítást kapott, hogy egy adott pillanatban – a megbeszélt jelszó beérkezte után – kezdjék meg a hadicselekmények leállítását. A kiugrási kísérlet azonban, a nem megfelelő előkészítettség miatt megbukott.[3]

Veesenmayer német nagykövet jóváhagyásával és Szálasi Ferenc nyilas vezető irányításával a nyilasok fegyveres puccsal még aznap átvették a hatalmat, amelyet Horthy kénytelen volt jóváhagyni. Dálnoki Miklós Béla a hungarista hatalomátvétel után átállt a szovjet csapatokhoz. Egységeit hadiparancsban utasította a szovjetekkel való ellenségeskedés azonnali beszüntetésére, és a németekkel való szembefordulásra. Miklós Béla felhívásának engedelmeskedve az 1. magyar hadsereg állományából a hadseregnek csak töredéke állt át a szovjetekhez, mintegy húszezer tiszt és katona adta meg magát és állt át a Vörös Hadsereg oldalára.[4]

Ideiglenes nemzetgyűlés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944. december 21-én Debrecenben, a református kollégiumban ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A Nemzetgyűlés 230 tagja közül 39% kommunista, 24% kisgazdapárti, 18% szociáldemokrata, 7% parasztpárti és 6% polgári demokrata és ugyanennyi párton kívüli volt. December 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke Dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett, s összetételéről Moszkvában döntöttek. Tagjai lettek magas rangú katonatisztek, valamint 4 kommunista, illetve 2-2 szociáldemokrata és kisgazda politikus. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-én Magyarország miniszterelnökévé választotta Dálnoki Miklós Bélát. 1945. január. 26-án megalakult a Nemzeti Főtanács [5] , amely ideiglenesen az államfői jogok egy részét gyakorolta. Elnöke: Zsedényi Béla, tagjai: Dálnoki Miklós Béla és Gerő Ernő lettek. Dálnoki Miklós Béla az 1945. november 15-ei választásokig töltötte be a miniszterelnöki posztot.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja kilátásba helyezte a háborús bűnösök letartóztatását, bíróság elé állításukat és vagyonuk elkobzását, valamint a németbarát szervezetek feloszlatását és a közintézmények megtisztítását.

Azokat a nyilas tiszteket, akik a hatalmat bitorló Szálasival együtt dolgoztak és akik okozói annak, hogy félrevezetett magyar honvédek még most is a németek oldalán folytatják ezt a kilátástalan, esztelen, zsoldos szellemű harcot, az új szabadságharcos magyar honvédség ki fogja közösíteni soraiból és a magyar nép ítélőszéke, illetve hadbírósága elé fogja állítani.
– 1944. december 21. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1. ülése. Idézet Dálnoki Miklós Béla hozzászólásából [6]

A fegyverszüneti egyezmény 14. cikkelye [7] értelmében Magyarország kötelezte magát arra, hogy együttműködik a háborús bűnökkel vádolt személyek letartóztatásában, kiszolgáltatásukban és elítélésükben. Ezért az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 25-én rendeletet (81/1945. ME sz.) adott ki a népbíróságok létrehozásáról. Az ítéletek végrehajtása, az esetleges kiadatási kérelmekre való tekintettel felfüggeszthető volt. 1945 nyarán az ideiglenes magyar kormány miniszterelnökeként, Dálnoki Miklós Béla rendeletére szüntették meg a legrangosabb magyar katonai kitüntetést a Katonai Mária Terézia-rendet.[8]

Dálnoki Miklós Béla sírja Budapesten. Kerepesi temető: 24/1-1-72.

A Miklós Béla vezette magyar kormány regnálása alatt hurcolták el azt a több százezer hadifoglyot és civilt , akiket később a 'Málenykij robot'-nak nevezett események áldozatainak nevez a történetírás. A szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt magyar területeken, romeltakarításra való hivatkozással, fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtötték be és vitték el a magyar civileket, akiknek a többsége nem élte túl a szovjet kényszermunkatáborok megpróbáltatásait. Dálnoki Miklós Béla kormánya tehetetlenül nézte végig a Vörös Hadsereg zabrálását, fosztogatását, erőszakoskodását.[9]

Az új parlamentbe – mivel az 1947-es magyarországi országgyűlési választásokon nem indult – külön törvény alapján került be (másokkal együtt), mint közéleti személyiség, miniszterelnöki munkássága elismerése gyanánt.

Későbbi sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1947. évi „kékcédulás" választások előtt lépett be a Magyar Függetlenségi Pártba, amelynek vezetőségi tagja volt. A parlamentbe ugyan bejutott, de mandátumától törvénytelenül megfosztották. Eztán visszavonult a közélettől, politikailag teljesen elszigetelődött, családját zaklatni kezdték. Fiát kitelepítették, aki 1956-ban Új-Zélandba emigrált, leánya Magyarországon élte le az életét.

Dálnoki Miklós Béla 1948. november 21-én hunyt el Budapesten, temetése sem katonai tiszteletadás mellett történt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Paál Jób-Radó Antal: A debreceni feltámadás, Debrecen, 1947
  • Nemes Dezső(szerző)-Ivány Béla (szerkesztő): Magyarország felszabadulása, Budapest, 1955
  • Révész Imre: Az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása Debrecenben (1944. dec. 21–22.)
  • Laczkó Miklós: Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből, Budapest, 1955.
  • Rónai Mihály András, Tóth István, Huszár Tibor, Gergely Jenő, Kende János, Dr. Korom Mihály....: Politikuspályák - Dálnoki Miklós Béla, Kossuth Könyvkiadó, 1984, ISBN 9630924021

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 
  • MTI, 2008. november 21. - cikk halálának 60. évfordulójára
  • Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) minisztertanácsi jegyzőkönyvei, 1944. december 23. – 1945. november 15. Szerkesztette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Szűcs László. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1997.
  • Magyar Országos Levéltár
    • XIX–A–1–l Miniszterelnökség. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök iratai.
    • XVIII–1–a Nemzetgyűlés. Elnöki iratok.
    • XVIII–1–b Nemzetgyűlés. Általános iratok.
    • XVIII–5 Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága.
    • XIX–A–1–d Miniszterelnökség. Tildy Zoltán miniszterelnök iratai

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Szálasi Ferenc (nemzetvezető)
Magyarország miniszterelnöke
1944–1945
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Tildy Zoltán