Farkas Ferenc (katonatiszt)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
kisbarnaki Farkas Ferenc
Vitéz kisbarnaki Ferenc Farkas.jpg
Született 1892. május 27.
Kismarton, Magyar 1867-1918 Magyar Királyság
Elhunyt 1980. április 14.
Arnstorf,  NSZK
Nemzetisége magyar
Beceneve katonatiszt, cserkészvezető

Vitéz Farkas Ferenc (kisbarnaki) (Kismarton, 1892. május 27.Arnstorf, 1980. április 14.) magyar katonatiszt, cserkészvezető.[1] Mivel I. Károly és Horthy Miklós után a II. világháború végén a nyilas uralom alatt is szolgált, történelmi szerepe vitatott. Ő volt a Horthy által alapított Történelmi Vitézi Rend harmadik főkapitánya.[2]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisbarnaki Farkas Ferenc családja egy ősi Veszprém megyei nemesi család, amely egykor Vas és Zala megyében szintén volt földbirtokos. Az ő szülei Kisbarnaki Farkas Ferenc (1849-1937) főjegyző és potyondi és csáfordi Pottyondy Gizella (1864-1921) voltak.[3] Ferencnek még három testvére volt: Keller Jenőné kisbarnaki Farkas Mária (1888-?), dr. Kisbarnaki Farkas Gyula (1894-1948) egyetemi tanár, és kisbarnaki Farkas Irén (1896-?) aki tanárnő volt.[4]

Ferenc 1920 junius 16-án Kemenesmagasin feleségül vette Wimmer Jolánt (1899-1964), Wimmer Lajos és Jaklin Anna lányát.[5] Jolán két gyermeket adott neki: kisbarnaki Farkas Évát (1921-?), aki potyondi és csáfordi Pottyondy László (1915-1951) repülő százados felesége volt, és kisbarnaki Farkas Ferenc (1924-1944) hadnagyot, aki Szentesen elesett.[6]

Katonai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1912-ben végezte el a Ludovika Akadémiát. Az első világháborúban kétszer megsebesült, és vezérkari századossá léptették elő. 1927-ben vitézzé avatták.[1]

1938-1943 között a Ludovika parancsnoka volt.

Farkas Ferenc 1942-ben

A Donnál a pécsi IV. hadtestet, majd 1943-tól a debreceni VI. hadtestet vezette.[1] Az 1944. március 19-ei német megszállás idején Veress Lajossal együtt készült rá, hogy Horthy parancsára a németek ellen forduljanak – a kormányzó azonban végül a háború folytatása mellett döntött.[2] 1944 nyarán a Tatár-hágót védte a Kárpátokban, a szovjet fronton. október 13-ától vezérezredes, a Budapest hídfő parancsnoka.[1] Az októberi kiugrási kísérletben játszott szerepe vitatott: egyes történészek szerint elárulta Horthyt, míg mások szerint lehetséges, hogy csapatai nem értek időben Budapestre. A nyilas hatalomátvétel után hűséget esküdött Szálasi Ferencnek, és szerepet játszott a koronázási jelvények külföldre juttatásában. Arról nincsen bizonyíték, hogy részt vett volna a zsidók deportálásában.[2] 1945-ben Németországba ment, ahol amerikai hadifogságba került, és 1946-ban szabadult.[1]

Emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1946-tól a nyugati magyar emigráció egyik szervezője volt. A népbíróság 1950-ben távollétében lefokozta, és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, háborús bűnök vádjával.[1] Az ítélet valódi indoka azonban a nyugat-németországi magyar emigráció szervezésében vállalt szerepe volt. Több emigráns mozgalom vezetésében szerepet vállalt, majd később a nyugat-németországi magyar cserkészetnek szentelte magát.[2]

Az 1950-es népbírósági ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban megsemmisítette, és a köztársasági elnök visszaállította eredeti rendfokozatát.[1]

Cserkészvezető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar cserkészmozgalom egyik fő szervezője volt. Teleki Pál felkérésére részt vett az 1933-as gödöllői dzsembori megszervezésében. A tábor sikere után megbízták az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus megszervezésével is.[1]

Teleki halála után, 1941. április 3-ától Horthy Farkast nevezte ki Magyarország főcserkészévé, aki mögött ekkor már 22 évnyi cserkészmúlt állt. Vezetése alatt a cserkészet katonai irányba tolódott el, amivel az volt a célja, hogy kihúzza a talajt a rivális Levente Mozgalom alól. A Magyar Cserkészszövetség ebben az időben képes volt megőrizni külföldi kapcsolatait, például Gusztáv Adolf svéd herceggel, a Nemzetközi Bizottság tiszteletbeli elnökével, illetve az emigráns Lengyel Cserkészszövetséggel. Ezek a kapcsolatok azonban a náci megszállás után megszakadtak. A nyilasok a cserkészetet be akarták olvasztani az általuk létrehozott Magyar Őrszem Mozgalomba, de ezt a tervüket nem tudták végrehajtani.[7]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc (magyar nyelven). Történelmi Vitézi Rend. (Hozzáférés: 2008. december 28.)
  2. ^ a b c d Pelle János: Historikerstreit – Was kisbarnaki Farkas a war criminal? (angol nyelven). HVG, 2007. január 2. (Hozzáférés: 2008. december 28.)
  3. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 392.o.
  4. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 392.o.
  5. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 392.o.
  6. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 392.o.
  7. Hilary St George Saunders: The Left Handshake, Chapter IV-RESOLUTION-Scouting in Occupied Countries: Part Seven—Greece, Yugoslavia and Hungary (angol nyelven). The Pine Tree Web, 1948. (Hozzáférés: 2008. december 28.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]