Szabadka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46° 6′ 0’’, k. h. 19° 39′ 48’’

Szabadka
Суботица / Subotica
Subotica
Subatica
Maria-Theresiopel
Szabadka címere
Régió Bácska
Körzet Észak-bácskai
Terület 1008 km²
Népesség
  • 99 471
     
  • 99 fő/km²
Polgármester Kucsera Géza
Irányítószám 24000
Körzethívószám 24
Testvérvárosai Dunaszerdahely, Olomouc, Szeged, Székelyudvarhely,

Szabadka (szerbül Суботица / Subotica, horvátul Subotica, latinul Maria-Theresiopolis, németül Maria-Theresianopel) város és község (járás) Szerbiában, a Vajdaság északi részén, az Észak-bácskai körzetben, Magyarország déli határától 10 km távolságban.

A Vajdaság második legnépesebb városa Újvidék után, lakosainak száma 99 471, a környező településekkel együtt 147 758 (2002). Szabadka község Topolya és Kishegyes községekkel együtt az Észak-bácskai körzetet alkotja, melynek adminisztratív központja is egyben.

Szabadka a vajdasági magyarok, valamint a horvátok és bunyevácok szellemi, kulturális és politikai szervezeteinek központja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Írásos dokumentumok Szabadkát először 1391-ben említik "Zabotka" néven. Területe a török idők előtt a Hunyadiak kezén volt.

A mohácsi csatát (1526) követő zűrzavaros időszakban egy bizonyos Jovan Nenad (magyarosan Cserni Jován) kiáltotta ki magát a környék cárává, akit néhány hónap után le is vertek a vidék magyar urai. Történelmi szempontból ez csak annyiban bizonyul jelentősnek, hogy szerb források előszeretettel hivatkoznak rá, és a város főterén szobrot állítottak legendás alakjának.

1542-ben a törökök elfoglalták a várost, és majd csak 1686-ban, tehát mintegy százötven év múltán szabadul felt. E hosszú háborús évek alatt alig maradt magyar népesség a vidéken.

A török kiűzése után Habsburg vezénylettel megindult az újratelepítés. Először főleg katolikus vallású délszláv népesség érkezett a rigómezei csata óta délről folyamatosan felhúzódó ortodox lakosság mellé. Magyar források mindkettő népcsoport esetében gyakran csak "rácok"-ról beszélnek, azzal, hogy az egyik népcsoport tagjait "katolikus rác"-nak, míg a másik etnikumot "óhítű", azaz "ortodox rác"-nak hívják. Nem nehéz felismerni, hogy ezek a "rác"-ok a város jelenlegi horvát és bunyevác (katolikus), illetve szerb (ortodox) lakosságának az elődei. A katolikus anyakönyvi kivonatok gyakran dalmátokat emlegetnek, ami sokat elárul arról, hogy Szabadka katolikus délszláv népessége melyik vidékről származhatott el.

Mária Terézia 1743-ban mezővárosi rangra emeli a települést, amelyet ekkoriban Szent Máriának hívnak. Majd ugyanez a császárnő 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánítja Szabadkát, és ekkortól nevezik Maria Theresiapolisnak, legalábbis latinul, illetve németül.

Szabadka szabad királyi városi rangra emelése erőteljes fejlődéshez segítette a települést. A városi tanács megszervezi több környező "puszta" benépesítését, amelyek a török idők alatt néptelenedtek el. Magába a városba ekkor már nem volt szervezett telepítés, de ahogy fejlődött Szabadka, úgy szivárgott ide a lakosság elsősorban a történelmi Magyarország többnyire magyar nyelvű vidékeiről.

A város kiegyezés kori (1867) dinamikus fejlődését jól tükrözi, hogy 1869-ben vasúti közlekedés köti össze a világgal, a magyar milleniumra (1896) megnyitják az első villanytelepet, és egy évvel később, 1897-ben már villamos száguld Szabadka és Palicsfürdő között, amely az egyre csak polgárasiasodó város kedvelt kirándulóhelye lett. Szabadka sohasem látott akkora fejlődést mint ezekben a "boldog békeidők"-ben. Ekkor nyeri el Szabadka szecessziós, kifejezetten Közép-európai arculatát.

Az erőteljes fejlődést a város lakosságának gyarapodása is jól tükrözi. Amikor Szabadkát 1920. június 4-én hivatalosan is elszakították a történelmi Magyarországtól és az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, az egész Kárpát-medence egyik legnépesebb településének számított, ahol a jelentős horvát, illetve bunyevác, és a szerb lakosság mellett, a magyarok már abszolút többséget alkottak. Az újonnan létrehívott délszláv királyság legnagyobb városa nem Belgrád, és nem Zágráb volt, hanem Szabadka.

In memoriam 1944-1945
In memoriam 1944-1945

Jugoszlávia felbomlása után 1941 és 1944 között Szabadka ismét Magyarországhoz kerül. A Törött szárnyú turulmadár emlékműve a Zentai úti temetőben az ezt követő megtorlás áldozatainak állít emléket.

[szerkesztés] Népesség

Szabadka városban a magyarok relatív többséget alkotnak.

A községet Szabadkán kívül még egy kisváros (Palicsfürdő) és 17 kisebb település képezi. A község lakossága összesesn 148 401 főt tesz ki (2002). A magyar nemzetiségűek relatív többségben vannak (57 092, 38,5%), míg a szerbek a lakosság 24,1%-át alkotják (35 826 fő). Számosabb népcsoportot jelentenek még a horvátok (16 688, 11,2%), illetve bunyevácok (16 454, 11,1%).

magyar többségű települések:

horvát/bunyevác többségű települések:

szerb többségű települések:

Három településen a magyarok aránya 20% feletti: Bajmokon, Meggyesen és Nagyfényben.

[szerkesztés] Vallás

A ferences templom bejárata
A ferences templom bejárata

A szabadkaiak túlnyomó többsége, mintegy 70%-a, római katolikus. A város a Szabadkai Egyházmegye székhelye. Összesen 8 katolikus plébániatemplom, több kápolna és egy ferences templom és rendház, 2 szerb ortodox, egy evangélikus és egy református templom található a városban.

Szentkút (szerbül és horvátul Bunarić) népszerű kegyhely a város délkeleti határában.

A második világháborút megelőzően mintegy négyezer zsidó is élt a városban. A szabadkai zsinagóga a magyar szecessziós építészet egyik legkiválóbb példája. A zsidó származású szabadkaiak, illetve a magukat zsidónak vallók száma a második világháború óta alig éri el a fél százat.

Szabadkán az 1990-es években alakult meg az iszlám közösség 22 fővel. Vezetője Fetis Kurdali. Mára már hétezer muszlim lakik a városban, tízezer a Vajdaságban. 2008 végére várható, hogy átadják a Halasi úton a kupolás-minaretes dzsámit.[1] Ugyanakkor sajnálatosan szaporodnak az iszlamofób támadások a térségben.

[szerkesztés] Látnivalók

Szabadka legreprezentatívabb épülete, a méreteinél fogva akár parlamentnek is beillő, szecessziós városháza, amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján Nagy Ferenc és Kladek Lukács vállalkozók helybeli cége építette mindössze két év alatt (1908-1910). Ugyanezen építészek tervezték a szabadkai zsinagógát is, szintén magyar szecesszós stílusban.

Szabadság tér és Korzó, a színház korintoszi oszlopsora
Szabadság tér és Korzó, a színház korintoszi oszlopsora

A magyar szecesszió kiváló példája még a Reichl' Ferenc által építtetett "Palota" is (1904), és több épület a Korzó környékén, az egykori Kossuth utcán, amely a szabadkaiak "Váci utcája". Itt volt látható – 2007-es lebontásáig – a Szabadkai Népszínház korinthoszi oszlopos épülete is (1853), amelyben az elsők között talált otthonra magyar nyelvű színtársulat, és ahol Blaha Lujza kezdte pályafutását.

Az egyházi épületek közül, építészeti szempontból, a legjelentősebb a Ferences rend temploma, másnéven Barátok temploma, különösen pedig a rendház, amelyet a régi szabadkai vár maradványaiból alakítottak ki (1723). A katolikus székesegyház barokk stílusban épült (1797), és erősen emlékeztet a Kalocsai Érsekség bazilikájára, amelyhez adminisztrative akkoriban tartozott. A Sándor városrészben épült szerb ortodox templomban az ikonosztáz az ortodox barokk festészet ritka példánya.

Szabadka központját a századforduló remek épületein kívül két viszonylag új szökőkút teszi még hangulatosabbá, amelyeket – csakúgy mint a városházát és a Reichl' palotát – stílusosan Zsolnay kerámiával fedtek (lásd: Zsolnay Vilmos), és amelyeknek formavilága szintén a magyar szecesszióra emlékeztet.

[szerkesztés] Magyarellenes incidensek

A 2003-as év végén gyakoriak voltak a magyarok ellen elkövetett támadások, temetők feldúlása, nacionalista indíttatású falfirkát jelentek meg több település középületein. A szerbiai kormány Vojislav Koštunica vezetésével hosszabb ideig nem vett tudomást ezekről a történésekről. Végül az Európa Parlament tényfeltáró bizottságot hozott létre, amely a helyszínen mérte fel a helyzetet. Az idő igazolta, hogy az incidenseket egyes politikai szubjektumok részben fel is nagyították. Azóta viszonylag nyugodt a helyzet, természetesen ma is történik egy-két kilengés, mint ahogy 10, 20 vagy 50 éve is összecsaptak a különböző nemzetiségűek, de korántsem lehet jelenségnek nevezni. A szabadkai üzletek és intézmények nagy részében értenek magyarul, így a magyarországi turisták akár anyanyelvükön is megértethetik magukat, minden gond nélkül. Számos olyan szórakozóhely működik, ahol a szerbek, magyarok, horvátok együtt szórakoznak és a vegyes házasságok is gyakorinak tekinthetők.

[szerkesztés] Gazdaság

A város legjelentősebb munkaadója a helyi önkormányzat és az állam, mert sok üzem bezárt a délszláv háború okozta gazdasági válság alatt. 2007 májusában 18 000 munkanélkülit tartottak számon, ami másként 40%-os munkanélküliségi rátának felelt meg. A város nem tudta létrehozni az ipari parkot sem, mert a központi kormányzat csak csekély mértékben támogatta erőfeszítéseit. A kedvező természeti adottságok révén a környék mezőgazdasági és élelmiszeripari termelése jelentős.

További fontos megélhetési forrás a feketegazdaság.

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Vasút

Magyarországról a 136-os vagy a 150-es vonalon érhető el. A városból Belgrád felé is megy vonal. Régen vasúti kapcsolata volt Bácsalmás-Baja felé, ma a sínek fel vannak szedve a határon.

[szerkesztés] Híres szabadkaiak

[szerkesztés] Testvérvárosi kapcsolatok

[szerkesztés] Források és jegyzetek

  1. ^ TV2 - Dzsámi épül Szabadkán - VIDEÓ

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Szabadka témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabadka”
Személyes eszközök