Szabadka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabadka (Суботица / Subotica)
Суботица.jpg
A városháza
Szabadka címere
Szabadka címere		 Szabadka zászlaja
Szabadka zászlaja
Közigazgatás
Ország Szerbia Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Észak-bácskai
Község Szabadka
Polgármester Saša Vučinić (DP)
Irányítószám 24000
Körzethívószám +381 24
Népesség
Teljes népesség 147 548 fő (2002)[1] +/-
Népsűrűség 361 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 109 m
Terület 290 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szabadka (Szerbia)
Szabadka
Szabadka
Pozíció Szerbia térképén
Koordináták: é. sz. 46° 6′ 0″, k. h. 19° 39′ 51″
é. sz. 46° 6′ 0″, k. h. 19° 39′ 51″
Szabadka weboldala

Szabadka (szerbül Суботица / Subotica, horvátul Subotica, latinul Maria-Theresiopolis, németül Maria-Theresianopel) város és község Szerbiában, a Vajdaság északi részén, az Észak-bácskai körzetben, Magyarország déli határától 10 km távolságban. Az Észak-bácskai körzet adminisztratív központja.

Újvidék mögött a Vajdaság második legnépesebb városa, lakosainak száma 96 483, a környező településekkel együtt megközelíti a 150 000 főt. A város a vajdasági magyarok, a vajdasági horvátok és bunyevácok szellemi, kulturális és politikai szervezeteinek központja, valamint számos nemzetiségi nyelven működő közép- és felsőfokú oktatási intézménynek is otthont ad.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

3000 éves régészeti leletek alapján bizonyított, hogy korábban is éltek emberek a település környékén. A település fejlődésének záloga az, hogy földrajzi helyzete miatt Ázsia és Európa közötti kereskedelem útvonalai haladnak erre. A térségben gyakori népmozgások eredményeképpen szerbek, magyarok, németek, szlovákok, horvátok, bunyevácok, görögök, törökök, zsidók, örmények, cigányok és még számos más nemzetek fordulnak meg és adnak uralkodót, tulajdonost és számtalan kiemelkedő képességű szabadkait a világnak.

Írásos dokumentumok Szabadkát először 1391-ben említik Zabotka vagy Zabadka néven.

Területe a török idők előtt a Hunyadiak kezén volt. A települést Mátyás király 1464-ben Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozza, aki 1470-ben várat építtetett. A mohácsi csatát (1526) követő zűrzavaros időszakban Jovan Nenad (magyarosan Cserni Jován) kiáltotta ki magát a környék cárjává, (fekete cárként is emlegetik) és ez lett a délvidéki felkelés központja, amely rövid idő után megszűnik. Történelmi szempontból ez csak annyiban bizonyul jelentősnek, hogy szerb források előszeretettel hivatkoznak rá, és a város főterén szobrot állítottak „legendás” alakjának.

1542-ben a törökök elfoglalták a várost, és majd csak 1686-ban, tehát mintegy százötven év múltán szabadul fel. E hosszú háborús évek alatt alig maradt magyar népesség a vidéken.

A török kiűzése után Habsburg vezénylettel megindult az újratelepítés. Először főleg katolikus vallású délszláv népesség érkezett a rigómezei csata óta délről folyamatosan felhúzódó ortodox lakosság mellé. Magyar források mindkettő népcsoport esetében gyakran csak „rácokról” beszélnek, azzal, hogy az egyik népcsoport tagjait „katolikus rácnak”, míg a másik etnikumot „óhitű”, azaz „ortodox rácnak” hívják. Nem nehéz felismerni, hogy ezek a „rácok” a város jelenlegi horvát és bunyevác (katolikus), illetve szerb (ortodox) lakosságának az elődei. A katolikus anyakönyvi kivonatok gyakran dalmátokat emlegetnek, ami sokat elárul arról, hogy Szabadka katolikus délszláv népessége melyik vidékről származhatott el. Mai napig sem egységes a vajdasági katolikus délszlávok hivatalos elnevezése. A Szerbiai hivatalos álláspont külön nemzetiségnek tünteti fel a magukat elsősorban bunyevácnak vallókat, míg horvát nacionalista nézetek egyértelműen nemzetük részéhez tartozónak tekintik őket.

A szabadkai Szent István tér 1914 körül
In memoriam 1944–1945

Mária Terézia 1743-ban mezővárosi rangra emeli a települést, amelyet ekkoriban Szent Máriának hívnak. Majd ugyanez a királynő 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánítja Szabadkát, és ekkortól nevezik Maria Theresiapolisnak, legalábbis latinul, illetve németül.

Szabadka szabad királyi városi rangra emelése erőteljes fejlődéshez segítette a települést. A városi tanács megszervezi több környező puszta benépesítését, amelyek a török idők alatt néptelenedtek el. Magába a városba ekkor már nem volt szervezett telepítés, de ahogy fejlődött Szabadka, úgy szivárgott ide a lakosság elsősorban a történelmi Magyarország többnyire magyar nyelvű vidékeiről. Érdekes nemzetiségi momentum, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a bunyevácok a szerbek és horvátok többségétől eltérően együtt harcoltak a magyarokkal és nekik köszönhetően Szabadka magyar kézen maradhatott.

A város kiegyezés kori (1867) dinamikus fejlődését jól tükrözi, hogy 1869-ben vasúti közlekedés köti össze a világgal, a magyar millenniumra (1896) megnyitják az első villanytelepet, és egy évvel később, 1897-ben már villamos jár Szabadka és Palicsfürdő között, amely az egyre csak polgáriasodó város kedvelt kirándulóhelye lett. Szabadka sohasem látott akkora fejlődést mint ezekben a „boldog békeidőkben”. Ekkor nyeri el a város szecessziós, kifejezetten közép-európai arculatát.

Az erőteljes fejlődést a város lakosságának gyarapodása is jól tükrözi. Amikor Szabadkát 1920. június 4-én hivatalosan is elszakították a történelmi Magyarországtól és az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, az egész Kárpát-medence egyik legnépesebb településének számított, ahol a jelentős horvát, illetve bunyevác és szerb lakosság mellett a magyarok abszolút többséget alkottak. Az újonnan létrehívott délszláv királyság legnagyobb városa nem Belgrád, és nem Zágráb volt, hanem Szabadka.

Jugoszlávia felbomlása után 1941 és 1944 között Szabadka ismét Magyarországhoz kerül. Az 1942-es délvidéki razzia idején 180 szerb polgári személy esett áldozatul a magyar katonáknak, 1944 végén pedig a visszatérő szerbek mintegy 7000 magyar lakost gyilkoltak meg. A „Törött szárnyú turulmadár” emlékműve a Zentai úti temetőben a megtorlás áldozatainak állít emléket.

[szerkesztés] Népesség

Szabadka község kevert etnikumú
  • 1910-ben a lakosság 58,7%-a magyar anyanyelvű volt.
  • Szabadka város lakószámának változását mutatja a grafikon, melyen jól látható, hogy stagnáló állapotban van a város ezen a téren.
Népességszámának változása

[szerkesztés] Vallás

A ferences templom bejárata

A szabadkaiak túlnyomó többsége, mintegy 70%-a, római katolikus. A város a Szabadkai Egyházmegye székhelye. Összesen 8 katolikus plébániatemplom, több kápolna és egy ferences templom és rendház, 2 szerb ortodox, egy evangélikus és egy református templom található a városban.

  • Szentkút (szerbül és horvátul Bunarić) népszerű kegyhely a város délkeleti határában.

A szabadkai községben a 2002. évi népszámlálás adatai alapján a vallási felekezethez tartozók aránya az alábbi:

A második világháborút megelőzően mintegy négyezer zsidó is élt a városban. A szabadkai zsinagóga a magyar szecessziós építészet egyik legkiválóbb példája. A zsidó származású szabadkaiak, illetve a magukat zsidónak vallók száma a második világháború óta alig éri el a háromszázat.

Szabadkán az 1990-es években alakult meg az iszlám közösség 22 fővel. A közösség vezetője Fetis Kurdali, híveinek száma is jelentősen növekszik 2008-ban hatszáz regisztrált taggal rendelkeztek.[2] 2008. augusztus 17-én adták át a Muhádzsír Dzsámi névvel illetett, a Halasi úton a kupolás-minaretes dzsámit.[3]

[szerkesztés] A község települései

A városközpont a városháza tornyából
Városi könyvtár
Raichle-palota

A Szabadkát körülvevő szűkebb agglomerációba egy kisváros, Palics és 17 kisebb település tartozik. Az agglomeráció lakossága összesen 148 401 főt tesz ki (2002). A magyar nemzetiségűek relatív többségben vannak (57 092 fő, 38,5%), míg a szerbek a lakosság 24,1%-át alkotják (35 826 fő). Számosabb népcsoportot jelentenek még a horvátok (16 688 fő, 11,2%), illetve bunyevácok (16 454 fő, 11,1%).

Magyar többségű települések:
Horvát, bunyevác többségű települések:
Szerb többségű települések:

Három településen a magyarok aránya 20% feletti: Bajmokon, Meggyesen és Nagyfényen.

[szerkesztés] Látnivalók

Szabadság tér és a Korzó, valamint a színház korinthoszi oszlopsora

Szabadka legreprezentatívabb épülete a méreteinél fogva akár parlamentnek is beillő, szecessziós városháza, amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján Nagy Ferenc és Kladek Lukács vállalkozók helybeli cége épített fel mindössze két év alatt (1908-1910). Ugyanezen építészek tervezték a zsinagógát is, szintén magyar szecessziós stílusban. A zsinagóga magyar nyelvű vezetővel, előzőleges bejelentéssel látogatható[4] a Zsinagóga.com kutatási műhely szervezésében.

A magyar szecesszió kiváló példája még a Reichl Ferenc által építtetett Palota is (1903-1904), és több épület a Korzó környékén, az egykori Kossuth utcán. Itt volt látható – 2007-es lebontásáig – a Szabadkai Népszínház korinthoszi oszlopos épülete is (1853), amelyben az elsők között talált otthonra magyar nyelvű színtársulat, és ahol Blaha Lujza kezdte pályafutását.

Az egyházi épületek közül, építészeti szempontból, a legjelentősebb a Ferences rend temploma, más néven Barátok temploma, különösen pedig a rendház, amelyet a régi szabadkai vár maradványaiból alakítottak ki (1723). A katolikus székesegyház barokk stílusban épült (1797), és erősen emlékeztet a Kalocsai Érsekség bazilikájára, amelyhez adminisztratívan akkoriban tartozott. A Sándor városrészben épült szerb ortodox templomban az ikonosztáz az ortodox barokk festészet ritka példánya.

Szabadka központját a századforduló remek épületein kívül két viszonylag új szökőkút teszi még hangulatosabbá, amelyeket – csakúgy mint a városházát és a Reichl-palotát – stílusosan Zsolnay kerámiával fedtek, és amelyeknek formavilága szintén a magyar szecesszióra emlékeztet.

[szerkesztés] Magyarellenes incidensek

A 2003-as év végén gyakoriak voltak a magyarok ellen elkövetett támadások, temetők feldúlása, nacionalista indíttatású falfirkát jelentek meg több település középületein. A szerb kormány Vojislav Koštunica vezetésével hosszabb ideig nem vett tudomást ezekről a történésekről. Végül az Európai Parlament tényfeltáró bizottságot hozott létre, amely a helyszínen mérte fel a helyzetet. Az idő igazolta, hogy az incidenseket egyes politikai szubjektumok részben fel is nagyították. Azóta viszonylag nyugodt a helyzet, természetesen ma is történnek kilengések, mint ahogy 10, 20 vagy 50 éve is összecsaptak a különböző nemzetiségűek, de korántsem lehet jelenségnek nevezni.

A szabadkai üzletek és intézmények nagy részében értenek magyarul, így a magyarországi turisták akár anyanyelvükön is megértethetik magukat, minden gond nélkül. Számos olyan szórakozóhely működik, ahol a szerbek, magyarok, horvátok együtt szórakoznak, és a vegyes házasságok is gyakorinak tekinthetők.

[szerkesztés] Gazdaság

A város legjelentősebb munkaadója a helyi önkormányzat és az állam, mert sok üzem bezárt a délszláv háború okozta gazdasági válság alatt. 2007 májusában 18.000 munkanélkülit tartottak számon, ami másként 40%-os munkanélküliségi rátának felelt meg. A város nem tudta létrehozni az ipari parkot sem, mert a központi kormányzat csak csekély mértékben támogatta erőfeszítéseit.

A kedvező természeti adottságok révén a környék mezőgazdasági és élelmiszeripari termelése jelentős.

[szerkesztés] Közlekedés

Utcakép

Szabadka közúton, és vasúton is könnyen megközelíthető csomópont, Szerbia számára „Európa kapuja”. Repülőtérrel is rendelkezik, melyet elsősorban Szárits János kései utódjai jellemzően sport célokra használnak.

[szerkesztés] Tömegközlekedés

1897-ben döcögött végig a város utcáján az első villamos. Az első busz 1927-ben szállította az utasokat. Napjainkra a modern közlekedésnek megfelelően, a tömegközlekedési közvállalat legmodernebb buszokkal rendelkezik. A tömegközlekedés jubileumi 110. évében 2007-ben hét új autóbusszal is gyarapodott a Subotica-Trans járműparkja.[5]

[szerkesztés] Vasút

Magyarországról a 136-os vagy a 150-es vonalon érhető el. A városból Belgrád felé is megy vonal. Régen vasúti kapcsolata volt a Szabadka–Baja-vasútvonal segítségével Bácsalmás-Baja felé, ma a sínek fel vannak szedve a határon.[6]

[szerkesztés] Híres szabadkaiak

Csáth Géza mellszobra szülővárosában

[szerkesztés] Testvérvárosok

Cserni Jován szobra

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ↑ [1] 2002. évi szerbiai népszámlálás adatai
  2. ↑ Szabadkán felcsendült az első ezán. (Hozzáférés: 2008. augusztus 13.)
  3. ↑ Dzsámi épül Szabadkán. (Hozzáférés: 2008. április 6.)
  4. ↑ Zsinagóga.com
  5. ↑ 110 éves a tömegközlekedés Szabadkán. Pannon RTV híreka www.subotica.info-ról, 2007. szeptember 26. (Hozzáférés: 2009. október 4.)
  6. ↑ Menetrendek: a közvetlen vonatoké és a nemzetközi gyorsvonatoké
  7. ↑ MÉL

[szerkesztés] További információk

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadka témájú médiaállományokat.
m • v • sz
 
Az Észak-bácskai körzet települései
Szabadka község (Opština Subotica)
Alsókelebia (Kelebija) • Alsótavankút (Donji Tavankut) • Bácsszőlős (Bački Vinogradi) • Bajmok • Békova (Bikovo) • Csantavér (Čantavir) • Felsőtavankút (Gornji Tavankut) • Györgyén (Đurđin) • Hadikörs (Mišićevo) • Hajdújárás (Hajdukovo) • Kisbosznia (Mala Bosna) • Ludas (Šupljak) • Meggyes (Višnjevac) • Mérges (Ljutovo) • Nagyfény (Stari Žednik) • Palics (Palić) • Szabadka (Subotica) • Újnagyfény (Novi Žednik) • Zentaörs (Bačko Dušanovo)
Topolya község (Opština Bačka Topola)
Andrásmező (Tomislavci) • Andrásnépe (Zobnatica) • Andrástelke (Gornja Rogatica) • Bácsandrásszállás (Bački Sokolac) • Bácskossuthfalva (Stara Moravica) • Bajsa (Bajša) • Bogaras (Bogaraš) • Brazília (Bagremovo) • Buránysor (Svetićevo) • Gunaras (Gunaroš) • Istenáldás (Njegoševo) • Karađorđevo • Karkatúr (Mićunovo) • Kavilló (Kavilo) • Kisbelgrád (Mali Beograd) • Krivaja • Nagyvölgy (Obornjača) • Pacsér (Pačir) • Pannónia (Panonija) • Pobeda • Szurkos (Srednji Salaš) • Topolya (Bačka Topola) • Zentagunaras (Novo Orahovo)
Kishegyes község (Opština Mali Iđoš)
Bácsfeketehegy (Feketić) • Kishegyes (Mali Iđoš) • Szeghegy (Lovćenac)

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabadka&oldid=11188189”
Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken