Szabadka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabadka (Суботица / Subotica)
Суботица.jpg
A városháza
Szabadka címere
Szabadka címere
Szabadka zászlaja
Szabadka zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Észak-bácskai
Község Szabadka
Polgármester Maglai Jenő (VMSZ)[1]
Irányítószám 24000
Körzethívószám +381 24
Népesség
Teljes népesség 141 554 fő (2011)[2] +/-
Népsűrűség 361 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 109 m
Terület 290 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szabadka (Szerbia)
Szabadka
Szabadka
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 19° 39′ 51″Koordináták: é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 19° 39′ 51″
Szabadka weboldala

Szabadka (szerbül Суботица / Subotica, horvátul Subotica, latinul Maria-Theresiopolis, németül Maria-Theresianopel) város és község Szerbiában, a Vajdaság északi részén, az Észak-bácskai körzetben, Magyarország déli határától 10 km távolságban. Az Észak-bácskai körzet adminisztratív központja.

Újvidék mögött a Vajdaság második legnépesebb városa, lakosainak száma 97 910, a környező településekkel együtt megközelíti a 150 000 főt. A város a vajdasági magyarok, a vajdasági horvátok és bunyevácok szellemi, kulturális és politikai szervezeteinek központja, valamint számos nemzetiségi nyelven működő közép- és felsőfokú oktatási intézménynek is otthont ad.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3000 éves régészeti leletek alapján bizonyított, hogy korábban is éltek emberek a település környékén. A település fejlődésének záloga az, hogy földrajzi helyzete miatt az Ázsia és Európa közötti kereskedelem útvonalai erre haladnak. A térségben gyakori népmozgások eredményeképpen szerbek, magyarok, németek, szlovákok, horvátok, bunyevácok, görögök, törökök, zsidók, örmények, cigányok és még számos más nemzetek fordulnak meg és adnak uralkodót, tulajdonost és számtalan kiemelkedő képességű szabadkait a világnak.

Írásos dokumentumok Szabadkát először 1391-ben említik Zabotka vagy Zabadka néven.

Területe a török idők előtt a Hunyadiak kezén volt. A települést Mátyás király 1464-ben Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozza, aki 1470-ben várat építtetett. A mohácsi csatát (1526) követő zűrzavaros időszakban Jovan Nenad (magyarosan Cserni Jován) kiáltotta ki magát a környék cárjává, (fekete cárként is emlegetik) és ez lett a délvidéki felkelés központja, amely rövid idő után megszűnik. Történelmi szempontból ez csak annyiban bizonyul jelentősnek, hogy szerb források előszeretettel hivatkoznak rá, és a város főterén szobrot állítottak „legendás” alakjának.

1542-ben a törökök elfoglalták a várost, és majd csak 1686-ban, tehát mintegy százötven év múltán szabadul fel. E hosszú háborús évek alatt alig maradt magyar népesség a vidéken.

A török kiűzése után Habsburg vezénylettel megindult az újratelepítés. Először főleg katolikus vallású délszláv népesség érkezett a rigómezei csata óta délről folyamatosan felhúzódó ortodox lakosság mellé. Magyar források mindkettő népcsoport esetében gyakran csak „rácokról” beszélnek, azzal, hogy az egyik népcsoport tagjait „katolikus rácnak”, míg a másik etnikumot „óhitű”, azaz „ortodox rácnak” hívják. Nem nehéz felismerni, hogy ezek a „rácok” a város jelenlegi horvát és bunyevác (katolikus), illetve szerb (ortodox) lakosságának az elődei. A katolikus anyakönyvi kivonatok gyakran dalmátokat emlegetnek, ami sokat elárul arról, hogy Szabadka katolikus délszláv népessége melyik vidékről származhatott el. Mai napig sem egységes a vajdasági katolikus délszlávok hivatalos elnevezése. A hivatalos szerbiai álláspont külön nemzetiségnek tünteti fel a magukat elsősorban bunyevácnak vallókat, míg horvát nacionalista nézetek egyértelműen nemzetük részéhez tartozónak tekintik őket.

Mária Terézia 1743-ban mezővárosi rangra emelte a települést, amelyet ekkoriban Szent Máriának hívtak. Ugyanő 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánította Szabadkát, és ekkortól nevezték Maria Theresiapolisnak, legalábbis latinul, illetve németül.

A szabadkai Szent István tér 1914 körül

Szabadka szabad királyi városi rangra emelése erőteljes fejlődéshez segítette a települést. A városi tanács megszervezi több környező puszta benépesítését, amelyek a török idők alatt néptelenedtek el. Magába a városba ekkor már nem volt szervezett telepítés, de ahogy fejlődött Szabadka, úgy szivárgott ide a lakosság elsősorban a történelmi Magyarország többnyire magyar nyelvű vidékeiről. Érdekes nemzetiségi momentum, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a bunyevácok a szerbek és horvátok többségétől eltérően együtt harcoltak a magyarokkal, és nekik köszönhetően Szabadka magyar kézen maradhatott.

A város kiegyezés kori (1867) dinamikus fejlődését jól tükrözi, hogy 1869-ben vasúti közlekedés kötötte össze a világgal, a magyar millenniumra (1896) megnyitották az első villanytelepet, és egy évvel később, 1897-ben már villamos járt Szabadka és Palicsfürdő között, amely az egyre csak polgáriasodó város kedvelt kirándulóhelye lett. Szabadka sohasem látott akkora fejlődést, mint ezekben a „boldog békeidőkben”. Ekkor nyerte el a város szecessziós, kifejezetten közép-európai arculatát.

Az erőteljes fejlődést a város lakosságának gyarapodása is jól tükrözte. Amikor Szabadkát 1920. június 4-én hivatalosan is elszakították a történelmi Magyarországtól és az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, az egész Kárpát-medence egyik legnépesebb településének számított, ahol a jelentős horvát, illetve bunyevác és szerb lakosság mellett a magyarok abszolút többséget alkottak. Az újonnan létrejött délszláv királyság legnagyobb városa nem Belgrád és nem Zágráb volt, hanem Szabadka.

Kalmár Ferenc: Vergődő madár. In memoriam 1944–1945. A bronzszobrot 2013. október 19-én ellopták, 2014. november 2-án újraállították

Jugoszlávia felbomlása után 1941 és 1944 között Szabadka ismét Magyarországhoz került. Az 1942-es délvidéki razzia idején 180 szerb polgári személy esett áldozatul a magyar katonáknak, 1944 végén pedig a visszatérő szerbek mintegy 7000 magyar lakost gyilkoltak meg. A megtorlás áldozatainak a Zentai úti temetőben állított emléket Kalmár Ferenc alkotása, a „Vergődő madár” című emlékmű, amit 2013-ban elloptak. A szobrot újraöntötték és 2014. november 2-án Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök jelenlétében avatták fel a szerb-magyar megbékélés jegyében.[3]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabadkai Szent Teréz székesegyház
A szabadkai zsinagóga
  • 1910-ben a lakosság 58,7%-a magyar anyanyelvű volt.
  • Szabadka város lakószámának változását mutatja a grafikon, melyen jól látható, hogy stagnáló állapotban van a város ezen a téren.
Népességszámának változása

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadkaiak túlnyomó többsége, mintegy 70%-a, római katolikus. A város a Szabadkai Egyházmegye székhelye. Összesen 8 katolikus plébániatemplom, több kápolna, egy ferences templom és rendház, 2 szerb ortodox, egy evangélikus és egy református templom található a városban.

  • Szentkút (szerbül és horvátul Bunarić) népszerű kegyhely a város délkeleti határában.

A második világháborút megelőzően mintegy négyezer zsidó is élt a városban. A szabadkai zsinagóga a magyar szecessziós építészet egyik legkiválóbb példája. A zsidó származású szabadkaiak, illetve a magukat zsidónak vallók száma a második világháború óta alig éri el a háromszázat.

Szabadkán az 1990-es években alakult meg az iszlám közösség 22 fővel. A közösség vezetője Fetis Kurdali, híveinek száma is jelentősen növekszik 2008-ban hatszáz regisztrált taggal rendelkeztek.[4] 2008. augusztus 17-én adták át a Muhádzsír dzsámi névvel illetett, a Halasi úton a kupolás-minaretes dzsámit.[5]

Helyi közösségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabadka helyi közösségei

Szabadka városban 20 helyi közösség van. (Zárójelben a szerb név szerepel.)

  1. Bajnát (Bajnat)
  2. Gát (Gat)
  3. Határőr (Graničar)
  4. Kertváros (Kertvaroš)
  5. Kér (Ker)
  6. Kisbajmok (Mali Bajmok)
  7. Kisradanovác (Mali Radanovac)
  8. Központ I. (Centar I)
  9. Központ II. (Centar II)
  10. Központ III. (Centar III)
  11. Makkhetes (Makova sedmica)
  12. Pescsara (Peščara)
  13. Prozivka (Prozivka)
  14. Radanovác (Radanovac)
  15. Sétaerdő (Dudova šuma)
  16. Sándor (Aleksandrovo)
  17. Újfalu (Novo Selo)
  18. Újváros (Novi Grad)
  19. Vasutastelep (Željezničko naselje)
  20. Zorka (Zorka)

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városi könyvtár
Raichle-palota
Szabadság tér és a Korzó, valamint a színház korinthoszi oszlopsora

Szabadka legreprezentatívabb épülete a méreteinél fogva akár parlamentnek is beillő, szecessziós városháza, amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján Nagy Ferenc és Kladek Lukács vállalkozók helybeli cége épített fel mindössze két év alatt (1908–1910). Ugyanezen építészek tervezték a zsinagógát is, szintén magyar szecessziós stílusban. A zsinagóga magyar nyelvű vezetővel, előzőleges bejelentéssel látogatható[6] a Zsinagóga.com kutatási műhely szervezésében.

A magyar szecesszió kiváló példája még a Reichl Ferenc által építtetett Palota is (1903-1904), és több épület a Korzó környékén, az egykori Kossuth utcán. Itt volt látható – 2007-es lebontásáig – a Szabadkai Népszínház korinthoszi oszlopos épülete is (1853), amelyben az elsők között talált otthonra magyar nyelvű színtársulat, és ahol Blaha Lujza kezdte pályafutását.

Az egyházi épületek közül, építészeti szempontból, a legjelentősebb a Ferences rend temploma, más néven Barátok temploma, különösen pedig a rendház, amelyet a régi szabadkai vár maradványaiból alakítottak ki (1723). A katolikus székesegyház barokk stílusban épült (1797), és erősen emlékeztet a Kalocsai Érsekség bazilikájára, amelyhez adminisztratívan akkoriban tartozott. A Sándor városrészben épült szerb ortodox templomban az ikonosztáz az ortodox barokk festészet ritka példánya.

Szabadka központját a századforduló remek épületein kívül két viszonylag új szökőkút teszi még hangulatosabbá, amelyeket – csakúgy mint a városházát és a Reichl-palotát – stílusosan Zsolnay kerámiával fedtek, és amelyeknek formavilága szintén a magyar szecesszióra emlékeztet.

Magyarellenes incidensek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2003-as év végén gyakoriak voltak a magyarok ellen elkövetett támadások, temetők feldúlása, nacionalista indíttatású falfirkák jelentek meg több település középületein. A szerb kormány Vojislav Koštunica vezetésével hosszabb ideig nem vett tudomást ezekről a történésekről. Végül az Európai Parlament tényfeltáró bizottságot hozott létre, amely a helyszínen mérte fel a helyzetet. Az idő igazolta, hogy az incidenseket egyes politikai szubjektumok részben fel is nagyították. Azóta viszonylag nyugodt a helyzet, természetesen ma is történnek kilengések, mint ahogy 10, 20 vagy 50 éve is összecsaptak a különböző nemzetiségűek, de korántsem lehet jelenségnek nevezni.

A szabadkai üzletek és intézmények nagy részében értenek magyarul, így a magyarországi turisták akár anyanyelvükön is megértethetik magukat, minden gond nélkül. Számos olyan szórakozóhely működik, ahol a szerbek, magyarok, horvátok együtt szórakoznak, és a vegyes házasságok is gyakorinak tekinthetők.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város legjelentősebb munkaadója a helyi önkormányzat és az állam, mert sok üzem bezárt a délszláv háború okozta gazdasági válság alatt. 2007 májusában 18 000 munkanélkülit tartottak számon, ami másként 40%-os munkanélküliségi rátának felelt meg. A város nehézkesen tudott létre hozni ipari parkot, mivel azt a kormányzat előzőleg akadályoztatta. A ma is működő vámszabad zóna Kisbajmok városrész területén működik. Több neves vállalat is képviselteti magát ebben a zónában. Ilyenek a Siemens, Dunkermotor, Norma Group, de érdeklődését fejezte már ki több világhírű vállalat is, mint például a Swarowski.

Az ipari zónának köszönhetően több száz munkahely nyílt, ami nagyban csökkentette a munkanélküliek számát a városban. A munkanélküliek száma 2013-ban 12 000 körül mozgott. Népszerű bevásárlóközpontok is nyíltak a városban, melyek eddig főként a volt Jugoszlávia területén képviseltetették magukat. Ilyenek a Maxi, a Mercator és az Idea. Az egyetlen világhírű bevásárlóközpont a Metro, de várhatóan további üzletek is nyílnak, hiszen 2014-re a Lidl is megnyitja első áruházát a városban.

A kedvező természeti adottságok révén a környék mezőgazdasági és élelmiszeripari termelése jelentős.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcakép

Szabadka közúton, és vasúton is könnyen megközelíthető csomópont, Szerbia számára „Európa kapuja”. Repülőtérrel is rendelkezik, melyet elsősorban Szárits János kései utódjai jellemzően sport célokra használnak.

Tömegközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1897-ben döcögött végig a város utcáján az első villamos. Az első busz 1927-ben szállította az utasokat. Napjainkra a modern közlekedésnek megfelelően, a tömegközlekedési közvállalat legmodernebb buszokkal rendelkezik. A tömegközlekedés jubileumi 110. évében 2007-ben hét új autóbusszal is gyarapodott a Subotica-Trans járműparkja.[7]

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországról a 136-os vagy a 150-es vonalon érhető el. A városból Belgrád felé is megy vonal. Régen vasúti kapcsolata volt a Szabadka–Baja-vasútvonal segítségével Bácsalmás-Baja felé, ma a sínek fel vannak szedve a határon.[8]

Híres szabadkaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csáth Géza mellszobra
A kék szökőkút

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balázs Art Valéria: Szabadka (Subotica) keresztnevei 1986. Magyar Személynévi Adattárak 98. (1991)
  • Iványi István 1886/1892: Szabadka szabad királyi város története I-II.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Új városvezetőség Szabadkán. magyarszo.com (magyarul) (2013. nov. 21.) Hozzáférés: 2013. nov. 26. (htm)
  2. 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  3. Eltörölték három délvidéki település magyarjainak kollektív bűnösségét - Index
  4. Szabadkán felcsendült az első ezán. (Hozzáférés: 2008. augusztus 13.)
  5. Dzsámi épül Szabadkán. (Hozzáférés: 2008. április 6.)
  6. Zsinagóga.com
  7. 110 éves a tömegközlekedés Szabadkán. Pannon RTV híreka www.subotica.info-ról, 2007. szeptember 26. (Hozzáférés: 2009. október 4.)
  8. Menetrendek: a közvetlen vonatoké és a nemzetközi gyorsvonatoké
  9. MÉL

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadka témájú médiaállományokat.