Népszabadság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Népszabadság
Nepszabadsag logo.svg
Adatok
Típus napilap
Formátum 280×416 mm

Ország  Magyarország
Alapítva 1956
Ár h–cs: 230 Ft, p-sz: 245 Ft
Tulajdonos Vienna Capital Partners (70,4%),
Szabad Sajtó Alapítvány (27,5%),
Szerkesztőségi tagok (1,8%)
Kiadó Népszabadság Zrt.
Főszerkesztő Murányi Marcell
Példányszám 48 082 (2013. III. negyedév)[1]
Nyelv magyar
Politikai kötődés MSZP
Székhely 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.

ISSN 0133-1752
Weboldal

A Népszabadság Magyarország egyik nagy (2011-ig a legnagyobb)[2] példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelenik meg a hét hat napján, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak.[3] Az újság a rendszerváltásig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi lapjaként működött. Az Magyar Szocialista Párthoz (MSZP) kötődő Szabad Sajtó Alapítvány révén ma is jelentős befolyása van a pártnak a lapban.

A Népszabadság története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Népszabadság 1956. november 18-i számának címlapja

Első évfolyamának 1. száma az MSZMP kiadásában, a korábbi Szabad Nép folytatásaként jelent meg 1956. november 2-án.[3]

További történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1956. november 24-én sztrájkolt a Népszabadság szerkesztősége. (ZBSZ p. 230)
  • 1957. január 1-jétől a Hírlapkiadó Vállalat adta ki.
  • 1958. február 1-jétől átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra változott).
  • 1989. október 7-ig az MSZMP központi napilapja.
  • 1989. október 8-tól 1994-ig fejlécén ez áll: "szocialista napilap". Ekkortól jelenik meg külön az MSZMP saját pártlapja, A Szabadság, mely a korábbi Népszabadság eszmeiségét viszi tovább.
  • 1990. szeptember 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.
  • 1994. május 31-től országos napilap.
  • 1994-től CD-ROM, 1996-tól CD multimédia formában is olvasható.
  • 1996-tól elérhető az Interneten.
  • 2003-tól A lap fő tulajdonosa a Ringier csoport.
  • 2004-től többlépcsős layout váltás, először csak részben színes.
  • 2006. január 4-től az egész lap színes. (Vörös T. Károly, 2007.)[3]

Főszerkesztői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi logó a székházon

Fejezetek történetéből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956.

“…A Népszabadság … nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogyan és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb…. Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. … “Igen hasznos híreket, munkástanács elnökök nyilatkozatát, pozitív kezdeményezéseit az újság beküldése ellenére félreteszi. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. [pl]: beküldtek tudósítást olyan munkástanácsról, amely 10-12 függetlenített főt tart el, külön konyhát rendezett be a munkástanácstagok számára. És ezt sem közölték.”. (Az MSZMP Bp-i IB 1956. december 21-i feljegyzése , in: ZBSZ)

1972.

“A Népszabadság az MSZMP központi napilapja. 1956 óta jelenik meg ezzel a címmel, a Szabad Nép utódaként (ennek évfolyamszámozását folytatja). (…) A lap nevének megváltoztatását az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-án hozott határozata véglegesítette. A Népszabadság az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésének jelentős tényezője lett, nagy hatással volt a közvéleményre. (…) Széles körű elterjedtségét annak is köszönheti, hogy egyesíti a pártlap és a tömeglap jellegzetes vonásait.” (Gallyas - Fülöp 1972)

2003.

2003. szeptember 15-én (6 nappal a világhírű tudós halála után) a néhai Teller Edének tulajdonított, az ellenzéket lejárató levél jelent meg a lap hétfői számában. Az amúgy Fidesz-szimpatizánsként ismert tudósnak tulajdonított levél a Fideszt többek között Amerika-ellenességgel és antiszemitizmussal vádolta. A levelet valójában Zeley László újságíró (aki korábban együtt dolgozott Tellerrel) szövegezte még a tudós életében, és el akarta érni, hogy a tudós a nevét adja a levélhez, azonban ő ezt megtagadta. Később Zeley ennek ellenére mint Teller levelét publikáltatta és a hitelességét egy aláírt névjegykártyával támasztotta alá. Az ál-Teller-levél nagy botrányt kavart, Eötvös Pál, a lap akkori elnök-főszerkesztője kedd este beismerte, hogy a levél nem eredeti; szerdán pedig bocsánatot kért az olvasóktól. Ugyancsak kedd este, Eötvös beismerésével egyidőben Horn Gyula üzletemberek előtt még a következőket mondta: „Minden jel szerint Teller Ede levele hiteles, tényleg ő írta. Nem tudom, olvasták-e: mintha mi írtuk volna. Egyébként én azért is el tudom képzelni, hogy ezt ő írta, mert elég jól ismerem őt, többször találkoztunk, együtt szerepeltünk rendezvényeken, ugyanez a stílusa volt akkor is.”[4] A MÚOSZ Etikai Bizottsága Halász János Fidesz-szóvivő beadványa nyomán etikai eljárást indított, és „szigorú megrovás etikai büntetésben” részesítette Eötvös Pált (Eötvöst mindezek ellenére 2004 februárjában a MÚOSZ elnökének választották).[5][6][7][8]

Terjesztése 1956-ban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

“[a Népszabadságot] már reggel 9 órakor nem lehet kapni az utcán. Még nagyobb panasz az üzemekben, az üzemi dolgozók egyszerűen nem jutnak hozzá. Nagyon kérik, hogy a legsürgősebben meg kell oldani az előfizetési rendszert”. “Súlyos hibák, mulasztások és szabotálások történtek a lapok és egyéb kiadványok szállítása és terjesztése terén. Különösen sok visszaélés történt a Népszabadság szállítás és terjesztése körül. Több vidéki postahivatal a lapokat és kiadványokat nem továbbította, vagy nem az illetékes helyre szállította. (...) Az elmúlt hetekben például Dorog háromszor (...) kapott Népszabadságot. (...) Az elmúlt hetekben (1956. december) is voltak olyan községek, tanyák, főleg az Alföldön, ahol nem tudták, hogy milyen kormány van hatalmon. (...) A párt lapját és kiadványait hosszú ideig a párt gépkocsijaival fegyveres kísérettel továbbítottuk a megyei székhelyekre. A lapok továbbítását (...) akadályozta és gátolta a postahivatalok sztrájkja és egyéb felelőtlen elemek szabotálása." (1956. december 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ.)

A lap székháza Óbudán

A lap jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb rovatai 2008-ban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarország / Budapest
  • Álláspont
  • Világ
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Gazdaság
  • Mozaik
  • Sport

Fontosabb mellékletei 2008-ban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arcok (minden hétköznap)
  • Hétvége (szombat)
  • Karrier (kedd és csütörtök)
  • Lakástrend
  • Lakáskulcs (péntek)
  • Utazás (hétfő)
  • Kerékvilág (szerda)
  • Európai Unió (hétfő)
  • Programajánló (péntek)
  • Könyvszemle
  • The New York Times (szombat)
  • Média (péntek)
  • Tudomány (kedd)
  • Technika (csütörtök)
  • Infovilág (hétfő)
  • Egészség (kedd és szombat)
  • Zöld oldal (kedd)
  • TV magazin (péntek)

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LXVI. évfolyam 29. számával kezdve az áttekinthetőség, érthetőség kedvéért a Népszabadság hétköznaponként két laptagban, 22-24 oldalon jelenik meg. A 16 oldalas első laptagban a belpolitika, a külpolitika, a kultúra hírei, kommentárjai, a Fórum rovat véleményírásai és az érdekességek Mozaik rovata olvasható, és a hagyományosan az utolsó oldalon szereplő Sport rovat zárja. A második 6-8 oldalas laptag többnyire gazdasági orientációjú írásokat tartalmaz, valamint helyt kapnak benne a tematikus mellékletoldalak is (Karrier, Kerékvilág, Infovilág-Innováció, Technika). Ezen rész utolsó oldalán egy-egy figyelemre méltó, a hírvilágból is kiemelkedő személyiség portréja olvasható. A szombati lapszám továbbra is változatlan szerkesztésű és oldalszámú, tehát az alaplap 20, a Hétvége melléklet pedig 12 oldalas.

Vezető publicistái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megyesi Gusztáv és Para Kovács Imre felváltva publikálnak péntekenként, Uj Péter szerdán, a Hétvége mellékletbe pedig Csányi Vilmos, Szilágyi Ákos, Lengyel László és Gombár Csaba írnak.” (Vörös T. Károly, 2007.)

Példányszáma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1956: 598 ezer (1956. december 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)
  • 1971: 730 ezer hétköznap, 810 ezer vasárnap. (Gallyas - Fülöp 1972)
  • 1994: 300 ezer körül
  • 2002: 200 ezer körül
  • 2009: 90 ezer körül
  • 2011: 67 ezer körül[9]

Terjesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiadó: Népszabadság Zrt.
  • Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.
  • Megjelenési gyakoriság: naponta hétfőtől szombatig
  • Megjelenések száma évente: 304
  • Oldalak száma: 22-24

A Népszabadság bevezette[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Az étterem kritikákat (Wittman fiúk),
  • a rendszeres havi könyvmellékletet,
  • a minden nap megjelenő művészetkritikát, például zene- vagy irodalomkritika,
  • a hétvégi mellékletet.”

A szerkesztőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972-ben 8 állandó külföldi és 7 vidéki városban volt állandó tudósítója. (Gallyas-Fülöp 1972)
  • 2007-ben összesen 137 főből áll. (Vörös T. Károly, 2007)
  • Főszerkesztő: Tóth Levente
  • Főszerkesztő-helyettesek: Horváth Gábor, Krajczár Gyula, Tamás Ervin
  • Lapszerkesztők: Ferencz Gábor, Friss Róbert, Gergely Márton, Soós Kálmán, Angyal Gábor
  • Magyarország szekció: Nagy N. Péter
  • Gazdasági szekció: Tóth Levente
  • Művészeti vezető: Lovasi Eszter
  • Képszerkesztő: Fejér Gábor
  • Fotó: Szabó Barnabás
  • Fórum és levelezés: Révész Sándor
  • Hazai tudósítások: Falus Gábor
  • Hír és információ: Tóth Ákos
  • Kultúra: N. Kósa Judit
  • Külföld/Világ: Inotai Edit
  • Online: Sós B. Péter
  • Prepress: Söptei Zsuzsa
  • Sport: Jakab József
  • Lapigazgató: Karcagi László
  • Hirdetésszervező: Karikás Tibor

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A dohányboltok tettek be a lappiacnak? – Index, 2013. december 5.
  2. A Kisalföld lenyomta példányszámban a NépszabadságotHírszerző, 2011. május 25.
  3. ^ a b c Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 723. o. ISBN 9639257095  
  4. MNO Magyar Nemzet Online - Horn: Mintha mi írtuk volna (2003. szeptember 18.)
  5. origo - Teller-levél: elnézést kért a Népszabadság (2003. szeptember 17.)
  6. ma.hu - MÚOSZ: kegyeletsértően járt el a Népszabadság a Teller-levél kapcsán (2003. október 28.)
  7. HírTV - A Népszabadság főszerkesztője tudomásul veszi a szigorú megrovást (2003. október 29.)
  8. HírTV - Eötvös Pál lett a MÚOSZ elnöke (2004. február 29.)
  9. A Kisalföld lenyomta a Népszabadságot (Index/MTI, 2011. május 25.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 723. o. ISBN 9639257095  
  • Vörös T. Károly főszerkesztő (2007.): szóbeli közlés, 2007. november 2-a, kérdező Hudecz Bálint és Erdélyi Flóra
  • Képek: Hudecz Bálint, Erdélyi Flóra
  • ZBSZ (1956) Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit (szerk): Zárt, Bizalmas, Számozott. I. (Osiris, 2004)
  • Gallyas Ferenc – Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? (Kossuth, 1972)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Népszabadság témájú médiaállományokat.