Pándi Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pándi Pál
Születési neve Kardos Pál
Született 1926. augusztus 2.
Debrecen
Elhunyt 1987. január 19. (60 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
kritikus,
szerkesztő,
egyetemi tanár

Pándi Pál (Eredeti neve: Kardos Pál) (Debrecen, 1926. augusztus 2.Budapest, 1987. január 19.) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár. Kardos László fia. 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-től rendes tagja.

Fő kutatási területe: a felvilágosodás, a reformkor, Petőfi Sándor költészete és életútja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában folytatott általános és középiskolai tanulmányokat. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták.[1] 1945-től már Budapesten volt. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetem magyar-német szakán folytatott Eötvös-kollégistaként. 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanította a felvilágosodás, a reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc irodalmát. Fő kutatási területe Petőfi költészete és pályaképe. 1956 után néhány szemesztert a szegedi egyetemen is tanított az I. sz. Régi Magyar Irodalom Tanszéken, kiváló előadó volt, magyar irodalmi előadásainak jó híre volt a diákok körében. Irodalomtörténeti kézikönyveket és szöveggyűjteményeket szerkesztett, monográfiákat írt és magyar irodalmi műveket elemzett. Tanszékvezető egyetemi tanárrá 1967-ben nevezték ki, az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszékének vezetéséről 1983-ban mondott le.

A kortárs magyar irodalommal is foglalkozott, ezen a területen, mint a kortárs irodalmi művek kritikusa lépett fel. 1955-től szerkesztette a Szabad Nép kulturális rovatát, 1956-ban e lap hasábjain méltatta az 1956-os forradalmat, de hamarosan a Kádár-vonal mellé állt. 1961-1963-ban az Új Írás egyik alapítója és szerkesztője, 1967-1971-ig a Népszabadság kulturális rovatvezetője, majd ezen rovat szerkesztőbizottsági tagja 1985-ig. 1972-től a Kritika[2] új folyamának alapítója és szerkesztője 1983-ig. A korszak kommunista irodalompolitikájához igazodott, realizmust várt a kortárs alkotóktól. Az 1950-es és 1960-as évek művelődés- és irodalompolitikájának egyik meghatározó egyénisége volt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tanulmányai (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petőfi Sándor. A költő pályaképe 1844 végéig. 1961. 2 db. (Kézirat, kandidátusi disszertáció).
  • Elsüllyedt irodalom? : tanulmányok.[3] Budapest : Szépirod. Kiadó, 1963. 209 p.
  • Első aranykorunk : Cikkek, tanulmányok a magyar felvilágosodás és reformkor irodalmáról. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976. 620 p.
  • „Kísértetjárás” Magyarországon. Az utópista szocialista és kommunista eszmék jelentkezése a reformkorban. 1. köt. Budapest : Magvető, 1972. 569 p.
  • Petőfi és a nacionalizmus. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1974. 307 p. (Ser. Korunk tudománya 0075 6946)
  • Bánk bán kommentárok. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1980. 2 db. (Ser. Korunk tudománya 0075 6946) ISBN 963-05-2281-0
  • A realizmus igényével : A második következtetés. Budapest : Kossuth Könyvkiadó, 1980. 320 p. ; (Ser. Esztétikai kiskönyvtár)

Szerkesztéseiből, válogatásaiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ludas Matyi : komikai elbeszélés / Fazekas Mihály ; [a bev. Pándi Pál munkája] Budapest : Franklin, 1950. 54 p.
  • Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei / [bev. és vál. Pándi Pál] Budapest : Szépirod. Kiadó, 1953. 116 p. (Ser. Szépirodalmi kiskönyvtár; 61.)
  • A magyar irodalom története 1849-ig /[szerk. Bóka Lászlóval.] Budapest : Bibliotheca, 1957. 492 p.
  • Petőfi Sándor összes költeményei. [Sajtó alá rend. és utószó Pándi Pál]. Budapest : Magyar Helikon, 1960. 1306 p. (Helikon klasszikusok; Díszkiadás)
  • Szöveggyűjtemény a forradalom és szabadságharc korának irodalmából. Budapest. : Tankönyvkiadó, 1962. 1050 p.
  • Tanulmányok Petőfiről / szerk. Tóth Dezsővel. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1962. 509 p. (Irodalomtörténeti könyvtár ; 9.)
  • A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. ISBN 963-05-1642-X
  • Szöveggyűjtemény a felvilágosodás korának irodalmából : [egyetemi segédkönyv]. (Főszerk. Pándi Pál, szerk. Mezei Márta; Szuromi Pál.) Budapest : Tankönyvkiadó, 1982. 2 db. ISBN 963-17-6357-9

Irodalom (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Pándi Pál urnafülkéje is.
  • Németh G. Béla: Egyoldalú arcképvázlat - egyoldalú emlékekből, a megértés vágyával. Új Írás, 1989. 2. sz. pp. 102–109.
  • Rejtőzködő legendárium : Fejezetek egy kultúrpolitikus sorstörténetéből / [az interjúkat kész. és a kötetet szerk. Csáki Judit, Kovács Dezső] Budapest : Szemtanú K., 1990. 484 p. ISBN 963-15-4282-3 (Pándi Pál műveinek bibliográfiáját Fráter Zoltán állította össze. Bibliogr. p. 457-480.)

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. MÉL: A laxenburgi koncentrációs táborba vitték.
  2. A Kritika 1963-1971-ig az MTA folyóirata volt, 1972-től a Literatura lépett a helyébe.
  3. A második világháború előtti szocialista felfogású írókat ismerteti.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1567-1568. o. ISBN 963-05-6807-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pándi Pál témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szabad Nép az 1956-os forradalomban