Kossuth Lajos tér (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kossuth Lajos tér
Országház a Rákóczi szoborral 2014.jpg
Közigazgatás
Település Budapest
Városrész V. kerület, Belváros-Lipótváros
Létrejötte 19. század
Földrajzi adatok
Kossuth Lajos tér  (Budapest)
Kossuth Lajos tér
Kossuth Lajos tér
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 50″
Kossuth Lajos szobra a téren
Gróf Tisza István emlékművének újraavatása
Gróf Tisza István
A 2-es metró Kossuth Lajos téri állomása

A budapesti Kossuth Lajos tér az V. kerületben, a Duna partján terül el, a Lipótvárosban, az Szalay utca és a Báthory utca vonala között. A tér az Országház miatt szimbolikusan a magyar államiság központja, így gyakori helyszíne az állami ünnepeknek, külföldi államfők és más vendégek köszöntésének, valamint egyéb közéleti, politikai rendezvényeknek, tüntetéseknek.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határai: Széchenyi rakpart 10., Akadémia utca 20., Garibaldi utca 2., Vértanúk tere 1. és 4., Szalay utca 1. és 2., Falk Miksa utca 1. és 2., Balassi Bálint utca 1.

Név és történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tér első feljegyzett neve Stadtischer Auswind Platz („Városi kikötő tér”) volt, ez az 1820-as évekből származik. Később hívták Városi Fészer térnek, Hajókászati térnek, Schiffauswindsamts Platznak („Hajókirakodási Hivatal tere”). 1854-ben keleti oldalán futott a Neuer Strassen Damm („Új védelmi gát”). 1853-tól Városi Tömő tér (Stadt Schopper Platz), 1880-tól az Alkotmány utca és a Báthory utca vonala között a Dunáig: Tömő tér[1], 1898-tól Országház tér, 1918-19-ben Köztársaság tér, 1919-től újból Országház tér.

A 19. század második felében épültek meg a tér fontos középületei, melyek révén a magyar állam szimbolikus jelentőségű helye lett. Ezek közül legfontosabb a nyugati oldalon elhelyezkedő Országház épülete.

Az állandó Országház építéséről az 1880. évi XLVIII. törvénycikk [2] rendelkezett. Ez kimondta, hogy az épületet a főváros ötödik kerületében, a Tömő téren (a mai Kossuth téren) kell emelni, a tervek pályázat útján készítendők el, és a törvény végrehajtásáról a miniszterelnök gondoskodik. 1881 elején létrejött a pályázat lebonyolítására hivatott Országos Bizottság, amely Tisza Kálmán miniszterelnök vezetése alatt az arra hivatott szervezetek képviselőiből, valamint Weber Antal és Ybl Miklós építészekből állt. A beérkezett 19 pályázati tervből az Országos Bizottság 1883. május 27-én Steindl Imre tervét fogadta el.

A Parlamenttel szemben, a tér keleti oldalán található a 19-20. század fordulójának egyik legszebb palotasora: az Igazságügyi palota (jelenleg a Néprajzi Múzeum van benne) és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium.

A tér jelenlegi nevét 1927. november 6-án kapta, amikor Horthy Miklós kormányzó ünnepélyesen felavatta Kossuth Lajos emlékművét.

A második világháború után átmeneti híd épült a Kossuth Lajos tér és a Batthyány tér között Kossuth híd néven, mely 1946 és 1960 között állt, amíg Budapest lebombázott Duna-hídjait újraépítették. A pesti és a budai oldalon is emlékköveket állítottak az elbontott híd helyére. 1973-ban és 2003-ban néhány napra pontonhidat építettek itt.

1956. október 25-én egy verzió szerint a Mezőgazdasági Minisztérium épületének tetejéről, más nézetek szerint szovjet tankokból sortüzet zúdítottak a téren tüntetőkre. Lásd: Sortűz a Parlamentnél 1956-ban.

1989. október 23-án itt kiáltotta ki Szűrös Mátyás a Parlament erkélyéről a teret megtöltő tömeg előtt a harmadik magyar köztársaságot.

2006. szeptember 17-én kormányellenes tüntetéssorozat kezdődött a téren Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az MSZP balatonőszödi zárt frakcióülésén május 26-án elhangzott beszéde miatt. Lásd még: Kossuth tériek.

A Parlament előtti parkoló helyére parkot és játszóteret tervezett az V. kerületi önkormányzat.

A 2011 júliusában elfogadott országgyűlési határozat szerint a Kossuth teret 2014. május 31-ig kell megújítani, a szobrokat illetően pedig az 1944 előtti állapotnak megfelelően rekonstruálni.[3]

A Kossuth tér rekonstrukciója 2014 tavaszára gyakorlatilag befejeződött a Steindl Imre Program keretében, és 2014. március 15-én ünnepélyes megnyitó ünnepséggel adták át. A program során elvégzett munka monumentális volt. A teljes teret átalakították, korszerűsítették, és a gyalogosok számára könnyen megközelíthetővé tették. A Kossuth tér minden burkolt felülete megújult, és egységes stílusú utcabútorok kerültek a térre, valamint a teret elcsúfító oszlop- és kábelrengeteg eltűnt, így az újra körbejárható Országházra való rálátás, és fotózás könnyűvé vált.

A téren – a 2-es villamos kivételével – megszűnt a gépjárműforgalom, így csak a gyalogosok és a megújított kerékpárúton közlekedő kerékpárosok tudják használni. Az aszfaltburkolat megszűnt, növekedett a zöld- és vízfelület, valamint átgondolt parkstruktúrát alakítottak ki a korábbi állapottal szemben. Megvalósult a nagy méretű vízmedence, és a 33 méter magas új Országzászló, ami az Országház főbejárata felé lett tájolva. A mélygarázs kialakításával a parkolás is könnyebbé, és rendezettebbé vált. A látogatóközpont, és a sok évtized után ismét megnyíló Országgyűlési Múzeummal nagy mértékben egyszerűsödött , és kulturáltabbá vált az ide érkező látogatók, és turisták számára a tér csodáinak bemutatása. A környező épületek is megújultak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium épülete visszakapta eredeti tetőszerkezetét, és gyönyörű homlokzati díszeit. A Rákóczi-szobor a restaurálás után visszakerült a térre, és pompás látványt nyújt a friss pázsittal beültetett térrész közepén. A Horvay-féle Kossuth-szoborcsoport pontos másolata lett a tér másik felén, szemben a Rákóczi-szoborral felállítva. Az eredeti megtisztított szobrok Dombóváron maradtak. [4]

Épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Országház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igazságügyi palota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kossuth Lajos tér parkja történelmi korok mementója: itt található az országzászló és a forradalmi áldozatok öröklángja, a halála 200. évfordulójára készült II. Rákóczi Ferenc-szobor, a tér névadója, Kossuth Lajos tiszteletére születése 150. évfordulójára elkészült és 1952. szeptember 19-én felavatott Kossuth-szoborcsoport, az 1956-os Kossuth-téri sortűz áldozatainak jelképes sírja és emlékművük a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium falán. A Dunaparton Kovács Béla és a József Attila szobor áll. Utóbbi helyén id. Andrássy Gyula emlékműve volt az első szobor a téren, ami 1906-tól 1945-ig állt. Helyére a költő alakja csak 1980-ban került. Gróf Tisza István 1934-ben emelt, 1945-ben ledöntött és 1948-ban eltávolított emlékművét 2014-ben úja felállították[5]. A Földművelésügyi Minisztérium előtt Nagyatádi Szabó István szobra látható. A tér északi részén pedig az 1975-ben emelt Károlyi Mihály szobor volt található, de a tér átrendezése miatt 2012. március 29-én elszállították innen a szobrot. Előbb egy kőbányai öntöde telephelyére szállították át,[6] majd szeptember 5-én Siófokon állították fel ismét a szobrot, mivel a szobor megalkotója siófoki származású.[7]

Kossuth-szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kossuth téren először 1927-ben állítottak fel Kossuth-szoborcsoportot, ami Horvay János alkotása volt.[1] Ezt azonban a kommunista rendszerben túlzottan letargikusnak ítélték, Dombóvárra szállították (ma a szoborparkban látható), helyére 1952-ben új szoborcsoport került. Az új Kossuth Lajos-emlékmű balatonalmádi vöröskőből készült talapzata kb. 15 méter hosszú. A főalak 5 méter magas (Kisfaludi Strobl Zsigmond munkája), a 4 méter magas mellékalakokat – parasztasszony gyerekkel, levett süvegű paraszt, katona, munkás fegyverrel, diák karddal, csikós bő gatyában, fegyverrel – Kocsis András és Ungvári Lajos mintázták. Ez a szoborcsoport közelebb állt a kommunista ideológiához, amit a munkás-paraszt szövetség és a dolgozó értelmiség összefogása jelent, a mellékalakokban.

Rákóczi-szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lovas szobor II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára készített, Pásztor János (szobrász) és Györgyi Dénes(építész) 1937. május 2-án felavatott alkotása. A 4,7 méteres svéd gránit talapzaton 6 méter magas, ágaskodó bronz lovas szobor áll. A Kossuth tér déli végében, arccal észak felé néző szobor talapzatának felirata a valódi évforduló dátumát, 1935-öt jelzi. A jobb oldalon olvasható latin szöveg „Recrudescunt diutina inclytae gentis Hungarae vulnera” („Megújulnak a dicsőséges magyar nemzet régi sebei”). Ez Rákóczi 1703-ban megjelent, a nemzetekhez intézett kiáltványának egy sora.[8] A talapzat másik oldalán a „Cum Deo pro Patria et Libertate” ( „Istennel a hazáért és a szabadságért”) jelmondat olvasható, ami azon a zászlón szerepel, amelyet a Nagyságos Fejedelem Esze Tamás és Kis Albert felkérésére válaszul küldött, a breznai kiáltvánnyal együtt. II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós 1703. május 6-án Brezán várában kelt kiáltványukban harcba szólították a Habsburgok ellen Magyarország minden „nemes és nemtelen” lakosát.

A szobrot a tér átalakítása, a mélygarázs építése alatt restaurálásra eltávolították a térről.[9]

Tisza István-emlékmű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tisza István emlékének szentelt kompozíciót Zala György és Orbán Antal készítette közadakozásból, a Tisza-emlékbizottság megrendelésére. Az alkotás 17 méter magas volt, talapzata süttői mészkőből készült. A tetején levő oroszlánt 36 köbméter kőből faragták ki, és 12 darabból állították össze. Az emlékművet 1934. április 22-én (Tisza István születése évfordulóján) állították fel az Országház északi oldalánál. A szoborcsoport a második világháború folyamán megsérült, majd 1945 tavaszán ismeretlenek ledöntötték az emlékmű főalakját, Tisza István öt méter magas szobrát, melynek 18 mázsányi töredékét később beolvasztották. A meg nem semmisített darabok közül 1948-ban a Földművelőket ábrázoló szoborcsoport Esztergomba került, A katona búcsúja című mellékcsoportot a Hűvösvölgyi úti laktanya udvarára, majd a keceli Pintér Művek haditechnikai gyűjteményébe vitték, a posztamens tetejét díszítő kőoroszlánt pedig 1948-ban a Hegyalja út végében, a hajdani tabáni temető helyén állították fel, majd a hatvanas években nyersanyagként fiatal művészeknek osztották ki.[10] 2014-ben az emlékmű újra a Kossuth térre került, a tér rekonstrukciója során az Elek Imre szobrászművész által újraalkotott szoborcsoportot június 9-én avatták fel.[11][12]

1956-os emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1996-ban avatták fel az 1956-os forradalom áldozatainak öröklángját. A megtört fekete gránittömbön egész évben ég a gázláng, október 23. és november 4. között jóval intenzívebben, mint az év más napjain. Az alkotó Lugossy Mária.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A téren megáll a 2-es villamos, a 15-ös és a 115-ös busz, a 70-es és a 78-as trolibusz, valamint a kelet-nyugati 2-es metró. A metró föld alatti megállójában Teiresziasz szobra van felállítva.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest teljes utcanévlexikona (Sprinter Kiadó, 2003, ISBN 9639469068)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lajos Kossuth Square című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]