Európai Bizottság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fájl:European Commission logo.svg
Az Európai Bizottság logója
Az Európai Bizottság épülete

Az Európai Bizottság (European Commission, Commission européenne) az Európai Unió (EU) döntés-előkészítő, végrehajtó, döntéshozó, ellenőrző és képviseleti szerve. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa mellett egyike az EU három fő kormányzati intézményének. Legfőbb feladata a jogszabályok kezdeményezése és becikkelyezése, valamint az uniós szerződések őreként tevékenykedik, amik az EU jogalapját jelentik. Az Európai Bizottság tevékenysége nagyon sok párhuzamot mutat a nemzeti kormányok végrehajtó testületével, de csak korlátozottan rendelkezik végrehajtó és döntéshozó feladatokkal.

A Bizottságnak a jelenlegi rendszer szerint annyi tagja van, ahány tagországa van az Uniónak, minden tagállam egy biztost küld a testületbe. A Bizottság munkáját 30 000 fős adminisztratív csapat segíti. Minden biztosnak van egy különálló szakterülete, amelyen ő a felelős az uniós politikáért. Ehhez külön szaktárcát kap legfeljebb 6 fős kabinettel. A Bizottságot az Európai Bizottság elnöke vezeti, aki jelenleg (2004 novemberétől) a portugál José Manuel Durão Barroso (lásd még: második Barroso-bizottság).

Az Európai Unió Tanácsától eltérően a Bizottság tagjai függetlenek a tagállamoktól. Nem vehetik figyelembe az őket küldő ország kormányának utasításait, az EU összes állampolgárának az érdekeit kell képviselniük.

A Bizottság hatásköre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bizottság különbözik az EU rendszerének többi intézményétől, a jogalkotásban kis kivételtől eltekintve kizárólagos kezdeményező szerepe van, vagyis csak a Bizottság szövegezhet meg jogalkotási javaslatokat és terjesztheti elő őket. Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament hivatalosan felkérheti a Bizottságot egy adott témájú jogszabály megalkotására. A kül- és biztonságpolitika területén testületként nem rendelkezik kezdeményezési jogkörrel, csupán alelnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Ahol a szerződések lehetővé teszik számára, normákat bocsáthat ki, így származékos döntéshozói hatáskörrel is rendelkezik.[1]

Bizonyos esetekben a végrehajtás is a Bizottság feladata (ez ritkább eset, elsődlegesen a tagállamok feladata), főleg akkor, ha a végrehajtásnak egységes szemlélet szerint kell megtörténnie. Ebből adódóan vannak ellenőrző funkciói is, például a versenyjog terén. Versenyhatóságként is működik, versenyeljárást folytathat le vállalkozásokkal és tagállamokkal szemben. A Bizottság készíti el az EU költségvetésének a tervezetét és előterjeszti azt, és felelős annak végrehajtásáért, például felügyeli az uniós programokat és pénzalapokat.[2]

A Bizottság a „szerződések őre”, ellenőrzi, a szerződések és jogszabályok megfelelően érvényesülnek-e a tagállamokban. A szerződések be nem tartása, valamint kötelezettségeik nemteljesítése esetén eljárást indíthat.[2]

A Bizottság tárgyal nemzetközi kereskedelmi szerződésekről (a Világkereskedelmi Szervezeten belül) és más az EU-t érintő nemzetközi megállapodásokról. Ebben szorosan együttműködik az Európai Unió Tanácsával.[2]

A Bizottság kinevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Bizottságot az Európai Unió Tanácsa nevezi ki az Európai Parlament jóváhagyásával öt évre. Ennek első lépése, hogy a Tanács minősített többséggel javaslatot tesz a Parlamentnek az Európai Bizottság elnökére, a Lisszaboni szerződés alapján a győztes politikai oldalhoz tartozó személyek közül. A Parlament abszolút többséggel választja meg az elnököt. Megválasztását követően a Tanács a tagállamok javaslataival összhangban, a Bizottság elnökével egyetértésben jelöli a Bizottság többi tagját, a biztosokat. A Parlament ezután újra szavaz, ezúttal a Bizottság egészéről.[3] Az elnök határozza meg minden biztos feladatát. 2004 októberében José Manuel Durão Barroso a biztosok névsorának megváltoztatására kényszerült, amikor kiderült, hogy azt a Parlament semmiképpen sem fogadja el.

A Bizottság kinevezésén kívül a Parlamentnek jogában áll a teljes Bizottságot visszahívnia egy bizalmatlansági indítvány támogatásával. Ehhez a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A Parlament sosem gyakorolta ezen jogát, de többször került bizalmatlansági indítvány benyújtásra.[4] 1999-ben a Jacques Santer vezette Bizottságot megfenyegették egy indítvány benyújtásával, akik ezután önként lemondtak.

Elnök és biztosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi Bizottságot José Manuel Durão Barroso vezeti és 27 főből áll. Az első Barroso-Bizzotságnak 2004. november 22-étől 2009. október 31-éig szólt a meghatalmazása, a második pedig 2010 februárjában lépett hivatalba.

Az EU bővítésével 2004. május 1-jén 15-ről 25-re növekedett a tagállamok száma, ezzel megváltozott a Bizottság összetétele is. Előtte 20 biztos volt, öt nagyobb tagállam (Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország) 2-2 biztost, míg a többi tagállam egy biztost jelölt. A 2004 májusát követő hónapokban az új tagállamok 1-1 biztost küldtek, így összesen 30-an lettek. 2004. novembertől a Bizottság létszámát 25-re csökkentették, a Nizzai szerződés értelmében minden tagállam egy biztost jelölhet.

A Lisszaboni szerződésben elfogadták, hogy tovább csökkenjen a Bizottság létszáma, és rotációs rendszerben a tagállamok kétharmada jelölhessen biztost, amiben minden harmadik alkalommal kimaradnak az egyes tagállamok. A rendszert elvileg 2014-től vezetnék be, de az Írországnak a jelenlegi rendszer fenntartásáról adott garancia miatt valószínűleg erre nem kerül sor.[5]

A Bizottságban alelnökök is vannak, változó számban, a Nizzai szerződés az elnök hatáskörébe utalta az alelnökök jelölését. Romano Prodi vezetése idején kettő, Barroso vezette első testületben öt, a másodikban hét alelnök dolgozott. Az Európai Tanács által választott Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője funkciójánál fogva automatikusan alelnöke a Bizottságnak.[6]

A Bizottság elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Kép Ország Hivatali idő
Walter Hallstein Bundesarchiv B 145 Bild-F004665-0003, Walter Hallstein.jpg  NSZK 1958. január1967. július
Jean Rey Jean Rey World Economic Forum 1975.jpg  Franciaország 1967. július1970. július
Franco Maria Malfatti Franco Maria Malfatti.jpg  Olaszország 1970. július1972. március
Sicco Mansholt
(ideiglenes)
Beel I - Sicco Mansholt.jpg  Hollandia 1972. március1973. január
François-Xavier Ortoli  Franciaország 1973. január1977. január
Roy Jenkins Roy Jenkins, Chancellor of Oxford.jpg  Egyesült Királyság 1977. január1981. január
Gaston Thorn Balról a második  Luxemburg 1981. január1985. január
Jacques Delors Bundesarchiv B 145 Bild-F078267-0023, Bonn, Ministerpräsidenten mit EU-Kommissar Delors-CROPPED.jpg  Franciaország 1985. január1995. január
Jacques Santer Jacques Santer.jpg  Luxemburg 1995. január1999. július
Manuel Marín
(ideiglenes)
Manuel Marin.jpg  Spanyolország 1999. július1999. szeptember
Romano Prodi Romano Prodi in Nova Gorica (2c).jpg  Olaszország 1999. szeptember2004. november
José Manuel Barroso Barroso EPP Summit October 2010.jpg  Portugália 2004. november2014. november
Jean-Claude Juncker Ioannes Claudius Juncker die 7 Martis 2014.jpg  Luxemburg 2014. november

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bizottságot az Európai Szén- és Acélközösség Főhatóságából származtatják, amelyet 1952-ben hozott létre a párizsi szerződés. 1958-ban jött létre a római szerződésekkel az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom. 1967-ben alakult meg az Európai Bizottság mai formájában a három szervezet végrehajtó szerveinek egyesítéséből.

Bizottsági döntéshozatal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biztosok a hatáskörükbe tartozó területeken önállóan is dönthetnek, de vannak kulcsfontosságú döntések, amiket a teljes Bizottságnak meg kell vitatnia az elfogadásuk előtt. Ezt teszik lehetővé a biztosok rendszeres ülései.

Az Európai Bizottság Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete 2004. május 1-je óta működik. A képviselet elsődleges feladata a bizottsági politikák, lépések, álláspontok, események közvetítése a magyar média, a társadalmi és gazdasági körök és a nyilvánosság számára, illetve a brüsszeli testület tájékoztatása a magyarországi fejleményekről.

A képviselet az Európai Unió Házában található (Budapest, V. ker., Deák Ferenc u. 15.). A belvárosi irodaház 5. emeletén kiadványokkal és számítógépekkel ellátott információs pont működik hétköznap 9-től 19 óráig. A látogatók leggyakrabban pályázati, tanulási és utazási lehetőségek, valamint az unión belüli munkavállalás feltételei iránt érdeklődnek.

A EUROPE DIRECT az Európai Bizottság által létrehozott és támogatott információs szolgáltatás, melynek küldetése, hogy az állampolgárokat lakóhelyükhöz közel és saját anyanyelvükön tájékoztassa európai uniós kérdésekben. Magyarországon a megyeszékhelyeken működnek ilyen információs irodák.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horváth Zoltán Kézikönyv az Európai Unióról, i. m. 88–89. old.
  2. ^ a b c Horváth Zoltán Kézikönyv az Európai Unióról, i. m. 89. old.
  3. Horváth Zoltán Kézikönyv az Európai Unióról, i. m. 83–84. old.
  4. Horváth Zoltán Kézikönyv az Európai Unióról, i. m. 85. old.
  5. Horváth Zoltán Kézikönyv az Európai Unióról, i. m. 81. old.
  6. Horváth Zoltán Kézikönyv az Európai Unióról, i. m. 82–83. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]