Spanyol Szocialista Munkáspárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Spanyol Szocialista Munkáspárt (Partido Socialista Obrero Español)




Elnök	José Luís Rodríguez Zapatero

Alapítva	1879

Ideológia	szociáldemokrácia
Politikai elhelyezkedés	balközép
Nemzetközi szövetség(ek)	Szocialista Internacionálé
EP-frakció	Európai Szocialisták Pártja (PES)
Hivatalos színe(k)	vörös

Weboldal	http://www.psoe.es

A Spanyol Szocialista Munkáspárt PSOE (spanyolul Partido Socialista Obrero Español, rövidítve PSOE) Spanyolország legerősebb baloldali pártja.

1879-ben Madridban alapította Pablo Iglesias Posse, amely hagyományosan szoros kapcsolatban működik az ugyancsak Pablo Iglesias alapította Spanyol Munkások Általános Szövetségével (UGT), az ország egyik legnagyobb szakszervezetével.

A PSOE Európa második legrégibb szocialista pártja a német SPD után. A párt eredeti célja a munkásosztály érdekeinek képviselete volt, amely tartalmazott szocialista és kommunista eszméket.

Francisco Franco diktatúrájának idején a PSOE illegálisan működött. A Franco-rendszer bukása után a párt megújult, 1979-ben elvetették a marxista tételeket. Ennek eredményeként 1982-ben Felipe González személyében a párt történetében először a PSOE delegálhatta Spanyolország miniszterelnökét. González hivatalát egészen 1996-ig megtartotta.

Ma a PSOE ideológiailag az európai szociáldemokrácia értékeire alapul. A 2004. március 14-ei általános választások óta Spanyolország kormányzó-pártja és a PSOE főtitkára, José Luis Rodríguez Zapatero jelenleg az ország miniszterelnöke.

José Luis Rodríguez Zapatero fontos reformintézkedéseket vezetett be, miután miniszterelnökké választották. Többek között kivonta Spanyolország csapatait Irakból, és legalizálta az egynemű házasságokat.

[szerkesztés] 2008-as parlamenti választások

2008. március 9-én a PSOE megnyerte az általános választásokat. A Képviselőházban a 350 mandátumból 169-et szerzett meg, míg a rivális Néppárt 154-et. A fennmaradó mandátumokon több kisebb párt osztozott: a Konvergencia és Unió (CiU) 10-et, a Baszk Nacionalista Párt (EAJ-PNV) 6-ot, a Katalán Republikánus Bal (ERC) 3-at, míg az Egyesült Balolal 2 mandátumot kapott.

A Szenátusban a PSOE nem tudott többséget szerezni: 101 szenátort küldhet a Néppárt, 89-et a PSOE, 12-t a PSC-ERC-ICV-EUiA, 4-et a CiU, és 2-t at EAJ-PNV. A tartományi (autonóm közösségi) választások is változatos képet mutattak: Andalúziában és Katalóniában a baloldal elsöprő győzelmet aratott, míg Madridban és a Kasztíliákban a Néppárt került többségbe.