Spanyol Szocialista Munkáspárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spanyol Szocialista Munkáspárt
(Partido Socialista Obrero Español)
Logopsoe.gif
Adatok
Elnök José Luis Rodríguez Zapatero

Alapítva 1879
Székház C/ Ferraz, 70
Madrid

Ideológia szociáldemokrácia
Politikai elhelyezkedés balközép
Nemzetközi szövetségek Szocialista Internacionálé
EP-frakció Európai Szocialisták Pártja (PES)
Hivatalos színei vörös
Weboldala

A Spanyol Szocialista Munkáspárt (spanyolul Partido Socialista Obrero Español, rövidítve PSOE) Spanyolország legerősebb baloldali pártja.

1879-ben Madridban alapította Pablo Iglesias Possé. Hagyományosan szoros kapcsolatban működik az ugyancsak Pablo Iglesias alapította Spanyol Munkások Általános Szövetségével (UGT), az ország egyik legnagyobb szakszervezetével.

A PSOE Európa második legrégibb szocialista pártja (a német SPD után). A párt eredeti célja a munkásosztály érdekeinek képviselete volt, amely tartalmazott szocialista és kommunista eszméket.

Francisco Franco diktatúrájának idején a PSOE illegálisan működött. A Franco-rendszer bukása után a párt megújult, 1979-ben elvetették a marxista tételeket. Ennek eredményeként 1982-ben Felipe González személyében a párt történetében először a PSOE delegálhatta Spanyolország miniszterelnökét. González hivatalát egészen 1996-ig megtartotta.

Ma a PSOE ideológiailag az európai szociáldemokrácia értékeire alapul. A 2004. március 14-ei általános választásokat megnyerve Spanyolország kormányzó-pártja, ezzel főtitkára, José Luis Rodríguez Zapatero az ország miniszterelnöke lett. Fontos reformintézkedéseket vezetett be: többek között kivonta Spanyolország csapatait Irakból és legalizálta az egynemű házasságokat.

Többségét a párt a 2008-as parlamenti választásokon is megtartotta, ám a 2011. december 20-i választásokon elveszítette a Néppárttal (Partido Popular, PP) szemben, így jelenleg az ellenzék legnagyobb pártja.


2008-as parlamenti választások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008. március 9-én a PSOE megnyerte az általános választásokat. A Képviselőházban a 350 mandátumból 169-et szerzett meg, míg a rivális Néppárt 154-et. A fennmaradó mandátumokon több kisebb párt osztozott: a Konvergencia és Unió (CiU) 10-et, a Baszk Nacionalista Párt (EAJ-PNV) 6-ot, a Katalán Republikánus Bal (ERC) 3-at, míg az Egyesült Balolal 2 mandátumot kapott.

A Szenátusban a PSOE nem tudott többséget szerezni: 101 szenátort küldhet a Néppárt, 89-et a PSOE, 12-t a PSC-ERC-ICV-EUiA, 4-et a CiU, és 2-t at EAJ-PNV. A tartományi (autonóm közösségi) választások is változatos képet mutattak: Andalúziában és Katalóniában a baloldal elsöprő győzelmet aratott, míg Madridban és a Kasztíliákban a Néppárt került többségbe.


Neves tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • PSOE, a párt hivatalos honlapja – spanyolul