Európai Gazdasági Közösség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Európai Gazdasági Közösség
Expansion of the European Communities 1973-1992.png

██ Alapító tagok

██ Később csatlakozott


Alapítva 1957
Megszűnt 1993/2009
Típus sui generis nemzetközi szervezet
Székhely Brüsszel
Luxemburg
Strasbourg
Vezető Jacques Delors (1985–1993)
Működési régió Európa

Az Európai Gazdasági Közösség (rövidítve EGK, angol nyelvterületen Közös Piac-ként is ismert) egy nemzetközi szervezet volt. 1957-ben a római szerződéssel alapította az ESZAK-ot létrehozó hat állam: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Olaszország. Az egyesítő szerződést követően közös intézményrendszere volt az ESZAK-kal és az Euratommal. A maastrichti szerződés 1993-as hatálybalépésével a szervezet neve megváltozott, Európai Közösség (EK) lett, a három pillér közül a legelsőnek, az Európai Közösségeknek a része, annak 2009-es, lisszaboni szerződésben történő megszüntetéséig.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapító államok ki akarták terjeszteni az Európai Szén- és Acélközösséget a teljes gazdasági térre is, így 1957. március 25-én a római szerződés aláírásával létrehozták az EGK-t. Ennek célja a tagállamok gazdasági integrációja, ezen belül is a nemzetgazdaság egészére kiterjedő vámunió, majd az ezt követő tizenkét éves átmeneti idő után a közös piac létrehozása. Emellett megfogalmazásra kerültek szociális és politikai célok is, így az élet- és munkakörülmények javítása, a béke és a szabadság megszilárdítása, az európai integráció alapjainak létrehozása.[1]

Megszüntették egymással szembeni a vámokat. A külső országokkal szemben vámuniót alakítottak ki az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását biztosítva. Közös versenypolitikát dolgoztak ki, ezzel óvták a versenyt a torzulástól, ezen kívül közös politikát alakítottak ki a mezőgazdaság és a közlekedés terén. Koordinálták az egyes országok gazdaságpolitikáját és jogharmonizációra törekedtek. Ez az egyes nemzetközi piacokon a versenyfeltételek egységesítését szolgálta.

Létrehozták az Európai Szociális Alapot és az Európai Beruházási Bankot. Társult viszonyt alakítottak ki az egykori tengerentúli gyarmatokkal.

Az EGK egyik első lényeges eredménye a mezőgazdasági termékek egységes árszintje volt 1962-ben.

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hat alapító állam, a „Hatok” Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia voltak. Rajtuk kívül később hat állam csatlakozott még az évek során. Az első bővítésre 1973-ban került sor, amikor az Egyesült Királyság, Írország és Dánia csatlakozott. 1981-ben Görögország, 1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozott. A német újraegyesítés után a korábbi Kelet-Németország területe is a szervezet része lett.[2]

Zászló Állam Csatlakozás Nyelvek Pénznem Népesség
(1990)[3]
Belgium Belgium 1957. március 25. holland, francia és német Belga frank 10 016 000
Dánia Dánia 1973. január 1. dán Dán korona 5 146 500
Egyesült Királyság Egyesült Királyság 1973. január 1. angol Font sterling 57 681 000
Franciaország Franciaország 1957. március 25. francia Francia frank 56 718 000
NSZK Nyugat-Németország (1990 után Németország) 1957. március 25. német Német márka 63 254 000
Görögország Görögország 1981. január 1. görög Görög drachma 10 120 000
Hollandia Hollandia 1957. március 25. holland Holland gulden 14 892 300
Írország Írország 1973. január 1. ír és angol Ír font 3 521 000
Olaszország Olaszország 1957. március 25. olasz Olasz líra 56 762 700
Luxemburg Luxemburg 1957. március 25. francia, német és luxemburgi Luxemburgi frank 384 400
Portugália Portugália 1986. január 1. portugál Portugál escudo 9 862 500
Spanyolország Spanyolország 1986. január 1. spanyol Spanyol peseta 38 993 800

Az EGK és az EFTA kapcsolata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958-ban az Egyesült Királyság szerette volna a közös piacot egy transzatlanti szabadkereskedelmi övezetté kiterjeszteni. Az elképzelést Franciaország megvétózta, ezért 1960-ban a britek megszervezték az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (European Free Trade Association, EFTA), amelyhez a Közös Piachoz nem tartozó államok csatlakoztak. 1973 elejétől, amikor az Egyesült Királyság, Írország és Dánia is csatlakozott az EGK-hoz, tárgyalásokat kezdett az EFTA és az EGK a gazdaság több területén. 1995-re négy kivétellel mindegyik EFTA tag csatlakozott az Európai Unióhoz.

Szervei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megvalósításhoz intézmények létrehozására is szükség volt, két paradigma mentén:

  1. Nemzeti érdekérvényesítés elve: eltérő érdekeket lehet ütköztetni.
  2. Nemzetek feletti elv (szupranacionális elv): olyan intézmény, amely nem a tagállamok, hanem a Közösség érdekeit képviseli.

Ennek megfelelően létrehozták a Miniszterek Tanácsát, amely az első elv alapján alakítottak, míg a második elvet a Bizottság képviselte. Ezeken kívül létrehozták még a Közgyűlést, a Bíróságot, a Gazdasági- és Szociális Bizottságot. Az intézményrendszer az egyesítő szerződés hatályba lépése után

Idővonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aláírva
Hatályban
Szerződés
1948
1948
Brüsszeli szerződés
1951
1952
Párizsi szerződés
1954
1955
A brüsszeli szerződés módosítása
1957
1958
Római szerződés
1965
1967
Egyesítő szerződés
1975
1975
Az Európai Tanács döntése
1986
1987
Egységes Európai Okmány
1992
1993
Maastrichti szerződés
1997
1999
Amszterdami szerződés
2001
2003
Nizzai szerződés
2007
2009
Lisszaboni szerződés
Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif
                       
Az Európai Unió három pillére  
Európai Közösségek  
Európai Atomenergia Közösség (EURATOM)
Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) A szerződés 2002-ben hatályát vesztette Európai Unió (EU)
    Európai Gazdasági Közösség (EGK) Európai Közösség (EK)
    TREVI-csoport Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA)  
  Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC)
  Európai Politikai Együttműködés (EPE) Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP)
Konszolidálatlan szervezetek Nyugat-európai Unió (NYEU)    
Feloszlatva 2010-ben  
                     

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Czékmann-Kalas-Torma-Turkovics, i. m. 19. old.
  2. Czékmann-Kalas-Torma-Turkovics, i. m. 25-26. old.
  3. Populstat.info

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]