Brüsszeli szerződés (1948)
| Brüsszeli szerződés | |
 | |
| A brüsszeli szerződés ünnepélyes aláírása 1948-ban | |
| Típusa | Alapító szerződés |
| Aláírás dátuma | 1948. március 17. |
| Aláírás helye | Brüsszel, Belgium |
| Aláírók | Belgium Franciaország Luxembourg Hollandia Nagy-Britannia |
| Ratifikációs okmányok leadása | A Belga Királyság kormányának |
| Életbelépés | 1948. március 17. (az összes szerződő fél aláírása után) |
| Nyelvek | angol és francia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brüsszeli szerződés témájú médiaállományokat. | |
Az 1948-as brüsszeli szerződés az Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg közötti megállapodás gazdasági, szociális és kulturális együttműködésről, valamint kollektív önvédelemről. A szerződés lényegében kiterjeszti az előző évben Nagy-Britannia és Franciaország között született dunkerque-i szerződésben vállalt kötelezettségeket. A szerződés fő célja a tagállamok kölcsönös védelme egy esetleges német agresszióval, illetve a Szovjetunió fenyegetésével szemben. A szerződést 50 évre kötötték, és alapjául szolgált az Észak-atlanti Szerződéses Szervezetnek (NATO), valamint a Nyugat-európai Uniónak (WEU). A szerződést Truman elnök is támogatta.
A szerződés előzményei és jelentősége[szerkesztés]
A brüsszeli szerződés volt az első, a tagállamok közötti kölcsönös védelmet is magában foglaló szerződés a második világháború utáni Európában és az aláírók szándékai szerint biztosította volna a nyugat-európai államok védelmét a kommunizmus terjeszkedésével szemben. A kollektív védelem mellett kulturális és szociális együttműködést is előirányoztak, illetve szó volt egy „Tanácskozó testület” (Consultative Council) felállításáról is.
A háború utáni Európa országai közötti védelmi együttműködése terén a brüsszeli szerződés a Nyugat-európai Unió (WEU), illetve később a NATO előfutára volt. Utóbbitól annyiban különbözött, hogy csak európai országok vettek részt benne, illetve elsősorban a kiújuló német fenyegetéssel szembeni védelem volt a szerződés célja. Ezzel szemben egy évvel később a NATO-t már az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével hozták létre, miután az európai politikusok belátták, hogy a kontinens kettéosztottsága tartós lesz, biztonságukat pedig a kommunizmus terjedése jobban fenyegeti.
1948 szeptemberében a brüsszeli szerződést aláíró országok egy katonai intézmény, a Nyugati Unió Védelmi Szervezete (Western Union Defence Organization) felállításáról döntöttek. A WU védelmi bizottsága a miniszterelnökök szintjén működött, illetve megalakult a WU egyesített vezérkara is, amelynek a közös védelmi hadműveleteket kellett irányítani.[1]
A brit Bernard Montgomery tábornokot nevezték ki a szárazföldi, tengeri és légierős parancsnokok bizottsága elnökének, amely a franciaországi Fontainebleau-ben kezdte meg működését. A szárazföldi haderőnem parancsnoka Jean de Lattre de Tassigny francia tábornok, a légierő parancsnoka Sir James Robb brit tábornok és a haditengerészeti erők parancsnoka Robert Jaujard francia ellentengernagy lett.[2]
1954. október 23-án londoni és párizsi konferenciák után Olaszországot és Nyugat-Németországot is felvették a Nyugati Unióba, amelyet egyúttal átneveztek Nyugat-európai Uniónak.
A szerződés gazdasági, szociális és kulturális előírásai nem valósultak meg, a védelmi vonatkozásai pedig a NATO megalakulásával jelentéktelenné váltak.
Aláírók[szerkesztés]
A szerződést az alábbi állam- és kormányfők, miniszterek és nagykövetek írták alá:
- Károly belga herceg, Belgium régense (a száműzetésben élő király helyettese)
- Vincent Auriol, a Francia Köztársaság elnöke
- Sarolta luxemburgi nagyhercegnő
- Vilma holland királynő
- VI. György brit király
- Paul-Henri Spaak, Belgium miniszterelnöke
- Georges Bidault, Franciaország külügyminisztere
- Joseph Bech, Luxemburg külügyminisztere
- Gaston Eyskens, Belgium pénzügyminisztere
- Carel Godfried Willem Hendrik baron van Boetzelaer van Oosterhout, Hollandia külügyminisztere
- Ernest Bevin, brit külügyi és birodalmi államtitkár
- Jean de Hautecloque, Franciaország nagykövete Belgiumban
- Robert Als, Luxemburg nagykövete Belgiumban
- Baron Binnert Philip van Harinxma thoe Slooten, Hollandia nagykövete Belgiumban
- George William Rendel, az Egyesült Királyság rendkívüli meghatalmazott képviselője Belgiumban
NATO[szerkesztés]
A hidegháborús feszültség fokozódásával Európa hamarosan két, egymással szembenálló táborra oszlott fel és Nyugat-Európa biztonságára nézve a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai hamarosan nagyobb fenyegetést jelentettek, mint egy esetleges német újrafegyverkezés.
Ennek megfelelően a nyugat-európai országok egy új védelmi szervezet kialakítását kezdeményezték, amelybe már az Egyesült Államokat is bevonták volna. A titkos tárgyalások már 1948 márciusában megindultak, amikor brit és amerikai illetékesek először vetették fel az ötletet. A rákövetkező évben, 1949 áprilisában írták alá Washingtonban a NATO alapító szerződését. A Nyugati Unió Védelmi Szervezetét 1950. december és 1951. április között beolvasztották a NATO-ba.[3] A NATO európai központja, a Szövetséges Hatalmak Európai Legfelsőbb Parancsnoksága (Supreme Headquarters Allied Powers Europe, SHAPE) vette át az esetleges védelmi műveletek koordinálásának feladatát.
| Aláírva Hatályban Szerződés |
1948 1948 Brüsszeli szerződés |
1951 1952 Párizsi szerződés |
1954 1955 A brüsszeli szerződés módosítása |
1957 1958 Római szerződés |
1965 1967 Egyesítő szerződés |
1975 1975 Az Európai Tanács döntése |
1986 1987 Egységes Európai Okmány |
1992 1993 Maastrichti szerződés |
1997 1999 Amszterdami szerződés |
2001 2003 Nizzai szerződés |
2007 2009 Lisszaboni szerződés |
|
|
|
|
|
|
|
| ||
| Az Európai Unió három pillére | |||||||||||||||||||||
| Európai Közösségek | |||||||||||||||||||||
| Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) | |||||||||||||||||||||
| Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) | A szerződés 2002-ben hatályát vesztette | Európai Unió (EU) | |||||||||||||||||||
| Európai Gazdasági Közösség (EGK) | Európai Közösség (EK) | ||||||||||||||||||||
| TREVI-csoport | Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA) | ||||||||||||||||||||
| Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC) | |||||||||||||||||||||
| Európai Politikai Együttműködés (EPE) | Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP) | ||||||||||||||||||||
| Konszolidálatlan szervezetek | Nyugat-európai Unió (NYEU) | ||||||||||||||||||||
| Feloszlatva 2010-ben | |||||||||||||||||||||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sean Maloney, 'To Secure Command of the Sea,' University of New Brunswick thesis 1991, p.95-97 and Lord Ismay, NATO: The First Five Years
- ↑ NATO Archives, The First Five Years and The Western Union and its defence organisation, RUSI Journal, 1993 (reprint from 1948-9)
- ↑ Hansard extract Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben February 18, 1957
Források[szerkesztés]
- The Treaty of Brussels In Historical events in the European integration process (1945–2009), CVCE
- History until the creation of the WEU The WEU Website
