Közlekedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közlekedés az omnibuszon

A közlekedés személyek és áruk szállítását különböző műszaki eszközökkel végző gazdasági, szolgáltató tevékenység. Ágazatai: közúti közlekedés, vasúti közlekedés, légi közlekedés, vízi közlekedés (hajózás), sodronykötélpálya (libegő), vezetékes szállítás. Térszerkezetét tekintve lehet: helyi (városi), helyközi, elővárosi, távolsági, kontinentális és interkontinentális.[1] A közlekedés azon intézmények és eszközök összessége, amely személyek, javak és hírek szállítására szolgálnak, céljuk üzleti érdekben, művelődési vagy politikai tekintetben szükséges kapcsolatokat lehetővé tenni. Azért, hogy a közlekedés rendeltetésének megfelelhessen szükséges közlekedési eszközöket (utak, hajók, vasutak) létesíteni és közlekedési intézményeket (posta, távíró, vasút, hajózás, repülés) felállítani.[2]

Az utazás az a cselekvés, hogy valaki utazik valahová.[3] Ilyen értelemben a közlekedés szinonimája bár vannak más jelentései is. Személyek vagy tárgyak mozgását jelenti. A közlekedés egyik célja a szállítás, amikor egy közlekedési eszköz segítségével embert, árut, vagy szállító vezetékek segítségével információt, energiahordozókat meghatározott helyre továbbítanak.

A közlekedés története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közlekedésben a távolság és az idő elválaszthatatlan fogalom. A kettő hányadosa a sebesség, amelynek növekedése a közlekedés fejlődésének egyik legfőbb jellemzője. A közlekedés fejlődésének másik jellegzetessége az útvonalak egyre nagyobb sűrűsége. Rajtuk a forgalom nagysága és a közlekedés sebessége egyre rohamosabban növekszik. Az emberi leleményesség egyre könnyebbé és olcsóbbá teszi a közlekedési utak építésének problémáit és egyre biztonságosabbá teszi azokat.

A közlekedési rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közlekedési rendszerek a közlekedési hálózatokból, azok kiszolgáló létesítményeiből, illetve a közlekedésben részt vevők lakóhelyéhez vagy telephelyéhez való eljutást segítő létesítményekből állnak. A közlekedéstudomány a közlekedési rendszereket általában az utak természete szerint ágazatokra bontja. A városok közlekedésének speciális személyszállításra való rendszere a tömegközlekedés.

Közlekedési alágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az automobilok első évtizedei

Közúti közlekedésre használt összefüggő úthálózattal legelőször a perzsa birodalomban találkozhatunk. E királyi utak nem mindenki előtt álltak nyitva, használatukat csak magasabb államérdekből engedélyezték.

A legprimitívebb közlekedési eszközök az ősi szán, a taliga, a szekér, és a csónak voltak. Ezeket az egyszerű segítőeszközöket tökéletesíteni kellett, hogy alkalmassá váljanak a tömeges és rendszeres közlekedésre. Az egyik legrégebbi közútlelet Babilonban a Marduk főisten templomához vezető út egy rövid szakasza. Az aszfalttal bevont tégla alapzaton nyugvó kőlapok pontos elhelyezése igen precíz munkát kívánt, mert a rajta haladó áldozati szekér megbillenése baljóslatú jelnek számított volna.

I. e. 3000 előtt az ókor népei kiterjedt közúthálózatokat hoztak létre, amelyeken a békés életet és a hadviselést szolgáló járművek egyaránt közlekedtek. A közlekedési eszközök további fejlődéséhez azonban szükség volt új anyagokra, ebben a korban a vasra. A vasból készült szerszámok jobbak és olcsóbbak voltak, mint a bronz. Sokat lehetett belőlük készíteni. A nagy mennyiségű és jó minőségű szerszámokkal az utak építése is gyorsabbá, hatékonyabbá vált. A kerekes kocsi Mezopotámiában, Elamban és Szíriában terjedt el. A szekér térhódítása azonban nem volt egyenletes, Egyiptomban i. e. 1650-ig nem használtak kereket. Az első, burkolattal ellátott utakat i. e. 3000 körül építették a Kheopsz piramishoz.

Az útépítés a szárazföldi közlekedés fejlődésének elengedhetetlen feltétele volt. Kezdetben a kerekes járműveket csak természetes utakon használták. Az ipar és a kereskedelem fejlődéséhez az új államok közigazgatásának kialakulásához, katonai védelméhez a természetes utak nem feleltek meg. Olyan utak kellettek, ahol a forgalom gyorsan és biztonságosan haladhatott, nem voltak természeti akadályok. Ezért az útépítés, annak költségessége miatt, már a kezdetektől fogva közösségi (állami) feladat.

A közúti közlekedés kialakulásáról az Ókori közlekedés, a fejlődéséről a Közúti közlekedés a középkorban és a Az újkori közúti közlekedés című szócikkekben lehet részletesebben olvasni.

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A légi közlekedés a leszállásra alkalmas pályák, illetve légikikötők között, döntően nagy távolságra, és döntően személyszállításra alkalmas. A légi közlekedéssel nagy távolságok rövid idő alatt legyőzhetők, de ennek költségei és környezeti kárai minden más közlekedési ágazaténál nagyobbak. A légi közlekedés hálózatai a légi folyosók, amelyek a légikikötőket úgy kötik össze, hogy minimalizálják a légi balesetek valószínűségét.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy személy és tehervonat Nagy-Britanniában

Vasúti közlekedés alatt kötött pályás, személy- vagy teherszállításra szolgáló közlekedési rendszert értünk. Fő részei a vasúti pálya (vasúti vágány, a vassín), a hozzátartozó földterülettel és szerkezetekkel (al- és felépítmény) és a pályát kiegészítő vasúti infrastruktúra (alagút, híd, áteresz, zajvédőfal támfal), a vasúti üzemi infrastruktúra (forgalmi épület, vasútállomás, utastájékoztató berendezés) valamint a vasúti vontató és a szállító járművek (mozdony, motorvonat) illetve a többnyire vonatban közlekedő vasúti járművek. A vonat vontatását általában mozdony végzi.

A vasúti infrastruktúra hálózatba rendeződik, amelynek csomópontjaiként a vasútállomások és pályaudvarok szolgálnak. A vasút egyaránt alkalmas személy- és teherszállításra. A vasúti közlekedés a többi közlekedési módhoz képest elsősorban ott versenyképes, ahol sok embert vagy árut kell nagy távolságra szállítani, vagy egy sűrű hálózatban kell hatékonyan áru- vagy személyszállítási feladatokat (tömegközlekedés) megoldani.

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengeri vitorlás hajó

A vízi közlekedésnek a különösen nagy méretű és a nagy tömegű áruk hosszabb távolságra történő szállításnál van előnye. Egyrészt mert a rendkívül súlyos vagy rendkívül nagy méretű rakományok (például hídak alkotó elemei) közúton, vasúton vagy légi úton egy darabban nem is szállíthatóak, ellenben a hajók mérete, illetve hordképessége sokall nagyobb. Másrészt a vízi közlekedés a leggazdaságosabb nagy mennyiségű szállításnál (például ömlesztett áruk, mint a gabona).

A vízi közlekedés a személyszállításban is részt vesz, elsősorban komp szolgáltatásként híddal vagy alagúttal nem rendelkező folyószakaszok vagy kisebb tengerek áthidalásában. Turizmusban a kisebb sétahajó utak és a nagy felszereltségű óceánjáró hajók a jelentősek.

A közlekedési eszközök, járművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közúti közlekedés legjellemzőbb személyszállító járműve az autó vagy gépkocsi, az autóbusz és történelmi elődje, az omnibusz, a motorkerékpár és a kerékpár. A közúti áruszállítást kisebb-nagyobb teherautók végzik.

A vasúti közlekedés legjellemzőbb járműve a mozdony, amely több személy- vagy áruszállító kocsi vontatására alkalmas. A vasúti közlekedés eszközeit általában vonatba rendezik. A vonatok szállítókapacitása messze meghaladja a közúti járművekét, ezért a vasúti közlekedésnek jelentős forgalom esetén van versenyelőnye a közúti közlekedéssel szemben. Vannak önjáró, vontatás nélkül is használható vasúti járművek (hajtány, motorvonat).

A vízi közlekedés járművei a vízen úszó hajók és csónakok, illetve a víz alá merülő tengeralattjárók.

A légi közlekedés olyan járművekkel valósítható meg, amelyek képesek repülni. Ezt először a hőlégballon és a léghajó valósította meg, amelyeknek ma elsősorban rekreációs jelentősége van a modern repülőgépek megjelenése óta. Az űrhajók a föld légkörén kívülre is képesek embereket vagy eszközöket, terhet szállítani.

Más szállítási módok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kombinált áruszállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csővezetékes szállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alaszkai csővezeték kezdő pontja

A csővezetéken történő áruszállítást olaj és gáz továbbítására használják, a termelő vagy előállító helyet kötik össze a felhasználó hellyel, a fogyasztóval vagy pedig egy másik közlekedési rendszerrel (pl. kikötőben történő továbbítás céljából). Itt nincs szükség járművekre, továbbá a szállítás folyamatos. Jelentős beruházásra van szükség, azonban a szállítási önköltség alacsony. A csővezetékben szállított áru mennyisége a termelőhely termelési kapacitásától, a csövek méretétől és a bennük áramló áru haladási sebességétől függ.

A csővezetékek elsősorban a vasutaknak okoznak versenyt. Korszerű szállítóeszköz még igen nagy távolságokra is. Az építésére felhasznált vasmennyiség megközelíti ugyan az ilyen távú vasúthoz szükségeset, a fenntartási és üzemeltetési költség azonban csak töredéke a vasúténak. Nyersolaj csővezeték először 1865-ben készült, mégpedig fából. A XIX.-XX. századforduló idején, a leghosszabb vezeték Baku - Batumi között létesült, 885 km hosszban.[4]

Konténeres szállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ömlesztett árut szállító hajó

A gyors rakodás és biztonságos áruszállítás szabványos alapja a konténer.

Konténervonat

Fontosságát jelzi, hogy a tranzit szállítás eszközeit is jórészt hozzá igazították, és a vasúti szállítása is egyre terjed. A különböző halmazállapotú anyagok szállításához célkonténereket hoztak létre. Fontosságát jelzi, hogy nagy múltú logisztikai és szállítástechnikai vállaltok bevételeinek egyre nagyobb részét teszi ki a konténereken alapuló szolgáltatás. A gyűjtő és elosztó szállításban is egyre nagyobb mértékben építenek erre a lehetőségre. A rugalmas és gazdaságos rakodást, célszoftverek sokasága segíti. ISO-konténer néven, egy kötött méretű konténert választottak alapegységül [5] Az egységes méretrendszerből eredően a konténer az áruátrakás nélküli tranzitszállítás nélkülözhetetlen eszközévé vált.

A közlekedés és a tudomány kapcsolata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közlekedési rendszerek működését, hatásait, tervezését a közlekedéstudomány mint alkalmazott tudomány fogja össze. A közlekedési hálózatok (közutak, vasutak, busz- és vasútállomások, kikötők és légikikötők) számtalan építményt, mérnöki létesítményt igényelnek, amivel a mérnöki tudomány egyes ágai foglalkoznak. A közlekedési eszközök fejlesztésében mérnökök és természettudósok vesznek részt, a közlekedés anyagilag hatékony megvalósításán közgazdászok, szabályozásán jogászok, hatásainak felmérésén pedig társadalomtudósok is dolgoznak.

A jövő közlekedési eszközei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjainkban nagy fontosságú új, innovatív közlekedési eszközök tervezése, kifejlesztése, működtetése. Az újító elképzelések közül a legtöbb nem valósul meg, vagy nem terjed rohamos mértékben.

A jelenleg legismertebb ilyen technológia a Maglev.

Környezetbarát közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különféle közlekedési módozatok környezeti ártalmai miatt fontos fejlesztési irány a lehető legkörnyezetbarátabb közlekedési mód/rendszer megtalálása. E kérdésben kutatják az hosszú távon - a fogyatkozó fosszilis energiahordozóktól függetlenül - előállítható, illetve legkevésbé szennyező üzemanyagot (pl. bioetanol napenergia), de az is szóba jön megoldásként, hogy a városokat úgy kell tervezni, hogy minél kevesebb közlekedésre legyen szükség. Ilyen pl. az autómentes város koncepciója[6] [7] A bogotai fejlesztések nyomán a város vezetése azt tapasztalta, hogy a megfelelően tájolt sétálóút és megszervezett tömegközlekedés nem csak jobb eljutást, hanem jobb közbiztonságot is teremtett.[8] A közlekedés és fenntarthatóság kapcsolatával sokat foglalkozik Fleischer Tamás (akadémikus).[9]

Személyszállításra vonatkoztatva, például az autóközlekedésben, a befektetett energia kb. 15%-át tudjuk hasznosítani, a többi veszteség. A primer energia útját követve a motor kb. 62% veszteséggel dolgozik (az EPA U.S. Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint). Elektromos készülékek, rádió, légkondicionáló, ablakfűtés fogyaszt 2,2%-ot, a légellenállás 2,6%-ot, a kerék súrlódás az úton 4,2%-ot, a fékezés 5,8%-ot, továbbá a hajtás is csökkenti a hatásfokot (váltó, csuklók, felfüggesztések..) Ezeket hozzáadva a 62%-hoz a teljes teljesítményhez képest marad 17% hasznos teljesítmény. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a súlyterhelés kihasználtsága egy személyre a kocsi önsúlyához képest kb. 10%, akkor egy személyel a közlekedési eszközként vett hatásfok kb. 1,5% lehet. Ha a ma ismert technológiákat felhasználva csökkentenénk a veszteségeket (pl. regeneratív lengéscsillapítókkal, regeneratív fékezéssel, hőhasznosító kombinált ciklussal, vagyis második körfolyamattal), akkor az autó hatásfoka - a kihasználást nem számítva - kb. 30-40%-ra javulna. Az u.n. közösségi közlekedés eszközeinél, ill. vízi és vasúti közlekedésnél a kihasználtság nagyobb, egy személyre, terhelésre átlagosan kisebb jármű önsúly jut.

Utazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utazás emberek helyváltoztatás céljából történő közlekedése. Utazási célok lehetnek:

Az egész népcsoportokra kiterjedő utazását migrációnak nevezzük.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. 730. o. ISBN 963-955-607-6
  2. Révai nagy lexikona 12. kötet (Budapest, 1915) 234 o. (a fogalom korszerűsítésével)
  3. Magyar értelmező kéziszótár(Budapest, 1972) 1435. o.
  4. Új magyar lexikon I–VIII. Szerk. Berei Andor et al. Budapest: Akadémiai. 1960–1981.
  5. Jellemző külső méretei szélesség 8 láb (2,44 m hosszúság 20 láb (6,096 m), vagy 40 láb (12,19 m magasság 8 láb és 6 " (2,59 m
  6. Az autómentes város tervezése Lélegzet 1998 január
  7. Az autómentes város feléHG Design
  8. A sikeres város titka A Levegő Munkacsoport kiadványa
  9. Fleischer Tamás honlapja MTA Világgazdasági Kutatóintézet

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Közlekedés témájú médiaállományokat.