Törökország közlekedése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Setra típusú busz Törökországban, egy távolsági járatokat működtető társaság színeiben

Törökország közlekedésének legfontosabb szereplői az autóutak és a gépjárművek, valamint a vízi közlekedés. A sokáig háttérbe szoruló vasútnak új lendületet adott a készülőben lévő Marmaray projekt. A nagyvárosi közlekedésben még mindig a személyautók dominálnak a tömegközlekedés helyett, ezen igyekeznek javítani, például új villamospályák és metrók építésével. Különösen Isztambul és Ankara tömegközlekedése fejlődik rohamosan. A szárazföldi és vízi közlekedés mellett egyre nagyobb teret kap a légi közlekedés is, az állami tulajdonú Turkish Airlines légitársaság mellett az országnak két nagy, magánkézben lévő légitársasága is van, az Onur Air és az AtlasJet, melyek főleg belföldi szállítással foglalkoznak.

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökország vasúti hálózata a tervezett elemekkel

A törökországi vasúti pályák a Török Államvasutak (Türkiye Devlet Demir Yolları – TCDD) kezelésében vannak. Az üzemelés alatt álló hossz jelenleg 8 697 kilométer, mely az ország nagyságához képest európai szemmel ritka hálózatot alkot. A normál nyomtávú pályák elmúlt évekbeli nagyszabású villamosításának köszönhetően mára a felsővezetékkel ellátott szakaszok hossza 2 336 km.[1]

A nagyvasúti közlekedésen túl, a hagyományos városi kötöttpályás közlekedési eszközök, a metró, és villamoshálózatok kiépítése is előtérbe került. A városok lélekszámához viszonyítva a városi kötöttpályás közlekedés hosszát, a török nagyvárosok európai szinten igen alacsony értéket mutatnak fel, 250-300 ezer főre jut egy km városi kötöttpályás hálózat.

Közutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Távolsági tömegközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Távolsági török busz fedélzete az „utaskísérővel”, aki üdítőt és rágcsálnivalót szolgál fel az utasoknak

A távolsági tömegközlekedésben a vezető szerepet az autóbuszok játsszák. Törökországban nincs központi, állami autóbusz-társaság, helyette rengeteg, magánkézben működő céget találunk óriási választékban, akik különböző komfortfokozatú járműveikkel különböző árakon szállítják az utasokat. Autóbusszal szinte bárhonnan bárhová eljuthatunk, akár átszállás nélkül is. A legtöbb társaság igyekszik színvonalas szolgáltatást nyújtani, így például sok helyen ingyenesen szolgálnak fel üdítőket, rágcsálnivalót és frissítő kendőket a modern, légkondicionált buszok fedélzetén.

A kisebb falvak között a közlekedés folyamatosságát a dolmuşok biztosítják. Ezek körülbelül 20 fő szállítására alkalmas, kötött útvonalú kisbuszok, melyek városon belül is közlekednek, és általában bárhol leinthetők illetve megállíthatók.

Autópálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökország autópálya-hálózata

Törökország 2008-ban összesen 1987 kilométernyi autópályával rendelkezett.[2] Az autópályák Otomatik Giriş Sistemi, azaz automatikus beléptetőrendszer alapján működnek, nem kell megállni a fizetéshez. Ez tulajdonképpen egy kis készülék, amit az autóra szerelnek, és amit elektronikusan lehet feltölteni kredittel. Amikor az autó elhalad az ellenőrző pont mellett, a rendszer érzékeli az OGS-készüléket, és a tulajdonos bankszámlájáról levonja az autópálya használati díjának megfelelő összeget.[3] Az isztambuli Boszporusz-hidak is OGS rendszerrel működnek, emellett mágneskártya-elfogadó beléptetőkapuk is vannak.[3]

Személygépjárművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben összesen 5 359 579 személyautót regisztráltak az országban.[4] A legtöbb személygépjárművel rendelkező tartományok:

Török rendszámtábla: az első két szám a tartományt jelöli. A képen egy isztambuli rendszám látható

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komphajók Isztambulban

Kb. 1200 km.

Kikötők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fekete-tenger[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Égei-tenger[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földközi-tenger[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bandırma, Atatürk hajója, mely ma Samsun városában látható

Márvány-tenger[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelmi hajóállomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökország összesen 547 hajóval rendelkezik.


Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Onur Air Airbus A321 típusú repülőgépe

Törökországnak körülbelül 118 repülőtere van, a legnagyobb az isztambuli Atatürk nemzetközi repülőtér. A belföldi légiközlekedést három légitársaság, az állami THY, a magánkézben lévő Onur Air és Atlasjet bonyolítja. A nemzetközi forgalmat jobbára a THY viszi, de a magántársaságok is nyitnak a külföldi piac felé. A három nagy légitársaságon kívül léteznek még kisebb, főleg a turizmust kiszolgáló, charterjáratokat üzemeltető légitársaságok is, mint a Pegasus Airlines vagy a Saga Airlines.

THY[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Turkish Airlines (törökül: Türk Hava Yolları) (THY) Törökország nemzeti légitársasága, melynek központja Isztambulban található. A társaság indít járatokat Európába, a Közel-Keletre, a Távol-Keletre, Észak-Afrikába, Dél-Afrikába és az Amerikai Egyesült Államokba. A Turkish Airlines bázisrepülőtere az isztambuli Atatürk nemzetközi repülőtér (IST), másodlagos forgalmi bázisa az ankarai Esenboga nemzetközi repülőtér (ESB) valamint az isztambuli Sabiha Gökçen nemzetközi repülőtér (SAW). Flottája 98 repülőgéppel rendelkezik.

Onur Hava Yolları[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1992-ben alapított Onur Air vagy Onur Hava Yolları flottája 29 repülőgéppel rendelkezik és jelenleg öt külföldi célpontja van: Zürich, Amszterdam, Düsseldorf, Párizs és Stuttgart.[5]

AtlasJet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-ben alapított Atlasjet légitársaság flottája 17 repülőgéppel rendelkezik.[6] A társaság jobbára belföldi szállítással foglalkozik, nemzetközi járatai mind charterjáratok, többek között Németországba, Spanyolországba, Hollandiába, Magyarországra, Dániába, Franciaországba, Dubajba és Egyiptomba.[7]

Akadálymentesítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közlekedés akadálymentesítése a legtöbb helyen nem megoldott, bár a nagyobb városokban és a legforgalmasabb turisztikai célpontoknál igyekeznek a mozgássérültek igényeit is ellátni. Az újonnan épült repülőterek, és az új szállodák egy része már akadálymentesített, ahogy a nagyvárosok tömegközelkedési eszközeinek egy része (újonnan vásárolt buszok és szárnyashajók) is, azonban sok még a fejlesztésre váró terület. Nem akadálymentesek például az utcák, melyek a legtöbb helyen egyenetlen felületűek, zsúfoltak, Isztambul népszerű Sultanahmet negyedében pedig még macskakővel burkoltak. A középületeknél is igyekeznek ugyan kialakítani az akadálymentes közlekedéshez szükséges infrastruktúrát, ez azonban lassan halad, és a legtöbb helyen még nem áll rendelkezésre. A sok száz, néha több ezer éves műemléképületek átalakítása igen költségigényes, így csupán a legnevezetesebbek akadálymentesítettek. A személyzet általában mindenütt igen segítőkész, így a nem akadálymentesített helyeken sem lehetetlen a mozgássérültek közlekedése.[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]