Kisvasút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Gyermekvasút vonata 490-es mozdonnyal
A Welsh Highland Railway egyik vonata Egyesült Királyság
Széchenyi Múzeumvasút

A kisvasút olyan vasút, ahol a nyomtávolság kisebb, mint a normál nyomtáv (1435 mm).

Jellemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keskeny nyomtávolságú pályák nyomtávolsága lehet (például) 1067, 1000, 760, 750, 600, 580 és 500 mm. A kisvasutat egyszerűbb és olcsóbb felépíteni, kisebb sugarú íveket lehet építeni, az alacsonyabb pályasebességnek megfelelően, ami a hegyi terepen nagy előny. A mozdonyok és a kocsik is könnyebbek, ami a pályaépítést olcsóbbá teszi. Ez a kedvező tulajdonság sík területen is jól kihasználható. A kisvasút hátránya, hogy helyi hálózatok nem alkotnak országos egységet, és ezért hosszabb utakon át kell szállni a „nagyvasútra” illetve az árut is át kell rakni. Ezt a hátrányt az XX. század elején úgy vélték kiküszöbölhetőnek, ha a keskeny nyomtávolságú vasutak önálló - adott pontokon a nagyvasutakhoz kapcsolódó - hálózatot alkotnak. Magyarországon például elkészítették a kisvasutak országos hálózatának a tervét. A közúti motorizáció fejlődése e tervek tényleges megvalósítását megakadályozta. A kisvasút gyakran alacsonyabb kényelmi színvonalú, mint a normál nyomközű vasút, a kocsik többnyire fapadosak, kályhafűtésűek, és a pályasebesség is alacsonyabb. Ahol a keskeny nyomtáv az elterjedtebb és költenek fejlesztésekre (például Svájcban) ez a különbség nem igazán érezhető. A kisvasutakat nemcsak a nyomtávolságuk és funkciójuk, hanem üzemeltetésük módja szerint is csoportosítani lehet. Léteztek ló, sőt emberi erővel hajtott ún. könnyen szállítható mezei vasutak is.

Magyarországi történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az 1870-es években indult meg az építésük. A Monarchia vasúti szabályzata szerint harmad- és negyedrendű vasútvonalként épültek: a harmadrendű vasútvonalak közforgalmat ellátó, a másodrendűként besorolt helyiérdekű vasutakkal megegyező funkciójú keskeny nyomtávú vonalak voltak, míg a negyedrendű vonalak közé a csak teherszállítást ellátó erdei, gazdasági és bányavasutak tartoztak. A harmadrendű kisvasutak szabványos nyomköze 760 mm lett a Monarchia egész területén, a negyedrendű vonalaknál gyakori volt a 600 mm-es nyomtáv, de ettől mindkét irányban eltérhettek. Az 1920-as évekre már több ezer km vágányhosszú keskeny nyomközű vasút szelte az országot. Az erdőgazdaságok, nagybirtokok, és bányák sorra nyitották az új szárnyvonalakat, és kötötték be a már meglévő hálózatokba. Elsősorban áruszállítás céljára létesítették őket, de később egyre nagyobb teret nyernek a személyszállításban is.

A második világháború után utak hiányában sok helyen ez maradt az egyetlen közlekedési eszköz. Az '50-es években még épültek új kisvasúti vonalak, azután csak elvétve, főleg turisztikai céllal úttörővasútként. A '60-as évek táján kezdődött meg a kisvasutak dízelesítése: megjelentek a C-50 és Mk48 típusú mozdonyok felváltva a gőz- illetve lóvontatást. Ezek a mozdonyok még ma is egyeduralkodó típusnak számítanak a legtöbb vasútüzemben. A legtöbb vonal sorsát az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció pecsételte meg. A megmaradt vonalakon a teherforgalom folyamatosan csökkent. 1990-es évekre szinte teljesen megszűnt az árufuvarozás. Ez idő tájt vette át a turisztika a létfenntartó szerepet a kisvasutaknál.

Ma összesen 380 km hosszan utazhatunk Magyarországon kisvasúton. A megmaradt személyszállítást is végző vonalak a 600 mm nyomközű Almamelléki Állami Erdei Vasút és Kemencei Erdei Múzeumvasút kivételével 760 mm nyomtávolságúak. A leghosszabb a 109 km-es Csömödéri Állami Erdei Vasút, a legrövidebb a Pécsi Gyermekvasút, ami csupán 650 métert tesz meg.

Ezeken a vonalakon kívül még számos, főleg téglagyárakban, és bányákban üzemelő (760, 600, 500 mm nyomtávolságú) kisvasút található Magyarországon, számuk sajnos folyamatosan csökken.

Magyar kisvasutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Menetrend szerinti személyszállítást végző kisvasutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Almamelléki, a Kemencei és a Felsőpetényi Kisvasút kivételével mindenhol 760 mm a nyomtáv.

Kisvasutak menetrend szerinti személyszállítás nélkül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iparvasutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megszűnt személyforgalmú kisvasutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megszűnt kisvasutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisvasút témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tusnádi Csaba Károly – Knausz Valéria: Magyarországi kisvasutak, Budapest, Pallas Stúdió, 2004. ISBN 963920790X
  • Thorday Zoltán: Kisvasutak Magyarországon, Budapest, MÁV Vezérigazgatóság ISBN 963708505X

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]