Marduk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marduk és sárkánya egy babiloni pecséthengerről

Marduk (akkád név talán a sumer AMAR.UTU 𒀫𒌓 Utu-borjú kifejezésből) az ókori Babilon főistene volt. A kháld II. Marduk-apla-iddína felirata Aszari néven is említi, néhány listában Kinma (Dkin-ma), feladatköre szerint jelzője lehet az öntözőcsatornák védnöke, illetve ezek megszemélyesítője dMarduk šá pa-ta-ti néven. Fő temploma a babiloni Észagíla, az akítu (újévi)-ünnepségek helyszíne és a hozzáépített zikkurat, az Étemenanki volt, amelyhez Bábel tornya legendája kapcsolódik. Ő a Biblia Merodachja és a modern zsidó Mordeháj név is az ő nevének változata.

Felemelkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először az i. e. 3. évezred közepén említik, a III. uri dinasztia idején már Babilon védőistene. Marduk Babilonba közvetlenül talán Eriduból került, a nomád amurrú dinasztia házi isteneként. Felemelkedése az I. babiloni dinasztia felemelkedésével párhuzamosan ment végbe. A mezopotámiai mitológiában Hammurapi idején átvette a sumer Enlil szerepét – mint Enki elsőszülött fia –, ennek kedvéért Hammurapi átdolgoztatta az Enúma elis teremtéseposzt. Az eposz szerint legyőzte Tiámatnak – a korábbi változatokban először An, majd Enlil játszotta ezt a szerepet – kettévágta, s darabjaiból megalkotta az eget és földet. A győzelem fejében az istenek elismerték őt vezérüknek. Amikor a babiloni akítu-ünnepségen felolvasták az eposznak ezt a változatát, akkor mindig letakarták An koronáját és Enlil trónját, hogy ne sértsék meg a korábbi főisteneket.

Marduk valószínűleg ekkor azonosult a sumer Aszalluhival (későbbi átirat szerint Aszari), Kuara védőistenével.

Szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos állandó jelzője és tulajdonsága közül az Enkitől és Aszalluhitól származók vannak többségben. Antól származik ugyanakkor az „istenek atyja”, Enliltől az „istenek ura”, akik Hammurapi törvénykönyvének szerint ráruházták az „enlilséget”, azaz az istenek feletti uralmat, mint Enki elsőszülött fiára. A néha fivérének mondott Utu/Samas istenről az „istenek bírája” cím száll rá. Felesége Szarpánítum, fia Nabú. Tulajdonságai közül bölcsessége, gyógyító- és ígézőereje a legfontosabb, de ő a víz és a növényzet istene is.

Jelképe a bárd alakú fejsze és a Mushussu sárkány. Egy újasszír szöveg testrészeit különféle állatokhoz, növényekhez, fémekhez hasonlítja, amelyek talán szerepet játszottak kultuszában.

...az ő főbb belső részei oroszlánok, kisebb belső részei kutyák, hátgerince cédrus, ujja nád, koponyája ezüst, magvának ömlése arany.

Kultusza Asszírába is átterjedt, de az Asszír Birodalom felemelkedésével ott Assur, akit gyakran azonosítottak vele, átvette tőle a főisten szerepét.

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legismertebb mítoszváltozatok szerinti családfa:

 
 
 
 
 
 
Nintu
(Ereškigal)
 
 
 
 
 
Enki Abzu ura
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ninazu
(Tišpak)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ningišzida
(Nirah)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Marduk
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nabû
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Az Enúma elisben Éa és Damkina (sumer Damgalnunna) fia.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISBN 963 389 425 5, ISSN 1218 9855 (2003) 
  • Oppenheim, A. Leo. Az ókori Mezopotámia, 2. kiadás, Gondolat Budapest 1982. ISBN 963 281 151 8 
  • Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
  • Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub. ISBN 963 208 507 8 (1998)