Hammurapi törvényoszlopa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hammurapi-sztélé
(Hammurapi törvényoszlopa)
Code-de-Hammurabi-3.jpg
Típus epigrafikus sztélé
Tartalma Hammurapi törvényei
Forma oszlop
Anyag diorit
Állapot a szöveg részben megrongált
Története
Felfedezés
helye és ideje
1910, Szúza
Kora i. e. 18. század
Nyelv akkád
Írás ékírás
Található Louvre, Párizs

A Hammurapi törvényoszlopa (vagy Hammurapi-sztélé) akkád irodalmi mű, Hammurapi babiloni király törvényeinek gyűjteménye. Hammurapi Kr. e. 1792 – 1750 vagy Kr. e. 1728 – 1686 között uralkodott, a törvényoszlop is ekkor keletkezett. Az oszlop anyaga diorit. Egy francia expedíció találta meg 1910-ben Szúzában, ahová a Kr. e. II. évezred végén zsákmányul hurcolták. A törvényoszlop tetején két személy látható, az ülő Samas, a Nap és az igazság istene, és az előtte álló Hammurapi.

A törvények tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű 282 paragrafusra tagolják a filológusok, ennek egy részét már az ókorban kivésték, de későbbi másolatokból a szöveg helyreállítható. Bevezetése Marduk isten tetteit és Hammurapi elhivatottságát magasztaló himnusz, befejezése áldás-, illetve átokszöveg a szöveg használóira, illetve megrongálóira.

Maguk a törvények nem a szó mai értelmében vett törvények, inkább ítéletek, a király nem kötelező érvényű kódexet akart alkotni, mivel az ókori Mezopotámiában az uralkodó nem hozhatott törvényeket, erre csak az isteneknek volt joguk. Kittu(m)-nak (szó szerint „igazság”) nevezték tágabb értelemben az érvényes világrendet, amelyet az istenek hoztak létre. Az uralkodás lényege pedig a kittu(m) fenntartása volt.

A tételes jogot nem ismerték, hanem oktató szöveget írnokok, tisztviselők, bírák számára. A mű maga ezért inkább a didaktikus műfajok közé sorolható. Számos másolata maradt fenn, ez arról tanúskodik, hogy az oktatás kötelező tananyaga volt. Világos stílusa és pontos fogalmazása miatt irodalmi normának számított. A Gilgames-eposz mellett az óbabiloni kor egyik legfontosabb szövegemléke. A szerkesztésében közreműködő jogtudósok felhasználták a korábbi sumer és akkád jogi irodalom műveit is. (Ur-Nammu Kr. e. XVIII-XIX. századi és Lipit-Istár Kr. e. XIX. századi „törvénykönyveit").

A Hammurapi-féle „törvénykönyv” két jogrend összefonódását mutatja: a compensatio elvén alapuló hagyományos mezopotámiai jog, és a törzsi jog talio elve („szemet szemért, fogat fogért, életet az életért”) szerint készült. A büntetőjog mellett jelentős helyet foglalnak el a kereskedelem, a közigazgatás és a mindennapi élet szabályozásáról szóló rendelkezések. Így például szigorú előírásokat tartalmaz az öntözőberendezések karbantartási költségéről, a rabszolgák adás-vételéről (védi a városállam szabad lakosságát), a földbérletről, a katonai telepesek jogairól. Meghatározza a büntetések formáit: megkorbácsolás, csonkítás, kivégzés (karóba húzás, elégetés, vízbe fojtás).

A „törvénykönyv” és az Ószövetségben található mózesi törvények összehasonlítása során a kutatók sokáig gondolták azt, hogy a bibliai törvények Hammurapi „törvénykönyvéből” merítettek. Az viszont, hogy utóbbinak nincsenek korábbi mezopotámiai hagyományai, azt mutatja, hogy az amurrú nomád joggyakorlatot tükrözi. Ez azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy az Ószövetség és Hammurapi „törvénykönyve” között nincs értelme közvetlen összefüggést keresni: a közös nomád eredet jegyei mutatkoznak csupán meg rajtuk.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Code of Hammurabi témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Komoróczy Géza, „Fénylő ölednek édes örömében…”: A sumer irodalom kistükre, Budapest, Európa, 1970
  • Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 190. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]