Biblia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az 1330 körül kézzel írt és festett Nekcsei-biblia, Hertul mester miniatúráival, amelyen a Világ teremtésének bibliai szövegét illusztrálta. A Genesis leírásához helyezett, mindkét hasáb felett megismételt címer, melyet angyalok tartanak, a biblia tulajdono­sának jelzésére szolgált. A Nekcsei címer kétszer feke­tével vágott ezüstszínű pajzsot ábrázol a felső azúrkék mezőben
Az első nyomtatott Biblia egy példánya a washingtoni Library of Congress-ből (Gutenberg, 15. század)
Az első teljesen magyar nyelvre fordított Biblia a vizsolyi biblia volt (Károlyi Gáspár, 1590)

A Biblia (koiné görög βιβλίον tekercs szóból) azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A Bibliát szent jellegéből adódóan Szentírásnak[1] is nevezik. A zsidó és a keresztény Biblia terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét.

Ez a szócikk a keresztény Bibliát tárgyalja. A zsidó Bibliáról lásd a hagyományos zsidó teológiához kapcsolódó Tanakh, illetve a nemzetközi tudományos kutatás nézőpontját tükröző Héber Biblia szócikkeket.

A Biblia elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biblia szó az ógörög biblion többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentésű biblion szó pedig a büblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte és Büblosz városáról neveztek el, amely az a föníciai kikötő volt, ahol a papiruszt hajóra rakták és szállították az akkor ismert világ minden tájára.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét (Dániel könyve 9,2). A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen „Írásnak”, „Írásoknak” nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést, mint Márk evangélista és Pál apostolMárk evangéliuma 12,24 és Második levél Timóteusnak 3,16 stb.), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál (lásd: Dániel könyve 9,2; János evangéliuma 17,17; Péter első levele 1,23). Ezen kívül Ézsaiásnál (Ézsaiás könyve 34,16) az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.

A Biblia könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kézzel írott latin nyelvű Biblia 1407-ből

A Biblia két fő részből áll: Ószövetségből és Újszövetségből (más néven: Ótestamentumból és Újtestamentumból). Az Ó- és Újszövetség megjelölés Isten Izraellel (Mózes második könyve 24,8 alapján) és a keresztény egyházzal kötött szövetségére utal (Máté 26,28 szerint), a latin „testamentum” (azaz „végrendelet”[2]) szó pedig azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent hagyatékok, amiket a keresztények hite szerint Isten Izraelre és az őskeresztény egyházra hagyott. A „testamentum” elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása) nyomán használják.

Míg az Ószövetség az Izrael népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg, addig az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Egyes történetek, próféciák többször is – esetleg különböző nézőpontból és írótól – szerepelnek a Biblia különböző könyveiben. Egyes részek a lehető legnagyobb tömörségre törekedve adnak információt a történelmi eseményekről, míg más részek művészi rajzolatot nyújtanak az ember és kor természetéről (például: szerelemről).

Az Ószövetség 39 (zsidó Biblia és a Protestáns Ószövetség) vagy 45 illetve 46 könyvet (a katolikus fordítás tartalmazza a Makkabeusok I-II. könyvét, Tóbiás könyvét, Judit könyvét, a Bölcsesség könyvét, Jézusnak, Sirák fiának könyvét és Báruk könyvét, amelyek a protestáns fordításban nincsenek meg; Jeremiás könyvét és Jeremiás siralmainak könyvét pedig néha egynek, néha kettőnek számítják), az Újszövetség pedig 27 iratot tartalmaz. A Biblia könyvei mintegy 1500 esztendő folyamán, az Kr. e. 2. évezredtől az Kr e. 4. századig Izrael népe körében, a Kr. u. 1. században pedig az őskeresztény egyház körében keletkeztek. A hagyomány szerint körülbelül negyven személy írta a Biblia könyveit; voltak közöttük papok, királyok, orvosok és egyszerű közemberek is.

A bibliai könyvek régebben folyamatos szövegét az áttekinthetőség érdekében szerkezetileg tagolták. Ez első lépésként azt jelentette, hogy az egyik canterbury érsek, az 1228-ban elhunyt Stephen Langton az iratokat fejezetekre (részekre) osztotta. Majd századokkal ezt követően az egyes fejezeteket versekre bontották. Az Ótestamentum kapcsán ezt a munkát az 1541-ben meghalt Santes Pagnino, az Újszövetséget illetően pedig 1551-ben Robertus Stephanus végezte el.

A Biblia könyveit a 16. században, az első nyomtatott bibliakiadások idején számozott fejezetekre és úgynevezett versekre osztották, amelyeket szintén számok jelölnek (például Máté evangéliuma 26,28; azaz Máté evangéliuma 26. fejezet, 28. vers). A fejezetek általában a bibliai könyvek tartalmilag elkülönülő nagyobb egységeit választják szét, míg a versek általában mindenféle tartalmi szempont nélkül megállapított néhány mondatos szakaszok, amelyek a mondatok könnyebb visszakereshetőségét és a különböző bibliai részek közötti kereszthivatkozások (konkordancia) készítését szolgálják. A versek számozása a katolikus és protestáns bibliakiadásokban megegyezik. A verseket követő kereszthivatkozások viszont az egyes bibliakiadásokban eltérnek, és nem is minden kiadásban találhatóak meg.

Kanonizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (Isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. A Biblia kanonizációja a 397-es III. Kárthágói Zsinaton zárult le. A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak (pszeudoepigráf) vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik. A ma ismert keresztény Bibliába az egyházatyák által kiválasztott négy evangélium (Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma) került. Ezekkel együtt közel harminc különböző – sokszor a keresztény erkölcsnek, életigenlésnek ellentmondó, gyakran gnosztikusevangélium is létezett.

A Jamniai zsinaton Kr. u. 90 körül megszületik a zsidó kánon. Elfogadták a protokanonikus könyveket, a deuterokanonikusokat nem. Ezt veszi át később a protestáns egyház az Ószövetség tekintetében. A katolikus egyház kanonizálta a deuterokanonikus könyveket is.

A Biblia kéziratai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oxyrhynchus-papirusz, 3. század

A Codex Vaticanus (Vatikáni kódex) a Biblia legértékesebb görög kézirata a 4. század elejéről. A Biblia másik két legjobb és legteljesebb szövegtanúja a valamivel későbbi Codex Sinaiticus és Codex Alexandrinus.

A Biblia fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Biblia egyértelműen a legek könyve: a világon a legtöbbször és legtöbb nyelvre lefordított[3][4], a legtöbb kiadást és a legnagyobb példányszámot megért könyv. A Biblia a kereszténység elterjedésével túllépett a zsidó nép, illetve a zsidó közösségek által lakott területek határain, és eljutott a Föld szinte minden ismert országába és népéhez. A könyvnyomtatás és a reformáció további lendületet adott a Biblia és a bibliafordítás, valamint a bibliaolvasás terjedésének. Egyes nyelveken ekkor készültek el azok a klasszikus fordítások, amelyek máig nagy tiszteletnek örvendenek. Ilyen az angol nyelvű King James Biblia, a német nyelvű Luther Márton-féle Biblia vagy a magyar nyelvű Károlyi Gáspár-féle Vizsolyi Biblia (1590).

A modern nyelveken közreadott középkori és újkori fordítások szinte számbavehetetlenek. A két legelterjedtebb hiteles mai magyar fordítás a Magyar Biblia Tanács (MBT) által készített protestáns bibliafordítás és a Szent István Társulat (SzIT) által kiadott katolikus bibliafordítás.

Egyéb híres fordítások:

  • A legelső fordítás a Tórából, a mózesi 5 könyvből készült héberről görög nyelvre. Ez a Septuaginta.
  • Szent Jeromos műve, a Vulgata a Septuaginta alapján készült latin nyelven.
  • A zsinagógákban a mai napig a Targumból, a Biblia arámi fordításából olvasnak.

Magyar fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az első magyar nyelvű bibliafordítás feltehetően 1420 és 1430 között született Tamás kamanci oltáros pap és Újlaki Bálint belcsényi plébános munkájaként. Ez az úgynevezett „Huszita Biblia”. Nem sokkal később Báthory László pálos szerzetes 1437-1457 között fordította magyarra a teljes bibliát. Műve Mátyás király Corvinái között is helyet kapott, de annak a török hódoltság korában nyoma veszett.
  • Károlyi Gáspár fordítása az első fennmaradt teljes magyar Biblia fordítás. Ő az eredeti (óhéber és ógörög) Bibliát fordította, de munkájához felhasználta Luther német Bibliáját. 1590-ben kerül kiadásra. Ezt a fordítást 1908-ban revideálta a Brit és Külföldi Bibliatársulat, ez a változat a ma használatos ún. Károli-Biblia. [5]
  • A Magyar Bibliatanács (később Bibliatársulat) 1975-ben jelentette meg az új fordítású Bibliát. Ezt a fordítást 1990-ben aktualizálták utoljára. A következő revízió folyamatban van. A katolikus biblia szövegének gondozására nagy gondot fordít a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat is.[6]
  • Káldi György nevéhez fűződik a katolikus Biblia fordítás (1626)[1].
  • Ballagi Mór készítette el az első magyar nyelvű zsidó kiadást 1840-ben.
  • A Káldi György-féle szentírásfordítás (nyelvében megújítva, javítva a Neovulgáta alapján) székely-magyar rováskiadása 2011. Karácsonyára készült el.[7]
  • A Szentírás új világ fordítása (Jehova Tanúi)

Szentírási részeket fordítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyomtatásban megjelent egyéb fordítások:

A Biblia értelmezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztény hívők körében a hagyományos nézet az, hogy a Biblia megírása Isten vezérletével történt, és így az igazságot szó szerint vagy átvitt értelemben közvetíti az emberiségnek. Az utóbbi időkben sok keresztény nézetét erősen befolyásolták az ún. bibliakritikusok, és ezen változás ellenhatásaként egy fundamentalista irányzat is kialakult, amelynek fő célja a Biblia szó szerinti tökéletességének bizonyítása. Idővel a Biblia értelmezése vált a protestáns és a katolikus felekezetek közötti hagyományos különbségek kulcspontjává. Míg előbbiek úgy hiszik, hogy a Biblia önmagáért beszél, utóbbiak azt tartják, hogy az Egyház feladata a Bibliát megfelelően értelmezni. Ezért van az, hogy a protestáns Bibliákban nincsen lábjegyzet, így a nehezebben érthető részeket szabadon értelmezik. (A véleménykülönbségek miatt korábban tovább darabolódtak a protestáns egyházak). A katolikus Bibliák tartalmaznak lábjegyzeteket, amelyeket az Egyház értelmezett.


Bibliamikrológok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17–18. század kedvelt műfaja volt a mikrológ (valamely, általában filológiai vonatkozású témának a legapróbb részletekig menő, aprólékos kidolgozása). A mikrológiaírók különösen kedvelt témája volt a Biblia.

  • Egy J. J. Schmidt nevű szerző Biblische Physicus c. könyvében (Lipcse, 1731) ízekre szedte a Bibliát a benne található természetrajzi adatok, például a víz fogalma vagy az állatok előfordulása szempontjából. Megszámolta, hányszor és miképp említi a Biblia a vizet: hány vízforrás volt a Kánaánban, mekkora volt az említett csatornák száma, mely versekben szerepel tó, mocsár, tenger, kút, patak stb.; hogy hol beszél a Biblia állatokról, négylábú állatokról, négylábú szelíd állatokról, és így tovább.
  • Th. H. Horne anglikán teológus 1818-ban megjelent könyvében (Introduction to the Critical Study and Knowledge of the Bible, London, 1818) a hivatalos angol szöveg alapján a következő statisztikát készítette:
A Bibliában foglaltatik
Ószövetség Újszövetség Összesen
Könyv 39 27 66
Fejezet 929 260 1 189
Vers 23 214 7 959 31 173
Szó 593 493 181 253 774 746
Betű 2 728 100 838 380 3 566 480

További számításai alapján az Ószövetség legrövidebb verse a Krónikák első könyve 1,25. (Héber, Peleg, Reú), az Újszövetségé pedig János evangéliuma 11,35. („És Jézus könnyezett.”) Ezsdrás könyve 7. az angol ábécé minden betűjét tartalmazza az o kivételével. Az „és” kötőszó az Ószövetségben 35 543-szor, az Újszövetségben 10 684 ízben fordul elő.[9] A további hasonló adatokat ld. lentebb.

A bibliai igék idézésének módja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Biblia könyvének rövidítése pont nélkül, a könyv száma szorosan eléje, szintén pont nélkül: pl. Mt, 2Móz. Az idézett versszáma a fejezetet jelző számtól vesszővel van elválasztva: pl: Gal 1,8. A részen belül idézett versek között kötőjel, illetve pont van: pl: Mt 28,1–5.7.18–20. Ha több részre vagy könyvre szól az idézet, a részek, illetve a könyvek között pontosvessző van: ApCsel 18,8; 19,29; Róm 16,23.[10]

Érdekes tények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a lista néhány különösebben érdekes tényt tartalmaz a (protestáns kánon szerinti) Bibliával kapcsolatban.

Fejezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A protestáns kánon szerinti magyar Biblia összesen 1187 fejezetet tartalmaz (Ószövetség: 927, Újszövetség: 260).
  • A leghosszabb fejezet a 119. zsoltár, a legrövidebb a 117. zsoltár. (Zsoltárok könyve)
„Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják őt mind a népek!
Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsoltárok könyve 117)
  • A Biblia középső fejezete a 118. zsoltár (Zsoltárok könyve 118. fejezete). 593 fejezet előzi meg és ugyanennyi követi még. Összeadva: 593 + 593 + 1 = 1187
  • Két megegyező tartalmú fejezet van a Bibliában. Ezek a Királyok második könyve 19. és az Ésaiás könyve 37.

Versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A protestáns Biblia 31 105 verset tartalmaz.
  • A Tórában (Mózes öt könyvében) 5852 vers van, a szám arámul: „ha-chammá”, ami Napot jelent.
  • A „Biblia közepe” a Zsoltárok könyve 44,18:
„Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.”
Ezt 15 552 vers előzi meg, majd ugyanennyi követi még.
„Hivattatának azért a király irnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és megírák úgy, a miként Márdokeus parancsolá a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írások és az ő nyelvök szerint.” (Károli szerinti fordítás)
  • A legrövidebb vers a 2 Mózes 20,13-ban, a Tízparancsolatban található, mely így szól:
„Ne ölj!”

Szavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol nyelvű „Jakab király Bibliájában”

  • 773 692 szó található.
  • A legkevesebb szót tartalmazó könyv János 3. levele. János 2. levele kevesebb verset tartalmaz ugyan, de több szóból áll.
  • Van két olyan könyv, amely nem tartalmazza az „Isten” szót: Eszter könyvének héber változata, valamint az Énekek éneke. Eszter könyve görög nyelvű változatában 21 alkalommal szerepel az „Isten” szó, e kiegészítések azonban deuterokanonikusak, s így a protestáns bibliafordításokban nem szerepelnek.
  • Az „örökkévalóság” (eternity) szó csak egyszer szerepel ebben a fordításban: Ésaiás könyve 57,15. (A héber eredetiben az így fordított szó jóval többször, 49-szer fordul elő.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar katolikus lexikon > S > Szentírás, lexikon.katolikus.hu
  2. http://www.idegen-szavak.hu/keres/testamentum
  3. 2011-es adat szerint 2527 nyelvre fordították már le a Bibliát. http://www.evangelikus.hu/nagyvilag/a-bibliat-immaron-2527-nyelvre-forditottak-le/?searchterm=2527
  4. 2011-es adat szerint a komplett Bibliát 469 nyelvre fordították már le.
  5. Baranyi
  6. http://bibliatarsulat.hu/?page_id=724
  7. Újszövetség (rováskiadás). Kiadta: Rovás Alapítvány a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat közreműködésével, 2011, ISBN 978-963-88437-5-3
  8. Dr. P. Puskás Béla: A Szentírás. Kiadta: Korda R. T. könyvkereskedése, 1947
  9. Ráth-Végh István: A könyv komédiája. Gondolat, Bp., 1967; III., bőv. kiad.
  10. Elöljáróban a Bibliához, cs.elte.hu

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Biblia témájú médiaállományokat.

Angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]