Szardeisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szardeisz
RuinsofSardis.jpg
Szardeisz romjai

Névváltozatok Sfard, Szparda (Szapparanda?)
Megszűnés 1402
Oka Timur Lenk hódítása
Lakói hettiták(?), lüdök, görögök, rómaiak
Ország Kuvalijasz(?), Lüdia, Perzsia
Beszélt nyelvek hettita(?), lüdiai nyelv
Elhelyezkedése
Szardeisz (Törökország)
Szardeisz
Szardeisz
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 38° 29′ 18″, k. h. 28° 02′ 25″Koordináták: é. sz. 38° 29′ 18″, k. h. 28° 02′ 25″

Szardeisz (lüd nyelven: Sfard, ógörögül: Σάρδεις, törökül: Sart, perzsául: سارد Szparda) az ókori Lüdia fővárosa volt, majd az Óperzsa Birodalom egyik satrapájának székhelye, később a római időkben Lydia provincia székhelye. A Hermosz völgyében feküdt, a folyótól 35 km-re délre, a Tmolosz hegy lábánál egy meredek kiszögellésen, amire a fellegvár épült. Romjai a mai Törökország területén fekszenek Manisa tartományban. Elképzelhető, hogy azonos a hettita forrásokban említett, Asztarpa folyó (Hermosz) partján lévő Szapparanda településsel (a Šapparanda → Šapparda → Šfard-Szardeisz-Szparda névetimológia és a folyó említése miatt).

A római kor előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város azonosíthatatlan az i. e. 5. század előtt. A Hettita Birodalom késői szakaszában (i. e. 14. század) azonban a az Asztarpa partján elterülő Kuvalijasz királyság egyik városa Szapparanda néven szerepel. A későbbi nevek mindegyike levezethető a hettita névből, ezenkívül a lüdök és a hettiták szoros kapcsolatára a nyelvészet eredményei is utalnak, miszerint a lüdiai nyelv éppúgy az anatóliai nyelvek közé tartozik, mint a hettita. Kuvalijasz királysága és annak lakói közvetlen elődei voltak Lüdiának.

A legrégebbi hivatkozás Szardeiszre Aiszkhülosz Perzsák c. drámájában van i. e. 472-ből. Az Iliaszban úgy tűnik, Hüdé a maiónok (azaz lüdiaiak) városa, és később úgy tartották, hogy Hüdé Szardeisz vagy fellegvárának régebbi neve. Mindenesetre valószínűbb, hogy Szardeisz nem volt a maiónok eredeti fővárosa, csak az i. e. 8. században lett az, amikor a hatalmas Lüd Birodalom létrejött.

A korai lüd királyság nagyon fejlett kézművességgel rendelkezett, aminek Szardeisz volt a központja. Különösen említésre méltó volt a finom, festett gyapjúáruk és szőnyegek előállítása. A piacon keresztülfolyó Paktolosz-patak aranyhomokot mosott le a Tmolosz hegyről. Később az ipar és a fejlődő kereskedelem biztosította a város gazdagságát.

A várost elfoglalták a kimmerek az i. e. 7. században.

A lüd-perzsa háború zárásaként II. Kurus perzsa király i. e. 546-ban bevette Szardeiszt és véget vetett a lüd államnak. Az i. e. 522-től uralkodó I. Dárajavaus perzsa király szatrapiákba szervezte a perzsa birodalmat, s Szardeisz Lüdia szatrapia székhelye lett. A város stratégiai fontosságát mutatja, hogy a perzsa királyi út egyik a fővárosból, Szuszából induló ága Szardeiszben ért véget.

A perzsa uralom ellen kitört ión felkelés során i. e. 498-ban egy athéni expedíciós hadsereg meglepetésszerűen megostromolta Szardeiszt. Artaphernész satrapa, I. Dárajavaus perzsa király testvére csak kis erőkkel rendelkezett a helyszínen, mert csapatai éppen Milétoszt ostromolták. De be tudta magát venni a fellegvárba és tartani tudta azt, amíg a felmentés meg nem érkezett. A várost viszont a görögök porig égették.

Az i. e. 3. század végén Nagy Antiokhosz szeleukida uralkodó is elfoglalta a várost.

A római-bizánci korban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szardeiszt legalább egyszer, Tiberius római császár idején, 17-ben földrengés pusztította el, de mindig újjáépítették, és a késő bizánci időkig Kis-Ázsia egyik nagyvárosa volt. Mint Ázsia hét egyházának egyikét, megemlíti a Jelenések könyve olyan módon, amiből az tűnik ki, hogy lakossága elpuhult és félénk volt. Fontosságát mindenesetre katonai erősségének, a belső területekről az égei térségbe vezető út melletti helyzetének, és annak köszönhette, hogy ellenőrizte Hermosz nagy és termékeny síkságát. A római időkből az ásatások egy zsinagóga romjait is feltárták – mutatva a diaszpóra jelenlétét Kis-Ázsiában – amit a Szászánida Birodalom rombolt le 616-ban.

Miután Konstantinápoly lett a keleti főváros, új utak épültek közötte és a provinciák között. Szardeiszt ezek elkerülték, így a város ekkor vesztett fontosságából. De megtartotta névleges elsőbbségét és a 295-ben létrehozott lüdiai metropolita püspökség székhelye maradt. VII. Kónsztantinosz bizánci császár harmadikként említi Epheszosz és Szmürna után Thrakeszion théma városainak listáján, de a következő négy évszázadban háttérbe szorult Magnesia ad Sipylum és Philadelphia mögött. A Hermosz-völgy a 11. század végétől a szeldzsuk törökök betöréseitől szenvedett, de Philokalész görög tábornok sikerei 1118-ban egy időre felszabadították a területet. A Komnénoszok képességei és a felbomló szeldzsuk hatalom Bizánci uralom alatt tartotta. A vidéket a 13. században a keresztények és a törökök gyakran feldúlták. Nem sokkal 1301 után a szeldzsukok lerohanták a Hermosz és Kaüszter folyók völgyét, s a szardeiszi fellegvár erődjét az 1306-os szerződés nekik juttatta. A város tovább hanyatlott, míg Timur Lenk 1402-ben el nem foglalta és valószínűleg le nem rombolta.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sardis from Prehistoric to Roman Times: Results of the Archaeological Exploration of Sardis 1958-1975, George M. A. Hanfmann et. al., ISBN 0-674-78925-3, Harvard University Press

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap