I. Dárajavaus perzsa király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Dárajavaus
Darius-Vase.jpg
Dárajavaus alakja a Dárajavaus-vázán

Perzsia királya
Uralkodási ideje
i. e. 522. szeptember 29. – i. e. 486 októbere
Elődje Bardíja
Utódja I. Khsajársá
Egyiptom fáraója
Uralkodási ideje
i. e. 522. szeptember 29. – i. e. 486 októbere
Elődje Bardíja
Utódja I. Khsajársá
Életrajzi adatok
Uralkodóház Akhaimenida-ház
Született i. e. 549
Elhunyt i. e. 486 októbere (63 évesen)
Nyughelye Naks-e Rosztem
Gyermekei I. Khsajársá
Édesapja Vistászpa
Édesanyja Rhodoguné

Dárajavaus (óperzsa 𐎭𐎼𐎹𐎺[𐏃]𐎢𐏁 Da-a-ra-ya-va(-ha)-u-ša,[1], normalizált alakban Dārajava(h)uš, ismert hellenizált alakban ógörögül: Δαρειος, azaz I. Dareiosz, elterjedt latinos írásmóddal Darius, perzsául: داریوش, [dɔːriˈuːʃ], babiloni Dariamuš, elámi Dariyamauiš, arameus Dryhwš, héberül: דַּרְיָוֶשׁ Daryaweš, i. e. 549i. e. 486 októbere) Vistászpa (Vištāspa, Hüsztaszpész) fia, Hakhámanis (Haxāmaniš, Akhaimenész) leszármazottja, perzsa nagykirály volt i. e. 522. szeptember 29. és i. e. 486 októbere között.[2][3]

Nagy államférfiként és jó szervezőként ismert uralkodó. Teljesen átalakította birodalma kormányzati rendszerét és jogi szabályait (a bizonyítás szabályozása, rabszolga-kereskedelem, vesztegetési ügyek és erőszakos cselekedetek elbírálása). Egyiptomban csatornákat építtetett, létrehozta a királyi utat. Az infrastruktúra fejlesztése révén fejlődött a kereskedelem is.

Hadvezérként, hódítóként közel sem volt olyan sikeres, mint II. Kurus perzsa király. Hadserege csak görög segítséggel menekült meg a szkíták elleni hadjáratban. Többször is megpróbálta elfoglalni Görögországot, de i. e. 492-ben a flottája viharba került és megsemmisült, két évvel később pedig az athéniak győzték le seregét a marathóni csatában.

Sírjának megépítését még életében elrendelte, amit Perszepolisztól nem messze, a Naks-e Rosztam-i, majdnem merőleges sziklafalba vágatott.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dárius vagy Dáreus latin alak a Δαρειος (Dareiosz) ógörög alakból származik. Az eredeti óperzsa alakja a Dārayavauš. A perzsául: داریوش, (IPA dɔːriˈuːʃ), babiloniul Dariamuš, elámiul Dariyamauiš, arámi nyelven Dryhwš, héberül: דַּרְיָוֶשׁ Daryaweš. Az óperzsa neve „Jó Hold”-at jelent, amelyből a dáraja a Hold, a vau pedig a jó.[4]

Történelmi források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két legfontosabb történelmi forrás Dárajavaus királyról a behisztuni felirat és Hérodotosz művei. A felirat I. Dárajavaus perzsa király tizenkilenc győzelmét örökíti meg ékírással, óperzsa, újelámi és akkád nyelven (utóbbinak az újbabilóni dialektusában).[5] A felirat a király származásának bemutatásával kezdődik, majd II. Kurus halála után meséli el Dárajavaus tetteit.[6][7] Dárajavaus több helyre is lejegyeztette, hogy ő Ahura Mazdá isten kegyelméből lett király. Ezen túlmenően Perszepoliszban több emlékművet és szöveget találtak, amelyek a királyról szóltak, valamint egy levelet is, amit Dárajavaus írt Gagatésznek.[8]

A behisztuni felirat

Hérodotosz fő és egyetlen fennmaradt műve, a Történelem (vagy az eredeti értelmezésnek megfelelően „vizsgálódás”, „kutatás”) tulajdonképpen a görög–perzsa háborúkról szól, de mintegy bevezetésképpen részletesen ismerteti az Óperzsa Birodalom kialakulását, azoknak a népeknek a néprajzát és földrajzi elhelyezkedését, melyeket a perzsák meghódítottak. E műben I. Dárajavaus perzsa király kora is szerepel.[8]

Esdrás könyve (6. fejezet, 1. vers[9]) a jeruzsálemi templom újjáépítésének pontos utasításait mutatja be. Dárajavaus ezzel a lépéssel a zsidó papság támogatását kívánta megszerezni.[10][11] A templomot Dárajavaus uralkodásának 6. évében (i. e. 515 márciusa) fejezték be (6. fejezet, 15. vers[9]), ezzel Jeremiás próféta 70 évvel korábbi próféciája teljesült.

Dániel könyvében úgy jelenik meg, mint Dárajavaus, a méd. Uralkodását 62 évesen kezdte meg (5. fejezet, 31. vers), mint aki 120 szatrapiát vagy kerületet kormányzott (6. fejezet, 1. vers). A király a káldeusoktól vette át a birodalmat (9. fejezet, 1. vers), és megelőzte Kurust (11. fejezet, 1. vers). Sok tudós szerint ezért itt nem I. Dárajavausról, hanem Fravartisról van szó.[12]

Út a hatalomhoz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dárajavaus életéről fennmaradt legfontosabb korabeli forrás a behisztuni sziklafelirat, amely trónra kerüléséről szól,[13] és ami szerint ő volt az Akhaimenida-ház kilencedik királya két ágon. Hatalomra jutásáról kétféle eredetű írásos emlékek maradtak fenn: az egyik magától a királytól, a másik görög történetíróktól. Hérodotosz és Ktésziasz Knidiosz görög történetírók beszámolója is ezekre a sziklafeliratokra támaszkodik, de legendákkal tarkították azok történeteit.[13]

Hérodotosz szerint II. Kurus perzsa király azzal gyanúsította Dárajavaust, hogy összeesküvést szervez ellene. A királyi testőrség tagjaként Dárajavaus Egyiptomban is járt Kambúdzsijánál (II. Kambüszész), Kurus fiánál és a trón várományosánál. Amikor Kambúdzsija i. e. 522 nyarán meghalt, Dárajavaus Médiába sietett, ahol szeptemberben hat perzsa nemes, Otanész, Vindafarnah (Intraphrenész), Gau-buruva (Gobrüasz), Vidarna (Hüdarnész), Bagabukhsa (Megabüzész) és Aszpacsaná (Aszpathinész) segítségével megölte a trónbitorló Bardíját (Szmerdész), aki Kurus másik fia volt, Gaumata várában, Sikayauvatiban.[14] Saját legitimációja miatt találta ki, hogy elődje nem a királyi család tagja volt, hanem a Gaumáta nevű bitorló. Az összeesküvők szeptember 29-én híveivel együtt ölték meg Bardíja-Gaumátát. Ő maga azonban a királyi család egyik oldalágához tartozott, s mivel trónra lépésekor még az apja és a nagyapja is élt, bizonyos, hogy nem ő következett az örökösödési sorban. Néhány történész úgy véli, hogy Dárajavaus csak tettei igazolására találta ki Gaumata történetét, s a meggyilkolt király valóban Kurus fia volt.[13]

Uralkodásának kezdeti évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Dárajavaust megkoronázták, Ekbatanába költözött. Hamar gondja támadt, mert Bardíja halála után több felkelés robbant ki Babilonban, Elámban, Egyiptomban és más területeken.[15] Az elámi lázadást sikerült hamar leverni, vezetőjét, Askhinát pedig Szúzában kivégezték. Három hónap múlva Babilonban is elbukott a lázadás. Eközben Baktriában is felkelés tört ki, de azt hamar elfojtotta a helyi hadsereg. Ezután Perzsiában is lázongani kezdett a nép, ami egy újabb lázadási hullámot indított el Elámban, Babilonban, Egyiptomban és Médiában. Perzsiában egy bizonyos Vahjazdata szerzett támogatást magának azzal, hogy Bardíjának adta ki magát.[13] Annak ellenére, hogy a nép nem támogatta a királyt, a hadsereg megvédte az uralkodót, és sorra leverte a felkeléseket. Összesen nyolc, általa „hazug királynak” nevezett személyt öletett meg e felkelések után. Ezekről részletesen a behisztuni felirat számol be.[16]

A harmadik szúzai felkelés után, i. e. 519-ben a király a birodalom keleti felét is magáénak tudhatta. Hatalma megszilárdítása érdekében feleségül vette több összeesküvő, például Gau-buruva lányát, Phaedümét, az akhaimenida Otanész lányát, valamint II. Kurus perzsa király valamennyi nő leszármazottját (két lányát, Atosszát – tőle született I. Khsajársá perzsa király – és Artüsztoét, meg egy unokáját, Parmüszt).[15] I. e. 518-ban a lázadó országként említett Egyiptomba ment, ahol kivégeztette az engedelmességet megtagadó satrapát, Arüandészt.[13]

Dárajavaus uralkodása kezdeti éveinek legfontosabb eseménye Vindafarnah megölése volt. Ő volt az egyik nemes a hat közül, akik hatalomra emelték a királyt. Korábban ez a hat nemes megegyezett, hogy elmegy a királyhoz, de Vindafarnah a feleségével töltötte a napját. Este mégis elment a királyhoz, hogy megfeleljen neki, de két tiszt az udvarban megállította, hogy a király lefeküdt, ne zavarja. Ettől a nemes dühös lett, ordibált és sértegette a királyt, majd kivonta kardját, és levágta a katonák orrát és fülét, majd megkötözte őket. A katonák másnap megmutatták a királynak, hogy mit tett velük. Dárajavaus félteni kezdte saját biztonságát, mivel azt hitte, hogy a hat nemes lázadni készül ellene. Ezután a másik öthöz hírnököt küldött, hogy megkérdezze őket, tudtak-e Vindafarnah tervéről, ám ők tagadták ezt, és felesküdtek a királyra.[16]

A király további óvintézkedéseket tett a lehetséges lázadások ellen. Katonái letartóztatták Vindafarnah családját, felesége testvérét és annak fiát, de a két utóbbi életét végül megkímélte.[16]

Hadjáratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Babiloni lázadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Zópürosz babiloni satrapa arcképe Guillaume Rouillé 16. századi metszetén, latinos felirata ZOPIRVS

Bardíja meggyilkolása után lázadások törtek ki az egész birodalomban, különösen a keleti részeken. Dárajavaus külön-külön verte szét a felkeléseket. A legnagyobb lázadás a babiloni volt, amelyet (III.) Nabú-kudurri-uszur vezetett. Ez a lázadás akkor történt, amikor Otanész visszavonta seregét Babilonból hogy segítse a királyt más lázadások leverésében. Dárajavaus érezte, hogy a babiloni nép kihasználta és becsapta őt, aminek következtében a király összegyűjtött egy nagyobb hadsereget, és Babilonba vezényelte. A városhoz érve zárt kapukkal és egy sor védelmi fegyverrel találkozott a sereg.[17] A királyon gúnyolódtak a lázadók. Másfél év alatt sem tudták bevenni a várost a perzsák. Több trükköt és stratégiát is kipróbáltak, de egyik sem járt sikerrel. Ekkor Zópürosz perzsa nemes – Bagabukhsa fia – egy tervvel állt elő. A babiloniak bizalmába férkőzik mint perzsa katonaszökevény, és titokban tájékoztatja a perzsákat a babiloni állásokról. A hitelesség érdekében Zópürosznak levágták az orrát és a fülét. A terv sikeres volt, és a perzsa király bevonult Babilonba, Zópürosz pedig a Babilonban szervezett szatrapia első satrapája lett.[18]

A szkíták elleni hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azért, hogy megerősítse birodalma határait, valamint amiatt, hogy II. Kurus perzsa királyt meggyilkolták, i. e. 519-ben megtámadta a Kaszpi-tengertől keletre élő „szkítákat” – valójában szakákat vagy dahákat (masszagéták).[8][13][19] Ezután felderítőt küldött a Fekete-tenger partjára.[20]I. e. 513-ban Dárajavaus egy hajóhídon kelt át a Boszporuszon, amelyet a szamoszi Mandroklész mérnök tervezett,[21][2] és meghódította Kelet-Európát. A keleti trákok és a géták leigázása után átkelt a Dunán, és behatolt az európai szkíták földjére. A visszavonuló nomád szkíták azonban a „felperzselt föld” taktikájával éltek: felégették földjeiket, lerombolták kútjaikat. Az ellátási gondokkal küszködő perzsa seregnek, 80 000 fős veszteség mellett, vissza kellett vonulnia.[13][22][23] Azonban a perzsa előrenyomulás annyira megrémítette a szkítákat, hogy végül Dárajavaus arra tudta kényszeríteni az ellenséget, hogy tartsa tiszteletben a birodalmát.[24][25][26][27][28][29][30][31][2] Ezután Trákia felé vették útjukat, azt leigáztak, és behódolásra kényszerítették Makedóniát is. A birodalomhoz csatolták az égei-tengeri Lémnosz és Imbrosz szigetét.

Arjandész egyiptomi satrapa elfoglalta Küréné területét, így összességében négy új szatrapiája lett az Óperzsa Birodalomnak: Sakā tyaiy paradraya (határon túli szkíták), Skudra (Trákia és Makedónia), Yaunā takabarā vagy Yaunā tyaiyparadraya (Iónia és a görög szigetek) és Putāyā (Líbia).[2]

Görögország ezzel nehéz helyzetbe került, mivel a perzsák ellenőrizték a tengerszorosokat, amelyeken át a fekete-tengeri gabona érkezett.[13]

A görög poliszok elleni hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hellász a görög-perzsa háborúk idején

Az ión felkelés leverése után I. Dárajavaus Délkelet-Európa görög területeinek meghódításába fogott, hogy megbüntesse Athént és Eretriát, amiért segítette az iónokat.[32] A perzsák első görögök elleni inváziója két hadjáratból állt.[32] Az első előkészítését Hippiasz szervezte.[33]


Az első perzsa hadjárat i. e. 492-ben kezdődött Mardoniosz vezetésével.[34] Ő ismét meghódította Trákia európai területeit, ami névlegesen i. e. 513 óta az Óperzsa Birodalom része volt.[35] Az Athosz-hegynél viharba keveredett a tengeri haderő, és Dárajavaus i. e. 492-ben elvesztette hajóhadát.[13]

Két évvel később a méd Datisz vezetésével egy másik perzsa sereg ismét megpróbálta meghódítani a görög poliszokat. Egészen Marathónig jutottak el, ami 40 kilométerre feküdt Athéntól.[36] Itt athéni és plataiai csapatok állították meg őket. Öt napig nem mozdult egyik fél sem, ekkor a perzsa csapatok mozgolódni kezdtek.[37] Az ütközet kezdetén a görög középhad előretört, majd hátrálást színlelt s a perzsa sereget maga után csalta, miközben a jobb- és balszárny körülzárta az ellenséget és győzelmet aratott. A perzsák közül menekülés közben sokan a mocsarakba fulladtak. A megmaradt perzsa haderő hajóra szállt és hazatért.[38]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A marathóni csata után a király ismét Datisz méd admirálist bízta meg a hadihajók vezetésével és a következő athéni támadással. I. e. 486-ban Egyiptom fellázadt, ezért el kellett halasztani a görögök elleni támadást.[39] Ebben az évben I. Dárajavaus 36 év uralkodás után meghalt, és fia, I. Khsajársá lépett a trónra.[40]

A sírkövén lévő faragványon Dárajavaus a trónján ül, körülötte harminc egyenrangú figura, akik a birodalom népeit szimbolizálják. A sírfeliratán érdemeit sorolják fel, a királyok királyának nevezik, végül országait sorolják fel.[41]

Államszervezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dárajavaus elsősorban arról lett ismert, hogy megreformálta az Óperzsa Birodalom addigi államberendezkedését. Befejezte II. Kurus perzsa király kezdeményezését, és a birodalmat 20 szatrapiára osztotta fel. A szatrapiák élén méd vagy perzsa nemes állt,[42] akik Dárajavaus közeli társa vagy rokona volt.[43] Minden egyes szatrapiának meghatározott adót kellett a kincstárba évente fizetnie. A birodalomban ekkor 50 millióan élhettek.[42] A királyi kancelláriának három székhelye volt: Szúza, Perszepolisz és Babilon.[44][2]

Dárajavaus uralma idején megjavították és befejezték a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő csatornát, amelynek építését még valószínűleg I. Nékó egyiptomi fáraó az i. e. 7. században kezdte el. Hivatalos nyelvvé tette az arámit, amit Elő-Ázsiában már régóta használtak a közigazgatásban és a kereskedelemben.[13] Az óperzsa nyelvnek korábban nem volt írásrendszere, ezért elrendelte ennek kidolgozását.[45][46][47][2]

A satrapák voltak a király szeme és füle.[48][49] A birodalomban titkos ügynökök is tevékenykedtek, akik végigjárták az államot. Vészhelyzet esetén segítséget kérhettek a királytól. Annak érdekében, hogy egy személy ne szerezzen túl nagy hatalmat, minden zsarnok mellé kineveztek egy királyi felügyelőt, aki figyelte az állam ügyeit és közölte a királlyal az információkat.[50]

Dárajavaus lojális személyeket, elsősorban perzsákat nevezett ki vezető beosztásokba, de akadtak nem perzsa tanácsadói is.[51] A görög arisztokratákat azzal támogatta, hogy megbecsült pozíciókat adott nekik.[52][2]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miközben a mértékegységek szabványosításával Dárajavaus egységes kormányzás alá akarta vonni a birodalom területén élő népeket, Kurus példáját követve tiszteletben tartotta a vallási intézményeiket. Egyiptomban például felvett egy helyi egyházi címet, s tevékenyen támogatta a vallásgyakorlást, ezzel erősítve meg önnön legitimitását.[53]

A Kharga-oázisban templomot építtetett Ámon isten tiszteletére,[54] szentélyeket állíttatott helyre. Engedélyezte az egyiptomiaknak, hogy ismét megnyissák a szaiszi templomban működő orvosképzőt.[13] A helyi törvényeket a satrapa köteles volt az egyiptomi papokkal egyeztetve meghozni. Az egyiptomi hagyományok az ország egyik legnagyobb jogalkotójaként és jótevőjeként tartják számon.[13] I. e. 519-ben engedélyezte a zsidóknak, hogy – Kurus korábbi rendeltével összhangban – újjáépítsék a jeruzsálemi templomot. Néhány szakértő szerint Dárajavaus feliratai arról tanúskodnak, hogy vallási meggyőződésére Zarathustra tanításai is hatottak,[55][56] s valószínűleg az ő nevéhez fűződik a zoroasztrizmus államvallássá válása Perzsiában.

Dárajavaus úgy gondolta, hogy az Asa[m 1] tanításai szerint a rendes ember igazságosan él. Hitte, hogy Ahura Mazdá isten támogatja őt.[57] Sok ékírásos felirat arról tanúskodik, hogy a király jámbor, hívő embernek kívánta magát beállítani. Ezzel kívánta a népet meggyőzni arról, hogy az isten kegyelméből uralkodik.[58]

Monetáris politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valószínűleg I. Dárajavaus perzsa király volt az első akhaimenida király, aki érmét veretett,[59] a perzsa arany darikot.[60] Ezzel a pénzzel finanszírozta a háborúkat; s gazdaságilag és ideológiailag is fontos pénznem volt. A darikon kívül veretett még ezüst szigloszt is. Később, miután egységesítette a mértékegységeket, könnyebben tudta behajtani az adókat, valamint ez leegyszerűsítette a kereskedelmet és a bankrendszert is.[61]

A darik erős valutának számított,[62] 95,83%-os tisztaságú aranyból verték,[63] és súlya 8,385 gramm volt.[64] Az ókori görögök a pénzt Dárajavaus után nevezték dareikós statḗrnek. A pénznem neve valószínűleg az óperzsa zarig (arany) szóból származik. Az arany pénzérmék veretése a király monopóliuma volt, ezüst érméket a satrapák is verethettek.[65] A darik mellett használt ezüst šekelt (ógörögül: sziglosz) korábban Mezopotámiában használták, i. e. 3000 körül. A sziglosz 90%-os tisztaságú ezüstből készült, és 5,56 gramm volt a súlya. Húsz sziglosz ért egy darikot.

Dárajavaus uralkodása alatt nőttek az állami bevételek, mivel új adókat vetett ki és új földeket szerzett. Ezekből a bevételekből fejlesztette az infrastruktúrát (pl. öntözéses rendszerek kiépítése, utak építése). Ezzel a kereskedelem is fejlődött. Az új adórendszerrel új bankokat is alapítottak. A leghíresebb, illetve legnagyobb a Murasu és fiai volt Nippurban.[66] Ezek a bankok hiteleket nyújtottak az ügyfeleiknek.[67]

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első görög invázió idején I. Dárajavaus új építészeti programba kezdett Szúzában, Egyiptomban és Perszepoliszban. Ekkor már készen volt a Vörös-tengert és a Nílust összekötő csatorna a mai Szueztől Zaqazigig. I. e. 497-ben, a csatorna megnyitásakor hatalmas ünnepséget szerveztek. Ekkoriban egy másik csatorna is épült, amely a Földközi-tengert és a Vörös-tengert kötötte össze.[68] Dárajavaus építkezett Ekbatanában és Babilonban is.[13]

I. e. 521-ben Dárajavaus Szúzát tette meg a birodalom fővárosának. A város északi részén megépítette a lakóhelyéül szolgáló palotát, amelynek fennmaradt néhány mázas téglája. A palota alapításáról szóló feliratok beszámolnak arról, hogy a birodalom különféle részeiből hozatott mestereket és anyagokat. Paszargadaiban befejezte a II. Kurus által elkezdett épületeket. Dárajavausnak tulajdonítják a város erődítményeinek, apadánájának, tanácstermének, kincstárának és palotájának megépítését, bár mindezek az épületek összességükben csak a halála után készültek el.[13][69]

Egyiptomban több templomot építtetett, illetve helyreállíttatott annak ellenére, hogy Dárajavaus Zarausztra tanait követte. Több templomot is építettek ekkor Ptah és Nehbet istenek tiszteletére. Egyiptom és a birodalom központja között több utat készítettek. A Colosseumtól és a Parthenóntól eltérően azonban a perzsa városokat nem rabszolgák építették, hanem a birodalom alattvalói.[70][50] Azokat az épületeket, amelyeket Dárajavaus nem tudott befejezni, fia megtette.[71]

A kereskedelem fejlesztése érdekében utakat, csatornákat, föld alatti vízfolyásokat építettek.[72]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dárajavaus az Akhaimenida dinasztia oldalágához tartozott, apja Vistászpa (Hüsztaszpész),[13] nagyapja Arsáma (Arszamész), dédapja Arijáramna (Ariaramnész), ükapja Csaispis (Teiszpész), és végül ükapjának az apja volt a dinasztiaalapító Hakhámanis (Akhaimenész). Dárajavaus apja II. Kurus perzsa király seregében szolgált nemes, aki később Parthia satrapája lett.[73]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az „Erre még Dárius kincse sem lenne elég!” és a „Még Dárius kincsét is elköltené!” szólások azt jelzik, hogy a király hatalmas vagyonra tett szert uralkodása során. A magyar költészetben például Arany János Toldi című művében, a 12. ének 15. versszakában is szerepel a „Dárius kincse” kifejezés.[74]

Semmit se mondhatna s adhatna királya,
Ami Toldinak ily örömet csinálna,
Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:
Dárius kincsének még oda sem nézne.
Azért akarta is szépen megköszönni,
De a szó nem akart a nyelvére jönni,
A király azonban nem neheztelt érte,
Mert az együgyű szív nyelvén nagyon érte.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. az igazságosság, becsületesség istensége, egyike azon hat istenségnek, akik Ahura Mazdát támogatják

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dareiosz behisztuni feliratán Dárajavaus, Xerxész perszepoliszi feliratán Dárajavahus
  2. ^ a b c d e f g Darius I the Great (angol nyelven). www.iranicaonline.org. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 26.)
  3. Darius I the Great (angol nyelven). Livius.org. [2011. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  4. Shahbazi 1996, 40. o.
  5. Behistun (angol nyelven). archaeology.about.com. [2011. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
  6. Duncker 1882, 192. o.
  7. Egerton 1994, 6. o.
  8. ^ a b c Shahbazi 1996, 41. o.
  9. ^ a b Esdrás könyve, 6.1 (német nyelven). www.bibleserver.com. [2012. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
  10. Tropea 2006, 54-55. o.
  11. Bedford 2001, 183-184. o.
  12. Balentine 1999, 53. o.
  13. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Grigorjevics, Jan Vaszilij. Őrtüzek a pusztán, ford. Gellért György (magyar nyelven), Budapest – Uzsgorod: Móra Kiadó – Kárpáti Kiadó, 340. o (1965) 
  14. Boardman 1988, 54. o.
  15. ^ a b Roaf, 207. o.
  16. ^ a b c Abbott 2009, 99-101. o.
  17. Abott 2009, 129. o.
  18. Sélincourt 2002, 234-235. o.
  19. Woolf 2004, 686. o.
  20. Fol-Hammond, 239-40. o.
  21. Shahbazi, 1982, 232-35. o.
  22. Ross 2004, 291. o.
  23. Chaliand 2004, 16. o.
  24. Hérodotosz, 4.102-55
  25. Meyer, 105-07. o.
  26. Macan, 2-45. o.
  27. Prášek, II, 91-108
  28. Rostovtzeff, 84-85
  29. Junge, 1944, 104-05., 187-188. o.
  30. Schnitzler, 63-71. o.
  31. Fol-Hammond, 235-43. o.
  32. ^ a b Holland, 177.-178. o.
  33. John, V. A. Fine. The Ancient Greeks - A critical history (angol nyelven), 269.-277. o 
  34. Hérodotosz, 6.43.1 (angol nyelven). www.perseus.tufts.edu. (Hozzáférés: 2010. július 15.)
  35. Holland, 153. o.
  36. Hérodotosz, 6.102.1 (angol nyelven). www.perseus.tufts.edu. (Hozzáférés: 2010. július 16.)
  37. Lazenby, 59-62. o.
  38. Holland, 195-197. o.
  39. Holland, 202-203. o.
  40. Holland, 206-208. o.
  41. Kent, Old Persian, 138. o.
  42. ^ a b Meyer, 85. o.
  43. Roaf, 212. o.
  44. Junge, 1944, 78. o.
  45. Junge, 1944, 63. o.
  46. Hinz, 1973, 15-27. o.
  47. Mayrhofer, 175, 179. o.
  48. Hérodotosz, 1.114.1. www.perseus.tufts.edu. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
  49. Xenophón: „Kiropedija“ (8.2.10-12, 6.16)
  50. ^ a b Shahbazi 1996, 48. o.
  51. Cook, 71-72. o.
  52. Junge, 1944, 95-120, 185-91. o.
  53. Boyce 1979, 56. o.
  54. Shahbazi 1996, 49. o.
  55. Boyce, 1985, 426-429. o.
  56. Moulton 2005, 48. o.
  57. Boyce 1979, 55. o.
  58. Boyce 1979, 54-55. o.
  59. Hérodotosz, 4.166.1. www.perseus.tufts.edu. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
  60. IIIb típusú darik érme (angol nyelven). www.iranicaonline.org. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
  61. (archív) R. Schmitt: „Akhaimeinida dinasztia“ (angol nyelven). www.iranicaonline.org. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 1.)
  62. Darik (Encyclopædia Britannica) (angol nyelven). www.britannica.com. [2010. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
  63. Charles Anthon. A Classical Dictionary (1841) 
  64. Darik (szerbhorvát nyelven). numizmatika.antikviteti.net. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
  65. COINS AND COINAGE (angol nyelven). www.iranicaonline.org. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
  66. Farrokh 2007, 65. o.
  67. Farrokh 2007, 65-66. o.
  68. Spielvogel 2009, 49. o.
  69. Apadāna. Encyclopædia Iranica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 13.)
  70. Georges Cameron. Persepolis Treasury Tablets (1948) 
  71. Boardman 1988, 76. o.
  72. Hinz, 1976, 206. o.
  73. Abbott 2009, 14. o.
  74. Dareiosz kincse (magyar nyelven). www.mondogatjuk.eoldal.hu. [2012. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 18.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Darius I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISBN 963 389 425 5, ISSN 1218 9855 (2003) 
  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
  • von Beckerath, Jürgen. Handbuch der ägyptischen Königsnamen, 2 (német nyelven), Mainz: Verlag Philipp von Zabern, 220-221. o. ISBN 3-8053-2591-6 (1999) 
  • Briant, Pierre. Darius. Les Perses et l'Empire (francia nyelven). Paris: Decouvertes Gallimard. ISBN 2-07-053166-X (1992) 
  • Gropp, Gerd. Beobachtungen in Persepolis. i: Archäologische Mitteilungen aus Iran (német nyelven). Berlin: Dietrich Reimer Verlag (1971) 
  • Gschnitzer, Fritz. Die Sieben Perser und das Königtum des Dareios. Ein Beitrag zur Achaimenidengeschichte und zur Herodotanalyse (német nyelven). Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. ISBN 3-533-02598-5 (1977) 
  • Koch, Heidemarie. Es kündet Dareios der König. Vom Leben im persischen Großreich (német nyelven). Mainz: Philipp von Zabern. ISBN 3-8053-1347-0 (1992) 
  • Schneider, Thomas. Lexikon der Pharaonen (német nyelven). Düsseldorf: Albatros Verlag, 107-108. o. ISBN 3-7608-1102-7 (2002) 
  • Trümpelmann, Leo. Zwischen Persepolis und Firuzabad. Sonderband zur Antiken Welt. (német nyelven). Mainz: Philipp von Zabern. ISBN 3-8053-1414-0 (2002) 
  • Wiesehöfer, Josef. Der Aufstand Gaumātas und die Anfänge Dareios’ I. (német nyelven). Bonn: Diss (1978) 
  • Wiesehöfer, Josef. Das antike Persien. Von 550 v.Chr. bis 650 n.Chr. (német nyelven). Düsseldorf: Albatros. ISBN 3-491-96151-3 (2005) 
  • Brosius, M. Women in Ancient Persia, 559-331 BC. Clarendon Press (1998) 

Weboldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Dárajavaus perzsa király témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
Bardíja (Gaumáta)
Ó-Perzsia királya
i. e. 522i. e. 486
I. Dareiosz királyt ábrázoló relief
Következő uralkodó:
I. Khsajársá
Előző uralkodó:
Bardíja
Egyiptom uralkodója
i. e. 522i. e. 486
A fáraók kettős koronája
Következő uralkodó:
I. Khsajársá
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap