Masszagéták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A masszagéta az ókorban, Nagy Kürosz és Nagy Sándor idejében az Amu-darja és a Szir-darja között élt dahák neve volt baktriai nyelven. A daha szaka nyelven „embert, férfit” jelent, a masszageta pedig baktriaiul jelenti ugyanazt. A perzsák a többi indoiráni nomád néphez hasonlóan őket is szakáknak hívták, a görögök pedig szkítáknak, ahogy ezt már Hérodotosz megállapította.

Az ókori írók az általuk civilizáltnak tartott népekétől radikálisan különböző szokásokat tulajdonítottak nekik, mint például nőközösséget, az öregek megölését és felfalását stb. Mivel országukban sok volt a réz és az arany, fegyvereiket és lószerszámaikat gazdagon díszítették ezekkel a fémekkel. A napistennek lovat áldoztak. Hérodotosz szerint Nagy Kürosz, az Óperzsa Birodalom uralkodója a masszagéták királynőjével, Tomürisszel vívott harcban esett el.

Ammianus Marcellinus római történetíró szerint a masszagétákat nevezték később alánoknak.

A korai középkorban „masszagéta” népnévvel jelölték a kaukázusi hunokat.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. ISBN 963919929X  
  • Harmatta János: Nagy Sándor Transoxaniában (Antik Tanulmányok XLVIII. kötet 1-2. szám, Akadémiai Kiadó 2004) HU ISSN 0003–567X