Masszagéták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A masszagéták eredetileg az Amu-darja és Szir-darja között Nagy Kürosz és Nagy Sándor idejében élő dahák baktriai neve volt. A daha szaka nyelven, a masszageta baktriai nyelven jelent „embert, férfit”. A perzsák őket is, mint minden indoiráni nomád népet szakáknak, a görögök pedig szkítáknak hívták, ahogy ezt már Hérodotosz megállapította.

Az ókori írók vad szokásokat tulajdonítottak nekik (asszonyaikat közösen birtokolták, az öregeket megölték és megették stb.). Országuk bővelkedett rézben és aranyban, fegyvereik és lószerszámaik díszesek voltak. A napistennek lovat áldoztak. Hérodotosz szerint Nagy Kürosz, a Perzsa Birodalom uralkodója a masszagéták királynője, Tomürisz elleni küzdelemben esett el.

Ammianus Marcellinus római történetíró szerint a masszagétákat később alánoknak nevezték.

A korai középkorban a kaukázusi hunokat ugyancsak jelölték a „masszagéta” népnévvel.^[1]

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Források

• Harmatta János: Nagy Sándor Transoxaniában (Antik Tanulmányok XLVIII. kötet 1-2. szám, Akadémiai Kiadó 2004) HU ISSN 0003–567X
• Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. Pecz Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.