Masszagéták
A masszagéta az ókorban, Nagy Kürosz és Nagy Sándor idejében az Amu-darja és a Szir-darja között élt dahák neve volt baktriai nyelven. A daha szaka nyelven jelent „embert, férfit”, a masszageta pedig baktriaiul. A perzsák a többi indoiráni nomád néphez hasonlóan őket is szakáknak hívták, a görögök pedig szkítáknak, ahogy ezt már Hérodotosz megállapította.
Az ókori írók az általuk civilizáltnak tartott népekétől radikálisan különböző szokásokat tulajdonítottak nekik, mint például nőközösséget, az öregeket megölését és felfalását stb. Mivel országukban sok volt a rézben és az aranyban, fegyvereiket és lószerszámaikat is gazdagon díszítették. A napistennek lovat áldoztak. Hérodotosz szerint Nagy Kürosz, az Óperzsa Birodalom uralkodója a masszagéták királynőjével, Tomürisszel vívott harcban esett el.
Ammianus Marcellinus római történetíró szerint a masszagétákat nevezték később alánoknak.
A korai középkorban „masszagéta” népnévvel jelölték a kaukázusi hunokat.[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. ISBN 963-9199-29-X
- Harmatta János: Nagy Sándor Transoxaniában (Antik Tanulmányok XLVIII. kötet 1-2. szám, Akadémiai Kiadó 2004) HU ISSN 0003–567X
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904. Online hozzáférés
