Baktria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baktria régi városai

Baktria (óperzsa Bāχtriš, újperzsa Balkh, görög Baktriané, Baktra, latin Bactriana regio, Bactriana terra) az ókori Belső-Ázsia történelmi régiója volt a mai Afganisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán határvidékén, legnagyobbrészt a mai Észak-Afganisztánban. Nevét az iráni nyelvek közé tartozó baktriai nyelvet beszélő népéről kapta.

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetes határa délen a Hindukus, északon az Amu-Darja (ókori nevén: Oxus) folyó.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Óperzsa Birodalom része volt, majd Nagy Sándor hódította meg. Az ő halála után előbb a Szeleukida Birodalom, majd a Görög-Baktriai Királyság része lett. Ezután a tokhárok hódították meg, és hosszú ideig Toharisztánnak hívták. A korabeli kínai források Tahia néven említik. [1] Fővárosa Baktra (ma Balkh) volt Észak-Afganisztánban.

Korai szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyaníthatóan már az i.e. 1. évezred eleje felé létrehozott itt valamilyen államalakulatot akkori lakossága, egy kelet-óiráni nyelvet beszélő nép. Valószínűleg az ő nyelvüket őrizte meg az Aveszta. Föltehetőleg Baktria volt Zarathustra szülőföldje. Ez az állam föltehetőleg Szogdia, Horezm és Partia között helyezkedett el.

II. Kurus hódította meg, és csatolta az Óperzsa Birodalomhoz.

Az Akhaimenida Birodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A perzsa hódítás után mintegy 200 évig az Akhaimenida Birodalom keleti peremtartománya volt, és akhaimenida satrapák kormányozták. Anyagi fellendülését ez az előnyös földrajzi helyzet alapozta meg: szibériai és az indiai áruk Perzsiába közvetítéséből a tartomány meggazdagodott.

Itt alakult ki a zoroasztrizmus első nagy központja. Ebből a korszakból maradtak ránk az oxusi kincs mívesen kidolgozott aranytárgyai.

A makedón hódítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Nagy Sándor megtámadta a Perzsa Birodalmat, a főképp saját gyávasága miatt kétszer is legyőzött III. Dareiosz Baktriába menekült, ahol Bésszosz satrapa (helytartó) elfogta, majd meggyilkoltatta, hogy magát koronáztassa nagykirállyá. A baktriaiak komolyan ellenálltak Nagy Sándor hadainak, i. e. 328-ban a hódítók leigázták őket.

A Szeleukida Birodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Sándor halála után (323-ban) Baktria I. Szeleukosz Nikatór országába, a későbbi Szeleukida Birodalomba került. I. Szeleukosz hamarosan két részre bontotta birodalmát, és a keleti alkirályságot (Szeleukeia központtal) a baktriai Apamától született elsőszülött gyermekére, Antiokhoszra bízta. i. e. 305-ben Csandragupta, a Maurja Birodalom alapítója legyőzte I. Szeleukoszt, és elfoglalta a keleti alkirályság egyes, ma Afganisztánhoz tartozó területeit; ezután a két uralkodó szövetséget kötött. Baktria apránként átvette a görög kultúrát, és félfüggetlen állammá fejlődött, bár elméletileg mindig a Szeleukida Birodalom része maradt.

A Görög-Baktriai Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 256-ban I. Diodotosz lett a satrapa, és idővel (lehet, hogy már nem ő, hanem a fia) kivívta az ország teljes függetlenségét. Az új ország (Görög-Baktriai Királyság avagy Gréko-Baktriai Királyság) lett Közép-Ázsiában a hellenisztikus kultúra előőrse. Diodotosz unokája, Euthüdémosz hadai vereséget szenvedtek ugyan III. Antiokhosz szeleukida király seregétől, de Euthüdémosz meg tudta őrizni az ország függetlenségét. Az ő fia, Demetriosz hatalmasra növelte az államot: uralma alá hajtotta a kínai Turkesztán egy részét és mélyen behatolt Észak-Indiába, ahol Patnát is elfoglalta. IV. Antiokhosz szeleukida uralkodó i. e. 167-ben meggyilkoltatta Demetrioszt, ám annak tábornoka, Menandrosz fenntartotta az ország hatalmi helyzetét.

A sajátos, hellenisztikus-iráni jellegű gréko-baktriai művészet legfontosabb emlékei iparművészeti alkotások – ötvösmunkák, szövetek, szőnyegek – és frízek. Ezek messze eljutottak, egyebek között Szibériába és Belső-Ázsiába (például Noin-Ulába) is.

A Kusán Birodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I.e. 128-ban Baktria a jüecsik (tokhárok) adófizetője lett. A jüecsik ennek ellenére először a Görög-Baktriai Királyság észak-indiai területeit foglalták el, majd i.e. 100-ban magát Baktriát is. A széttagolt jüecsi fejedelemségek egyesítése után Baktria is a Kusán Birodalom része lett; ekkortól terjedt el az országban a buddhizmus. A Kusán Birodalomban Baktria már nem volt önálló közigazgatási-területi egység, és többé nem is szervezték újra.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap