Szakák
A szakák ókori nomád indoiráni nép, az i. e. 4. században az Aral-tótól keletre, a Szir-darján túl laktak, és kiváló lovas íjászok voltak. f [1] A kínai forrásokban mint szajvangok jelennek meg.[2]
Tartalomjegyzék |
Történetük [szerkesztés]
A történelmi Buddha korában (i. e. 6. század) Közép-Ázsiát a szakák uralták, a szkíták rokonai, akik saját nyelvükön a „sáka” néven nevezték magukat. Gótama Sziddhártha a Sákja (szakja) f [3] törzsből származik (ezért Sákjamuni v. Szakjamuni az egyik megnevezése – a Sákja v. Szakja Bölcs), akik a Himalája déli lankáin éltek.
A szakák ősi területe a kazak sztyeppe, a Pamír és a Tiensan vidéke volt. Az i. e. 2. században, a jüecsik vándorlása idején, amikor Zhang Qian kínai diplomata-utazó leírta Belső-Ázsia etnikai viszonyait, már délebbre húzódtak ezekről a területekről. Az Iszik-köl és a Tiensan vidékén, a vuszunok földjén ekkor még éltek töredékeik.[2]
Éltek szakák a Tárim-medence déli részén, Hotan környékén, ahol nyelvi emlékeiket Stein Aurél tárta fel. Itteni nyelvüket egy ideig hotáni nyelvnek nevezték, de még ma is gyakran nevezik nyelvüket hotáni szakának.[2]
Az i. e. 1. században (i. e. 75 körül) elfoglalták Baktria kis görög utódállamait, őket viszont a parthusok verték le. A szaka nemesek később a parthusok névleges fennhatósága alatt önálló államot (Ksatrapák országa) alapítottak Szisztánban, amely 405-ig állt fenn. f [1]
A szakák az óperzsa forrásokban [szerkesztés]
A perzsák minden a sztyeppén élő nomád indoiráni népet szakáknak neveztek – hasonlóképpen a görögökhoz, akik ugyanazeket mind szkítáknak, ahogy azt már Hérodotosz leírta –, de megkülönböztettek négy népet vagy törzset:[4]
- sakā tayary paradraya „szakák, akik a tengeren túl élnek” – az európai szkíták
- sakā haumavargā „Hauma tisztelő szakák” (Közép-Ázsiában, a görög földrajzi irodalomban Αμύργιοι Σάκαι)
- sakā tigraxauda „hegyes süvegű szakák” (az Amu-darja és a Szir-darja között) – a dahák, másképpen masszagéták
- sakā tayaiy para Sugdam „szakák, akik Szogdianén, azaz a Szir-darján túl élnek” - a tulajdonképpeni szakák
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Pecz
- ^ a b c http://www.balassikiado.hu/BB/netre/netre_vasary/vasary.htm#d0e1407
- ↑ Buddha szkíta
- ↑ Harmatta János: Nagy Sándor Transoxaniában (Antik Tanulmányok XLVIII. kötet 1-2. szám, Akadémiai Kiadó 2004) HU ISSN 0003–567X
Források [szerkesztés]
- ↑ Buddha szkíta: Buddha a Szkíta Bölcs. (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
- Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 130. o. ISBN 963-9199-29-X
- ↑ Pecz: Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904. Online hozzáférés
