Szakák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szakák ókori nomád indoiráni nép, az i. e. 4. században az Aral-tótól keletre, a Szir-darján túl laktak, és kiváló lovas íjászok voltak. [1] A kínai forrásokban mint szajvangok jelennek meg.[2]

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi Buddha korában (i. e. 6. század) Közép-Ázsiát a szakák uralták, a szkíták rokonai, akik saját nyelvükön a „sáka” néven nevezték magukat. Gótama Sziddhártha a Sákja (szakja) [3] törzsből származik (ezért Sákjamuni v. Szakjamuni az egyik megnevezése – a Sákja v. Szakja Bölcs), amelynek tagjai a Himalája déli lankáin éltek.

A szakák ősi területe a kazah sztyeppe, a Pamír és a Tiensan vidéke volt. Az i. e. 2. században, a jüecsik vándorlása idején, amikor Zhang Qian kínai diplomata-utazó leírta Belső-Ázsia etnikai viszonyait, már délebbre húzódtak ezekről a területekről. Az Iszik-köl és a Tiensan vidékén, a vuszunok földjén ekkor még éltek töredékeik.[2]

Éltek szakák a Tárim-medence déli részén, Hotan környékén, ahol nyelvi emlékeiket Stein Aurél tárta fel. Itteni nyelvüket egy ideig hotáni nyelvnek nevezték, de még ma is gyakran nevezik nyelvüket hotáni szakának.[2]

Az i. e. 1. században (i. e. 75 körül) elfoglalták Baktria kis görög utódállamait, őket viszont a parthusok verték le. A szaka nemesek később a parthusok névleges fennhatósága alatt önálló államot (Ksatrapák országa) alapítottak Szisztánban, amely 405-ig állt fenn. [1]

A szakák az óperzsa forrásokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A perzsák minden a sztyeppén élő nomád indoiráni népet szakáknak neveztek – hasonlóképpen a görögökhöz, akik ugyanazeket mind szkítáknak, ahogy azt már Hérodotosz leírta –, de megkülönböztettek négy népet vagy törzset:[4]

  1. sakā tayary paradraya „szakák, akik a tengeren túl élnek” – az európai szkíták
  2. sakā haumavargā „Hauma tisztelő szakák” (Közép-Ázsiában, a görög földrajzi irodalomban Αμύργιοι Σάκαι) – az indoszkíták [5]
  3. sakā tigraxauda „hegyes süvegű szakák” (az Amu-darja és a Szir-darja között) – a dahák, másképpen masszagéták
  4. sakā tayaiy para Sugdam „szakák, akik Szogdianén – azaz a Szir-darján – túl élnek” - a tulajdonképpeni szakák vagy szakaraukák [6]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Pecz
  2. ^ a b c http://www.balassikiado.hu/BB/netre/netre_vasary/vasary.htm#d0e1407
  3. Buddha szkíta
  4. Harmatta János: Nagy Sándor Transoxaniában (Antik Tanulmányok XLVIII. kötet 1-2. szám, Akadémiai Kiadó 2004) HU ISSN 0003–567X
  5. Aradi: Indoszkíták 22. o.
  6. Aradi: Indoszkíták 25. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]