Légyölő galóca

Légyölő galóca
	;
Természetvédelmi státusz
	Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák (Fungi);
Törzs:	Bazídiumos gombák (Basidiomycota);
Altörzs:	Himeniális termőtestű gombák (Hymenomycotina);
Osztály:	Osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes);
Alosztály:	Termőréteges gombák (Hymenomycetes);
Rend:	Kalaposgombák (Agaricales);
Család:	Galócafélék (Amanitaceae);
Nemzetség:	Galóca (Amanita);
Tudományos név
	Amanita muscaria;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Légyölő galóca témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Légyölő galóca témájú médiaállományokat.

A légyölő galóca (Amanita muscaria) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a kalaposgombák (Agaricales) rendjéhez, ezen belül a galócafélék (Amanitaceae) családjához tartozó faj. Mérgező gomba.

[szerkesztés] Elterjedése

Magyarországon nem gyakori, de az északi országokban olykor tömegesen terem. Az erdélyi hegyekben is nagyon gyakori, ott ma is használják légyirtásra. A légyölő galóca főleg hegyvidékeken él. Nyíresekben, savanyú talajokon gyakori, fenyvesekben és lomberdőkben is előfordul.

[szerkesztés] Megjelenése

A légyölő galóca egész Európában a legismertebb gombák közé tartozik. Már messziről felismerhető szép piros vagy narancsszínű kalapjáról, amelyet többnyire fehér, pehelyszerű foltok borítanak. A lemezek mindvégig fehérek maradnak, sűrűn állnak, nincsenek a tönkhöz nőve. A tönk is fehér, és nagy, karéjos, ernyedten lelógó gallérral.

A légyölő galóca termőtesteit júliustól októberig hozza.

[szerkesztés] Élettani hatása

Légyölő galóca
mikológiai jellemzői

Étkezési érték:
mérgező

Életmód	Tráma	Spórapor
mikorrhizás	lemezes	fehér

Kalap	Lemezek	Tönk
domború vagy lapos	szabadon állók	galléros és bocskoros

Méreganyagai az iboténsav, muszcimol, muszkarin, muszkazon és muszkaridin, amelyek az idegrendszerre hatnak. A mérgezés tünetei fogyasztás után 1/2 - 3 órával jelentkezek: félálomszerû, részeg állapot, hallucinációk, álmosság, szédülés, gyomor- és bélpanaszok, nyáladzás, izzadás, könnyezés, nagyobb adag elfogyasztása esetén delírium. Mivel más galócafajokkal ellentétben a légyölő galóca nem tartalmaz májkárosító amatoxinokat vagy phallotoxinokat, így a halálos mérgezés rendkívül ritka. A gomba elfogyasztása elsősorban gyermekek, vagy idős, legyengült emberek számára veszélyes. A becsült halálos adag egy egészséges ember számára körülbelül 15 kalap, azonban a mai orvosi ellátás mellett a halálos mérgezés esélye rendkívül kicsi - a mérgezés szinte minden esetben néhány óra alatt, komplikációk nélkül teljesen lezajik.

A gombát papírra kenve légyölő anyagnak használták – innen ered a neve –, kis darabjait az északi népek sámánjai arra használták, hogy transzba essenek. Egyes feltételezések szerint az indiai Rigvédában szereplő rejtélyes ital, a szóma alkotórészéül is légyölő galóca szolgált, melyet megszárítottak, majd ghí-vel vagy tejjel dehidratálva kisajtoltak. Hérodotosz ír az amürgoszi szkítákról, akiket haumavarga (haoma-ivó) szakáknak nevez. A haoma egy révült állapotot előidéző ital volt, amelyet légyölő galócából készítettek.