Iboténsav
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Iboténsav | |
|---|---|
 |
|
 |
|
| IUPAC név | (S)-2-amino-2-(3-hidroxiizoxazol-5-il)-ecetsav |
| Más nevek | Iboténsav |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [2552-55-8] |
| SMILES | N[C@H](C(O)=O)c1onc(O)c1 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C5H6N2O4 |
| Moláris tömeg | 158,11 g/mol |
| Olvadáspont |
151-152 °C (vízmentes) |
| Oldhatóság (metanol) | oldható |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Mérgező (T)[1] |
| R mondatok | R25[1] |
| S mondatok | S22-S36/37/39-S45[1] |
| LD50 | 38 mg/kg (egér, szájon át) 129 mg/kg (patkány, szájon át)[2] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
Az iboténsav mérgező és hallucinogén hatású pszichoaktív vegyület, a légyölő galócában található. A sós íz érzékelését felerősíti. A szervezetben (vagy meleg helyen hosszabb tárolás során) muszcimollá alakul. Ez felelős a hallucinációkért, mivel a gamma-amino-vajsav (GABA) ingerületátvivő anyag szerkezeti analógja. A mérgezés rendszerint nem halálos, egy kiadós alvást követően a tünetek általában káros utóhatások nélkül megszűnnek, ezért különleges kezelést sem alkalmaznak gyógyítására.
