Oldhatóság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az oldhatóság fogalma alatt a telített oldatban az oldott anyag és az oldószer tömegarányát értjük. Adott oldódó komponens esetében ez függ az oldószer anyagi minőségétől, a hőmérséklettől és – főként gáz oldódása esetén – a komponens parciális nyomásától.

Ez megadja például, hogy 100 g oldószerben az adott komponensből – adott hőmérsékleten és nyomáson – maximálisan hány gramm oldható fel.

Mértékegysége: g/100g oldószer. Az oldhatóság mértékének megadására azonban valamennyi ismert koncentráció-mértékegység használható.

Néhány jól oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben 20 °C-on

Vegyület Oldhatósága (g/100g víz)
AgNO3 220
CuSO4 21
FeCl3 92
KMnO4 6,5
KNO3 32
NH4NO3 192
NaCl 36 (értéke)
NaOH 109
(értéke): nátrium-klorid az oldószer tömegére 35,8%, térfogatára 35,74%.
IUPAC szerinti szabványos értékként: {s}_{293,15K}^\ominus= 0,0994\ mol/mol

Néhány, rosszul oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on
(ahol L az oldhatósági szorzat, és pL= -lg(L) ).

Vegyület Oldhatóságai szorzata (pL)
AgCl 9,8
Ag2SO4 4,8
BaSO4 9,9
Bi2S3 97,0
CaCO3 8,3
CaSO4 5,9
HgS 52,4
PbSO4 7,8

Néhány, jól oldódó légnemű vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on és 101 325 Pa nyomáson

Vegyület Oldhatósága (g/100g víz)
NH3 53
CO2 0,17
HCl 72
SO2 11

Pontosító megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IUPAC Gold Book (Arany Könyv) és a Green Book (Zöld könyv) között van valamennyi értelmezési különbség. Emiatt pontosítanunk kell a telítettséggel kapcsolatos fogalmakat.

  1. A Gold Book a koncentráció kifejezést gyűjtőfogalomként kezeli; amelybe ezért belefér az anyagmennyiség-koncentráció éppúgy, mint a hazánkban alkalmazott mértékegység, a tömegarány.[1] A felsorolást az stb. szóval zárja le, ezért még a kg/m³, illetve a kg/L is beleérthető (angolul: mass per volume ratio). Ezzel szemben a Green Book a következő logikai sorrendet építi fel:
    „sB=cB (saturated soln)”, tehát fizikai mennyiségként és mértékegységként is azonos az anyagmennyiség-koncentrációval
    cB definíciója: az oldat anyagmennyisége osztva az egész oldat térfogatával („V is the volume of the mixture”)[2]
  2. A telített oldat meghatározásának csak akkor van értelme, ha megadjuk a referenciafeltételeket. Ez csupán a névleges nyomást foglalja magába, a hőmérsékletet nem. A nyomásnak 105 Pa-nak kell lennie. A hőmérséklet lehet 0 °C, vagy 20 °C, vagy más érték is.
  3. Az oldhatósági határ függ a nyomástól és a hőmérséklettől. Ezt a geológiában a hidrotermális ásványok létrejötténél értelmezzük. Például a katatermális (hipotermális) ásványok létrejötténél (300-350 °C hőmérsékleten és 100 bar körüli nyomáson) akkor válik telítetté az oldat, amikor vagy a nyomás, vagy a hőmérséklet elkezd csökkenni, a telítési határ alá.

Az oldás lehet fizikai, vagy kémiai jelenség. A gázok oldódása általában nem jár kémiai átalakulással (a levegőnél nem jár, de pl. a kéndioxid oldása vízben már savat eredményez). Folyadékok, szilárd anyagok, sók oldódása disszociációval jár, illetve esetleg kémiai átalakulást eredményez (pl. nátrium-oxid oldása vízben lúgot ad eredményül).

Hagyományos okokból 0 °C alatt fagyáspont-csökkenésnek nevezzük ugyanazt a jelenséget, amely 0 °C felett az oldhatóság hőmérsékletfüggése.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nátrium-klorid oldat (a telített oldat tulajdonságaival)

Hidrotermális folyamatok (angolul)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A. D. McNaught, A. Wilkinson: solubility. old.iupac.org, 1999. (Hozzáférés: 2011. július 16.)
  2. IUPAC- Quantities, Units and Symbols in Physical Chemistry - third edition. media.iupac.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. június 21.) „2.10. General chemistry” című fejezet