Bárium-szulfát
| Bárium-szulfát | |
|---|---|
| IUPAC név | Bárium-szulfát |
| Más nevek | barit, súlypát |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [7727-43-7] |
| RTECS szám | CR060000 |
| ATC kód | V08BA01 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | BaSO4 |
| Moláris tömeg | 233,43 g/mol |
| Megjelenés | fehér színű, kristályos |
| Sűrűség | 4,5 g/cm3[1] |
| Olvadáspont |
1580 °C (bomlik)[1] |
| Forráspont |
(nincs) |
| Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | (nincsenek veszélyességi szimbólumok)[1] |
| R mondatok | nincs R-mondat[1] |
| S mondatok | nincs S-mondat[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | Bárium-klorid Bárium-nitrát Bárium-karbonát |
| Azonos anion | Kalcium-szulfát |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A bárium-szulfát a bárium kénsavval alkotott sója, szulfátja. Képlete BaSO4. Fehér színű, amorf vagy kristályos szerkezetű, szagtalan, íztelen por. Sűrűsége nagy. Oldhatatlan vízben és híg savakban, de tömény savak kis mértékben oldják. A báriumvegyületek többségével ellentétben vízben való oldhatatlansága miatt nem mérgező.
Tartalomjegyzék |
Kémiai tulajdonságai [szerkesztés]
Ha hevítik, kén-dioxid fejlődése közben bomlik. Bárium-szulfiddá redukálódik hidrogén, szén, kén, és bizonyos fémek hatására. A szénnel végzett redukció egyenlete:
Ha szilícium-dioxiddal olvasztják össze, bárium-metaszilikáttá alakul, emellett kén-dioxid és oxigén fejlődik.
Előfordulása [szerkesztés]
A bárium-szulfát a természetben megtalálható ásványként, a neve barit vagy súlypát. Ez az ásvány rombos szerkezetű kristályokat alkot.
Előállítása [szerkesztés]
Finom eloszlású bárium-szulfát a következőképpen állítható elő súlypátból: először szénnel izzítják, ekkor bárium-szulfiddá redukálódik. Ezt sósavval átalakítják bárium-kloriddá, majd ennek az oldatából nátrium-szulfáttal bárium-szulfát csapadékot választanak le. Ez az úgynevezett lecsapott bárium-szulfát, ami jó fedőképességű festék.
A természetben megtalálható bárium-szulfát is forgalomba kerül. Ehhez először megőrlik, majd iszapolják és szárítják.
Felhasználása [szerkesztés]
Nagy mennyiségű bárium-szulfátot alkalmaznak festékek gyártásához. Előnyös tulajdonsága a bárium-szulfátot tartalmazó festékeknek, hogy nem mérgezőek. Nem változnak légköri hatásokra. A fedőképessége azonban az ólomfehérnek jelentősen jobb, mint a bárium-szulfáté. A papírokhoz is keverik, hogy az fehér színű és csillogó felületű legyen. A finom eloszlású bárium-szulfát tömíti a papír pórusait, emiatt lesz sima felületű.
Az orvosi gyakorlatban röntgenfelvételek készítésekor alkalmazzák kontrasztanyagnak. A gyomor és a bél röntgenvizsgálatkor a beteggel bárium-szulfát pépet etetnek. A vegyület a röntgensugarakat elnyeli. Bevonja a gyomor- és a bélfalat és átlátszatlanná teszi azokat. Fontos, hogy a röntgenvizsgálatoknál használt bárium-szulfát ne tartalmazzon szennyezésként vízben oldódó és ezért mérgező báriumvegyületeket.
Források [szerkesztés]
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Lukács, Gyula. Színmérés. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. ISBN 963-10-4484-x (1982)



