Bárium-szulfát

Bárium-szulfát
IUPAC név	Bárium-szulfát
Más nevek	barit, súlypát
Azonosítók
CAS-szám	[7727-43-7]
RTECS szám	CR060000
ATC kód	V08BA01
Tulajdonságok
Kémiai képlet	BaSO4
Moláris tömeg	233,43 g/mol
Megjelenés	fehér színű, kristályos
Sűrűség	4,5 g/cm3
Olvadáspont	1580 °C (bomlik)
Forráspont	(nincs)
Oldhatóság (vízben)	oldhatatlan
Veszélyek
EU osztályozás	(nincsenek veszélyességi szimbólumok)
R mondatok	nincs R-mondat
S mondatok	nincs S-mondat
Rokon vegyületek
Azonos kation	Bárium-klorid Bárium-nitrát Bárium-karbonát
Azonos anion	Kalcium-szulfát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa)

Bárium-szulfát

A bárium-szulfát a bárium kénsavval alkotott sója, szulfátja. Képlete BaSO₄. Fehér színű, amorf vagy kristályos szerkezetű, szagtalan, íztelen por. Sűrűsége nagy. Oldhatatlan vízben és híg savakban, de tömény savak kis mértékben oldják. A báriumvegyületek többségével ellentétben vízben való oldhatatlansága miatt nem mérgező.

Kémiai tulajdonságai

Ha hevítik, kén-dioxid fejlődése közben bomlik. Bárium-szulfiddá redukálódik hidrogén, szén, kén, és bizonyos fémek hatására. A szénnel végzett redukció egyenlete:

$\mathrm{BaSO_4 + 4 \ C \rightarrow BaS + 4 \ CO}$

Ha szilícium-dioxiddal olvasztják össze, bárium-metaszilikáttá alakul, emellett kén-dioxid és oxigén fejlődik.

$\mathrm{2 \ BaSO_4 + 2 \ SiO_2 \rightarrow 2 \ BaSiO_3 + 2 \ SO_2 + O_2}$

Előfordulása

A bárium-szulfát a természetben megtalálható ásványként, a neve barit vagy súlypát. Ez az ásvány rombos szerkezetű kristályokat alkot.

Előállítása

Finom eloszlású bárium-szulfát a következőképpen állítható elő súlypátból: először szénnel izzítják, ekkor bárium-szulfiddá redukálódik. Ezt sósavval átalakítják bárium-kloriddá, majd ennek az oldatából nátrium-szulfáttal bárium-szulfát csapadékot választanak le. Ez az úgynevezett lecsapott bárium-szulfát, ami jó fedőképességű festék.

A természetben megtalálható bárium-szulfát is forgalomba kerül. Ehhez először megőrlik, majd iszapolják és szárítják.

Felhasználása

Nagy mennyiségű bárium-szulfátot alkalmaznak festékek gyártásához. Előnyös tulajdonsága a bárium-szulfátot tartalmazó festékeknek, hogy nem mérgezőek. Nem változnak légköri hatásokra. A fedőképessége azonban az ólomfehérnek jelentősen jobb, mint a bárium-szulfáté. A papírokhoz is keverik, hogy az fehér színű és csillogó felületű legyen. A finom eloszlású bárium-szulfát tömíti a papír pórusait, emiatt lesz sima felületű.

Az orvosi gyakorlatban röntgenfelvételek készítésekor alkalmazzák kontrasztanyagnak. A gyomor és a bél röntgenvizsgálatkor a beteggel bárium-szulfát pépet etetnek. A vegyület a röntgensugarakat elnyeli. Bevonja a gyomor- és a bélfalat és átlátszatlanná teszi azokat. Fontos, hogy a röntgenvizsgálatoknál használt bárium-szulfát ne tartalmazzon szennyezésként vízben oldódó és ezért mérgező báriumvegyületeket.

Források

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Nyilasi János: Szervetlen kémia
• Lukács, Gyula. Színmérés. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. ISBN 963-10-4484-x (1982)