Bárium-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárium-klorid
Bárium-klorid
Általános
Magyar név Bárium-klorid
IUPAC név Barium chloride
Egyéb nevek
Képlet \mathrm{BaCl_2}\,\!
Moláris tömeg 208,233 g/mol
Megjelenés Fehér, higroszkópos por
CAS-szám [10361-37-2]
EINECS (EG) szám 233-788-1
EG-Index szám 056-004-00-8
Tulajdonságok
Sűrűség és halmazállapot 3,856 g/cm3 (20 °C), szilárd
Oldhatóság vízben 375 g/l (20 °C)
Olvadáspont 963 °C (1236 K)
Forráspont 1560 °C (1833 K)
Szerkezet
Kristályszerkezet
Fizikai állandók
Képződéshő -858,6 kJ/mol
Moláris hőkapacitás J/(mol·K)
Veszélyességi jellemzők
EU osztályozás Mérgező (T) Hazard T.svg
R-mondatok R20, R25
S-mondatok S45
Lobbanáspont nem gyúlékony
RTECS szám
Rokon vegyületek
Azonos anion Kloridok
Azonos kation A bárium vegyületei
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek.
Ahol lehetséges, az adatok
normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak.
Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A bárium-klorid egy színtelen só. Keserű-sós ízű. Vízben jól oldódik, vizes oldata semleges kémhatású. Metanolban kis mértékben, etanolban nem oldódik. Általában két molekula vízzel kristályosodik, ezért a pontos képlete BaCl2·2 H2O. Kristályvizet tartalmazó kristályai monoklin rendszerűek. Higroszkópos vegyület. A legtöbb báriumsóhoz hasonlóan mérgező. A lángot sárgászöldre festi. Az analitikai kémiában használják.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magasabb hőmérsékleten vízgőz hatására hidrogén-klorid gáz fejlődik belőle. Kénnel hevítés hatására bárium-szulfiddá alakul. A magnézium magasabb hőmérsékleten báriumot szabadít fel belőle. Ha hidrogén-fluoriddal reagál, sósav és bárium-fluorid keletkezik belőle. Ha kénsavval reagál, fehér csapadék, bárium-szulfát válik ki.

Élettani hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bárium-klorid erős méreg. Nyálfolyást és égető érzést okoz a szájban. Emellett okozhat gyomorfájást, görcsöket, hányást, hasmenést és bénulást. Elkékülnek tőle az arc és a végtagok, bénulás miatt akadozóvá válhat a beszéd, fülzúgás és látási zavarok jelentkezhetnek.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyártása természetben megtalálható báriumvegyületekből, bárium-szulfátból és bárium-karbonátból indul ki. A bárium-szulfátot először szénnel hevítenek. A szulfát redukálódik, bárium-szulfid (BaS) keletkezik. A keletkező szulfidot sósavban feloldják, így bárium-klorid keletkezik.

\mathrm{BaSO_4 + 4 \ C \rightarrow BaS + 4 \ CO}
\mathrm{BaS + 2 \ HCl \rightarrow BaCl_2 + H_2S}

A bárium-karbonátból szintén sósavval állítják elő.

\mathrm{BaCO_3 + 2 \ HCl \rightarrow BaCl_2 + H_2O + CO_2}

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyilasi János: Szervetlen kémia
  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret.