Bárium-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárium-klorid
Barium chloride.jpg
IUPAC-név bárium-klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 10361-37-2
EINECS-szám 233-788-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BaCl2
Moláris tömeg 208,23 g/mol
Megjelenés fehér, higroszkópos por
Halmazállapot szilárd
Sűrűség 3,856 g/cm3 (20 °C)
Olvadáspont 963 °C
Forráspont 1560 °C
Oldhatóság (vízben) 375 g/l (20 °C)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−858,6 kJ/mol
Veszélyek
EU osztályozás mérgező (T) Hazard T.svg
EU Index 056-004-00-8
R mondatok R20, R25
S mondatok S45
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation a bárium vegyületei
Azonos anion kloridok
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A bárium-klorid egy színtelen só. Keserű-sós ízű. Vízben jól oldódik, vizes oldata semleges kémhatású. Metanolban kis mértékben, etanolban nem oldódik. Általában két molekula vízzel kristályosodik, ezért a pontos képlete BaCl2·2 H2O. Kristályvizet tartalmazó kristályai monoklin rendszerűek. Higroszkópos vegyület. A legtöbb báriumsóhoz hasonlóan mérgező. A lángot sárgászöldre festi. Az analitikai kémiában használják.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magasabb hőmérsékleten vízgőz hatására hidrogén-klorid gáz fejlődik belőle. Kénnel hevítés hatására bárium-szulfiddá alakul. A magnézium magasabb hőmérsékleten báriumot szabadít fel belőle. Ha hidrogén-fluoriddal reagál, sósav és bárium-fluorid keletkezik belőle. Ha kénsavval reagál, fehér csapadék, bárium-szulfát válik ki.

Élettani hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bárium-klorid erős méreg. Nyálfolyást és égető érzést okoz a szájban. Emellett okozhat gyomorfájást, görcsöket, hányást, hasmenést és bénulást. Elkékülnek tőle az arc és a végtagok, bénulás miatt akadozóvá válhat a beszéd, fülzúgás és látási zavarok jelentkezhetnek.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyártása természetben megtalálható báriumvegyületekből, bárium-szulfátból és bárium-karbonátból indul ki. A bárium-szulfátot először szénnel hevítenek. A szulfát redukálódik, bárium-szulfid (BaS) keletkezik. A keletkező szulfidot sósavban feloldják, így bárium-klorid keletkezik.

\mathrm{BaSO_4 + 4 \ C \rightarrow BaS + 4 \ CO}
\mathrm{BaS + 2 \ HCl \rightarrow BaCl_2 + H_2S}

A bárium-karbonátból szintén sósavval állítják elő.

\mathrm{BaCO_3 + 2 \ HCl \rightarrow BaCl_2 + H_2O + CO_2}

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyilasi János: Szervetlen kémia
  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret.