Nyál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyál az ember és az állatok szájában termelődő folyadék.

A szájüregben összegyűlő nyálat az emberben 3 pár nyálmirigy (glandula parotis, gl. submandibularis és gl. sublingualis - a fültőmirigy, az állkapocs alatti mirigy és a nyelv alatti mirigy), valamint a szájüreg nyálkahártyájában található számtalan kis nyálmirigy termeli.

A végső összetételében a hipozmotikus nyál egyik funkciója a szájüreg nedvesen tartása. A szájnyálkahártya nedvessége az egyik jelzője a szervezet megfelelő hidráltsági állapotának. Dehidrációban a nyálszekréció csökken, és a következményes szájszárazság az egyik ingere a folyadékfelvételnek. Emellett a napközben csaknem folyamatos nyálszekréció állandóan "öblíti" is a szájüreget, kimossa, illetve felhígítja annak mikroorganizmus-tartalmát. A szekrétumban jelenlévő lizozimnak és a szecernált IgA-nak fertőtlenítő hatása is van. A nyálban lévő kalciumot kötő fehérjék védőbevonatot képeznek a fogakon.

A nyál egy további funkciója, hogy a benne lévő glikoproteinek (mucinok) megkönnyítik a szilárd táplálék nyelését. Végül, a nyál jelenléte szükséges az artikulált beszédhez is.

Egyes fajokban, így az emberben is, a nyálban lévő amiláz hozzájárul a táplálékban lévő poliszacharidok bontásához. A nyelv kis nyálmirigyei lipázt is elválasztanak.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]