Higany

80 arany ← higany → tallium Cd ↑ Hg ↓ Uub 80 Hg Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	higany, Hg, 80
Elemi sorozat	átmenetifémek
Csoport, periódus, mező	12, 6, d
Megjelenés	ezüstfehér
Atomtömeg	200,59(2) g/mol
Elektronszerkezet	[Xe] 4f14 5d10 6s²
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 32, 18, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	folyékony
Sűrűség (szobahőm.)	(folyadék) 13,534 g/cm³
Olvadáspont	234,32 K (-38,83 °C, -37,89 °F)
Forráspont	629,88 K (356,73 °C, 674,11 °F)
Olvadáshő	2,29 kJ/mol
Párolgáshő	59,11 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 27,983 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 315 350 393 449 523 629
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	romboéder
Oxidációs állapotok	2, 1 (gyengén bázikus oxid)
Elektronegativitás	2,00 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 1007,1 kJ/mol
	2.: 1810 kJ/mol
	3.: 3300 kJ/mol
Atomsugár	150 pm
Atomsugár (számított)	171 pm
Kovalens sugár	149 pm
Van der Waals-sugár	155 pm
Egyebek
Mágnesség	diamágneses
Elektromos ellenállás	(25 °C) 961 nΩ·m
Hővezetési tényező	(300 K) 8,30 W/(m·K)
Hőtágulási tényező	(25 °C) 60,4 µm/(m·K)
Hangsebesség	(folyadék, 20 °C) 1451,4 m/s
CAS-szám	7439-97-6
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A higany izotópjai Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t. 194Hg mest. 444 y ε 0,040 194Au 195Hg mest. 9,9 h ε 1,510 195Au 196Hg 0,15% Hg stabil 116 neutronnal 197Hg mest. 64,14 h ε 0,600 197Au 198Hg 9,97% Hg stabil 118 neutronnal 199Hg 16,87% Hg stabil 119 neutronnal 200Hg 23,1% Hg stabil 120 neutronnal 201Hg 13,18% Hg stabil 121 neutronnal 202Hg 29,86% Hg stabil 122 neutronnal 203Hg mest. 46,612 d β- 0,492 203Tl 204Hg 6,87% Hg stabil 124 neutronnal
Hivatkozások

A higany a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Hg, rendszáma 80. Angolszász elnevezése (mercury) a fém cseppfolyós halmazállapotából adódó mozgékonyságára utalva a római mitológia isteneinek hírvivőjéről kapta a nevét, míg német neve (quecksilber) annyit tesz: "fürge ezüst". Az elem vegyjele a hydrargyrum (latin, folyékony ezüst (Ag)) szóból származik. Elemi állapotban ezüstös, fémszínű, cseppfolyós, vezeti a hőt és az elektromos áramot, könnyen párolog, ezért zárva tárolandó nehézfém.

Története

Az alkimisták régen fontos anyagnak tartották az arany (Au) előállításához vezető úton, természetesen ennek nincs kémiai értelemben valóságalapja. Az álom azonban mégis valóra vált, amikor az 1990-es években a higanyatomok átmeneti protonbefogásával, majd az azt követő alfa-bomlás során sikerült egy, a természetben nem előforduló aranyizotópot előállítani. E módszer gyakorlati alkalmazása arany előállítására a rendkívüli energiaigény miatt gazdaságtalan.

Magyar nevének eredete

A higany magyar neve egészen a 19. századig kéneső volt.

Bejegyzés az 1862-es Czuczor-Fogarasi: A Magyar Nyelv Szótárából:

"KÉNÌSŐ, (2), (kén-ìs-ő vagy ken-es-ő) fn. tt. kénìső-t. Gyöke vagy az ásványt jelentő kén, melyből lett kénìs, és az elavult ige kénìsik, azaz kénes állapotban van, s ebből igenév és főnév kéneső; vagy mint némelyek vélekednek, am. keneső, amivel kenni szoktak, különösen a melyet üvegre kennek, és ez által tükröt készítenek. 1) Szoros ért. vörös szinű ásvány, mely higanyból és kénből van vegyítve. (Cynnabaris). Innen 2) így nevezik magát a tiszta higanyt, azaz természeténél fogva a mi légmérsékletünkben híg, ezüst gyanánt fehérlő, és fényes félérczet is, mely az arany után legsulyosabb, kis nyomás által apró részecskékre oszolva szétfut, nagy tűzben forr s gőzzé válik, de meghűlés után ismét elébbi alakjában megjelenik. (Mercurius). Eleven kéneső, minthogy igen mozgékony."

A higany, vagyis „híg anyag” szót Schuster János alkotta meg. Egy másik mesterségesen alkotott szó az elem megjelölésére a szerdany volt (a szerda szóból, amely Merkúr isten napja), de ez nem terjedt el.

Jellemzői

Sűrűsége az ezüstnél (Ag) és az ólomnál (Pb) is nagyobb, 13,6 g/cm³. Rokonságot mutat a nemesfémekkel. Levegőn állandó, a levegő oxigénjével nem reagál; sem híg, sem tömény sósavban nem oldódik. Reakcióképessége alacsony, ezért csak híg salétromsav (HNO₃), és forró, tömény kénsav (H₂SO₄) támadja meg. A higany más fémekkel alkotott hideg ötvözete az amalgám. A folyékony higany nagy mennyiségű ammónium-hidroxidot (NH₄OH) is képes elnyelni, a keletkező ammónium-amalgám tejszínhabszerű, felpuffadt, habos szürke massza. Hőtágulási együtthatója közel lineáris, így arányos térfogatváltozással reagál a hőmérsékleti különbségekre. Ez, valamint széles folyadéktartománya (közel 400 °C) alkalmassá teszi hőmérőkben való használatra.

Előfordulása, előállítása

A higany előfordulása és forrása a cinnabarit (higany-szulfid:HgS), amely a korábbi vulkáni tevékenység vonulatai mentén található. Leggyakoribb és legkiterjedtebb lelőhelyek a spanyolországi Almaden környékén vannak, ahol az ércek higanytartalma a 6–7%-ot is elérheti, és ezek kitermelése már az ókori Római Birodalom idején elkezdődött. Az egyéb lelőhelyek – amelyek többnyire kevesebb mint 1% higanyt tartalmaznak – a korábbi Szovjetunió, Algéria, Mexikó, Szlovénia és Olaszország területén találhatók.

Előállítása pörköléssel történik. A legprimitívebb eljárás szerint a cinnabaritot egyszerűen rőzselángon hevítették. Ez tüzelőanyagként és kondenzátorként egyaránt szolgált, miközben a fémes higany a hamuban gyűlt össze. A modern eljárásoknál az ércet először őrlik, majd flotálással dúsítják, amit a folyamatos levegőáramban való pörkölés (600 °C) és a keletkezett gőzök kondenzáltatása követ:

$\mathrm{HgS + O_2 \rightarrow Hg + SO_2}\,\!$

Lehetséges – különösen a higanyban gazdag ércek esetén –, vasforgáccsal (Fe) vagy égetett mésszel (CaO) is pörkölni:

$\mathrm{HgS + Fe \rightarrow Hg + FeS}\,\!$

$\mathrm{4 \ HgS + 4 \ CaO \rightarrow 4 \ Hg + 3 \ CaS + CaSO_4}\,\!$

A forró, folyékony, nyers fémen levegőt fúvatva át a szennyező fémek (Fe, Cu, Zn és Pb) nyomai oxidálódnak és könnyen elválasztható salakot képeznek. Ezt csökkentett nyomáson desztillálva továbbtisztítják. Évente mintegy 4000 tonna higanyt használnak fel, de ennek csak kb. a fele az újonnan bányászott és előállított mennyiség, a többi másodlagos termelésből és tartalékkészletek kiárusításából származik.

Felhasználása

Használatos hőmérőkben, lázmérőkben, barométerekben, vérnyomásmérőkben, higanygőzlámpákban. A higany más fémekkel alkotott hideg ötvözete az amalgám; ezüst-, cink- stb. tartalmú fajtáját még ma is alkalmazzák rágófogak tömésére a fogászatban, mivel igen ellenálló, tartós anyag. A rendkívül lassú, de mégis nyomnyi mennyiségekben kimutatható higany kioldódás miatt e felhasználása ma már fogászati, toxikológiai viták tárgya. Annak ellenére, hogy mai napig sem sikerült tudományos kísérletekkel bebizonyítani, hogy az amalgám káros hatást váltana ki a szervezetben a fejlettebb országokban használatát már felváltották más, korszerűbb anyagok. Legfontosabb ipari alkalmazási területe azonban a higanykatódos NaCl-elektrolízisben van, azonban itt is kezd háttérbe szorulni a modernebb membráneljárások elterjedése következtében.

• 

  Higanyhőmérő

• 

  Higanyos barométer

• 

  Amalgámtömés

Vegyületei

lásd még: A higany vegyületei

HgI2	higany-jodid
HgCl2	higany(II)-klorid, szublimát
Hg2Cl2	higany(I)-klorid, kalomel
HgO	higany-oxid
Hg2SO4	higany(I)-szulfát
HgS	higany-szulfid

Biológiai és környezeti hatásai

A higanyvegyületek mérgező hatása régóta ismert. A higanysók használata a nemezkalapok gyártása során, valamint a rosszul szellőztetett helyiségekben az ezt követő szárítási folyamatban keletkező por az alkalmazottak között súlyos idegrendszeri elváltozásokat okozott. Maga a fém is toxikus, és fejfájást, remegést, húgyhólyaggyulladást, valamint emlékezetvesztést okozhat. A higany szerves vegyületei is mérgezőek, és veszélyesebbek az elemnél vagy annak szervetlen vegyületeinél, mivel könnyebben felszívódnak. A környezetbe került higanyvegyületek a mikroorganizmusok hatására metileződnek, ami a táplálékláncba kerülve az ember számára is veszélyt jelent. 1952-ben a japán Minamatában 52 ember halt meg, mert a fő táplálékukként szolgáló halak szokatlanul nagy koncentrációban tartalmaztak szerves higanyvegyületeket.

Források

N.N. Greenwood, A. Earnshaw: Az elemek kémiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.