|
|
| Általános |
| Név, vegyjel, rendszám |
asztácium, At, 85 |
| Elemi sorozat |
halogének |
| Csoport, periódus, mező |
17, 6, p |
| Megjelenés |
fémes |
| Atomtömeg |
(210) g/mol |
| Elektronszerkezet |
[Xe] 4f14 5d10 6s2 6p5 |
| Elektronok héjanként |
2, 8, 18, 32, 18, 7 |
| Fizikai tulajdonságok |
| Halmazállapot |
szilárd |
| Olvadáspont |
575 K
(302 °C, 576 °F) |
| Forráspont |
? 610 K
(? 337 °C, ? °F) |
Párolgáshő  |
ca. 40 kJ/mol |
Gőznyomás
| P/Pa |
1 |
10 |
100 |
1 k |
10 k |
100 k |
| T/K |
361 |
392 |
429 |
475 |
531 |
607 |
|
| Atomi tulajdonságok |
| Kristályszerkezet |
nincs adat |
| Oxidációs szám |
±1, 3, 5, 7 |
| Elektronegativitás |
2,2 (Pauling-skála) |
| Ionizációs energia |
1.: (est.) 920 kJ/mol |
| Egyebek |
| Mágnesség |
nincs adat |
| Hőmérséklet-vezetési tényező |
(300 K) 1,7 W/(m·K) |
| CAS-szám |
7440-68-8 |
| Fontosabb izotópok |
|
|
| Hivatkozások |
Az asztácium a periódusos rendszer 7.A főcsoportjába tartozó elem, a halogéncsoport tagja. A rendszáma 85, a vegyjele At. Elektronszerkezete [Xe]4f14 5d10 6s2 6p5, azaz vegyértékhéja telítetlen, egy elektron felvételével a nemesgáz elektronszerkezetet el tudná érni.
Az asztáciumot 1940-ben állította elő mesterségesen D.R. Corson, K.R. MacKenzie, és E. Segre Kaliforniai Egyetemen bizmut alfa-részecskékkel történő bombázásával. Igen instabil elem (neve is erre utal, görög asztatosz instabil) gyorsan bomlik, a számítások szerint egy km3-nyi földkéregben mindössze 1 milligramm asztácium található. 210At felezési ideje 8,1 óra. Bomlékonysága miatt jelentősége igen csekély, kémiai tulajdonságai a jódéhoz hasonlítanak. Az asztácium félfém.
Gyakorlati felhasználása [szerkesztés]
Részecskenyalábok relatív szórásának vizsgálatára használható.
Egészségügyi jelentősége [szerkesztés]
A pajzsmirigyben rakódhat le, a jód helyett, bomlása miatt veszélyes.