Rénium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
75 volfrámréniumozmium
Tc

Re

Bh
Általános
Név, vegyjel, rendszám rénium, Re, 75
Elemi sorozat átmenetifémek
Csoport, periódus, mező 7, 6, d
Megjelenés szürkés fehér
Rhenium single crystal bar and 1cm3 cube.jpg
Atomtömeg 186,207(1)  g/mol
Elektronszerkezet [Xe] 4f14 5d5 6s²
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 13, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 21,02 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 18,9 g/cm³
Olvadáspont 3459 K
(3186 °C, 5767 °F)
Forráspont 5869 K
(5596 °C, 10105 °F)
Olvadáshő\Delta_{fus}{H}^\ominus 60,43 kJ/mol
Párolgáshő \Delta_{vap}{H}^\ominus 704 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 25,48 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 3303 3614 4009 4500 5127 5954
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet hexagonális
Oxidációs szám 6, 4, 2, ‒2
(enyhén savas oxid)
Elektronegativitás 1,9 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 760 kJ/mol
2.: 1260 kJ/mol
3.: 2510 kJ/mol
Atomsugár 135 pm
Atomsugár (számított) 188 pm
Kovalens sugár 159 pm
Egyebek
Mágnesség  ?
Fajlagos ellenállás (20 °C) 193 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 48,0 W/(m·K)
Hőtágulási együttható (25 °C) 6,2 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 4700 m/s
Young-modulus 463 GPa
Nyírási modulus 178 GPa
Kompressziós modulus 370 GPa
Poisson-tényező 0,30
Mohs-keménység 7,0
Vickers-keménység 2450 MPa
Brinell-keménység 1320 HB
CAS-szám 7440-15-5
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A rénium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
185Re 37,4% Re stabil 110 neutronnal
187Re 62,6% 4,35 E10 y α 1,653 183Ta
β 0,003 187Os
Hivatkozások

A rénium a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Re, rendszáma 75. Ez az ezüstfehér, nehéz átmenetifém a periódusos rendszer 7. csoportjában helyezkedik el. A földkéreg egyik legritkább eleme, a földkéregben átlagos koncentrációja 1 ppb (1:1 000 000 000). A tiszta rénium olvadáspontja a harmadik legmagasabb az elemek között, csupán a volfrámé és a széné magasabb. Kémiai tulajdonságait tekintve a mangánra hasonlít, a molibdén- és rézfinomítás melléktermékeként állítják elő.

A réniumot 1925-ben fedezték fel, így ez volt a legutoljára felfedezett, természetes előfordulású stabil elem (a legutoljára felfedezett elem a francium, de az nem stabil). Nevét a Rajnáról kapta.

A sugárhajtóművekben használt nikkel-alapú szuperötvözetek 6% réniumot tartalmaznak, így a sugárhajtómű-gyártás az elem legnagyobb felhasználója. Ezen kívül a vegyipar használja katalizátor célokra. Az igényekhez képest alacsony előfordulása miatt a rénium az egyik legdrágább ipari fém, 2008-ban 1 kilogrammért 11 000 dollárt kellett adni[1], a 2009-es átlagára meghaladta a kilogrammonként 6000 dollárt.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Molibdenit

A rénium a földkéreg egyik legritkább eleme, átlagos koncentrációja 1 ppb;[2], más források szerint 0,5 ppb, így a földkéreg 77. leggyakoribb előfordulású eleme.[3] A rénium a természetben valószínűleg nem található meg szabad állapotban (lehetséges természetes előfordulása bizonytalan), ugyanakkor a molibdenitben akár 0,2%-ban[2] is megtalálható, ez az érc a rénium legfőbb forrása, bár egyes molibdenit mintákban koncentrációja elérte az 1,88%-ot.[4] Chilében vannak a világ legnagyobb rénium lelőhelyei, ez az elem itt rézérc mellett fordul elő. 2005-ben Chile volt a legnagyobb rénium termelő ország.[5] Nemrégiben (1994) a réniumot szulfid vegyületként (ReS2) is megtalálták az oroszországi Kuril-szigetek Kudrjavi vulkánjának fumarolájában.[6] Ezt a ritka ásványt a gyűjtők nagyra értékelik[7], gazdaságosan kitermelhető forrást viszont nem jelent.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. nol.hu
  2. ^ a b Woolf, A. A. (1961.). „An outline of rhenium chemistry”. Quarterly Review of the Chemical Society 15, 372–391. o. DOI:10.1039/QR9611500372.  
  3. Emsley, John. Rhenium, Nature's Building Blocks: An A-Z Guide to the Elements. Oxford, England, UK: Oxford University Press, 358–360. o (2001). ISBN 0-19-850340-7 
  4. Rouschias, George (1974.). „Recent advances in the chemistry of rhenium”. Chemical Reviews 74, 531. o. DOI:10.1021/cr60291a002.  
  5. Anderson, Steve T: 2005 Minerals Yearbook: Chile (PDF). United States Geological Survey. (Hozzáférés: 2008. október 26.)
  6. Korzhinsky, M.A., Tkachenko, S. I.; Shmulovich, K. I.; Taran Y. A.; Steinberg, G. S. (2004. május 5.). „Discovery of a pure rhenium mineral at Kudriavy volcano”. Nature 369, 51–52. o. DOI:10.1038/369051a0.  
  7. The Mineral Rheniite. Amethyst Galleries

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rénium témájú médiaállományokat.