Olvadáshő

A moláris olvadáshő változása a harmadik periódusban (kJ/mol)

A moláris olvadáshő változása a második periódusban (kJ/mol)

Az olvadáshő – az olvadási entalpia (Δ_mH) –, az egységnyi mennyiségű anyagnak állandó hőmérsékleten – az olvadásponton – és állandó nyomáson történő megolvadásához szükséges hőenergia. Az egységnyi anyagmennyiségre vonatkozó moláris olvadáshő mértékegysége a kJ/mol, a tömegegységre vonatkozó fajlagos olvadáshőé pedig kJ/kg.

Ha egy szilárd testet melegítünk, annak hőmérséklete nő, az átvett hőenergia függvényében. Az atomi részecskék szintjén, (atomok vagy molekulák) a hőmérséklet-növekedése a rezgés növekedését jelenti a kristályrács rácspontjai körül (ez eredményezi a hőtágulást). Egy bizonyos hőmérsékleten, amely megfelel az olvadáspontnak, a rezgések olyan erőteljessé válnak, hogy a másodlagos kötések (melyek a test alakjának a megtartását eredményezték) rövid időre megszakadnak, mikor a részecskék szabadon elmozdulnak szomszédjaik mellől. Ebben a fázisban újabb energiabevitel már nem emeli a hőmérsékletet, hanem mind több részecske szakad ki a kristályrácsból. Mikor az egész anyag megolvadt, és a melegítés tovább folyik, a hőmérséklet elkezd újra emelkedni. A továbbiakban a fizikai kötések nem szűnnek meg teljesen, hanem egy dinamikus egyensúly alakul ki, mikor állandóan szakadnak meg kötések, de jönnek létre újak más és más részecskék között. Így a részecskék nem jutnak a légtérbe, mint párolgáskor, de nem marad meg a test eredeti alakja.

Néhány anyag fajlagos olvadási entalpiája

Anyag	Fajlagos olvadáshő (kJ/kg)	Anyag	Fajlagos olvadáshő (kJ/kg)
Alumínium	398	Réz	205
Antimon	163	Magnézium	373
Ólom	25	Mangán	264
Króm	314	Nátrium	113
Jég	333,7	Nikkel	301
Vas	289	Foszfor	21
Arany	63	Platina	100
Kadmium	54	Higany	11,3
Kálium	63	Oxigén	13
Kobalt	260	Kén (monoklin)	38
Szén-dioxid	180	Ezüst	105
Szilícium	142	Bizmut	54
Viasz	176	Volfrám	193
Cink	100	Hidrogén	59
Ón	59

Kapcsolódó szócikkek

• Olvadáspont
• Fagyáspontcsökkenés törvény
• Halmazállapot