Ununennium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
119 oganeszonununenniumunbinilium
Fr

Uue

(Uhe)
   
               
               
                                   
                                   
                                                               
                                                               
 
119
Uue
Általános
Név, vegyjel, rendszám ununennium, Uue, 119
Latin megnevezés ununennium
Elemi sorozat alkálifémek
Csoport, periódus, mező 1, 8, s
Elektronszerkezet [Og] 8s1 (francium alapján vsz.)
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 32, 18, 8, 1
Fizikai tulajdonságok
Hivatkozások

Az ununennium a 119-es rendszámú, jelenleg még nem bebizonyított létezésű kémiai elem. Eka-franciumnak is hívják és a transzaktinoidákhoz tartozik. Vélhetően folyadék halmazállapotú, erősen bázikus alkálifém, valószínűleg ezüstösen fehér vagy szürke. Atomtömege 295 (becsült). Az oganeszonra alapozott elektronszerkezete: [Og]

Az ideiglenes név a rendszám három számjegyéből alakult ki. Ez az anyag azért érdekes, mert a tudományos jóslatok szerint ez az első folyékony radioaktív elem, valamint a higany után a második szobahőmérsékleten folyékony fém. Továbbá az eddig nem kutatott nyolcadik periódus is ezzel kezdődik. Mivel a természetben nem található meg, mesterséges magreakcióval lehet előállítani.

Sikertelen előállítási kísérletek[szerkesztés]

A 119-es elemet 1985-ben einsteinium-254 céltárgy kalcium-48 ionokkal történő bombázásával próbálták meg előállítani a superHILAC gyorsítóban az USA Kalifornia államában levő Berkeley-ben. Nem sikerült kimutatni, hogy a kívánt mag keletkezett volna.[1]

Nagyon valószínűtlen, hogy ez a reakció használható legyen, mivel rendkívül nehéz elegendő mennyiségű Es-254-et előállítani ahhoz, hogy kellően nagy céltárgyat készíthessenek belőle, amire pedig szükség volna a kísérlet érzékenységének növeléséhez.

A várakozások szerint jóval nagyobb lesz a siker esélye a dubnai Flerov Intézetben 2019 tavaszán kezdődő kísérletekben, ahol titán-50 ionokkal bombáznak berkélium céltárgyat.[2]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. R. W. Lougheed, J. H. Landrum, E. K. Hulet, J. F. Wild, R. J. Dougan, A. D. Dougan, H. Gäggeler, M. Schädel, K. J. Moody, K. E. Gregorich, and G. T. Seaborg (1985). „Search for superheavy elements using 48Ca + 254Esg reaction”. Physical Reviews C 32, 1760–1763. o. DOI:10.1103/PhysRevC.32.1760.  
  2. KeanJan. 30, Sam; 2:30: A storied Russian lab is trying to push the periodic table past its limits—and uncover exotic new elements (angol nyelven). Science | AAAS, 2019. január 29. (Hozzáférés: 2019. augusztus 4.)