Einsteinium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
99 kaliforniumeinsteiniumfermium
Ho

Es

(Uqe)
Általános
Név, vegyjel, rendszám einsteinium, Es, 99
Elemi sorozat aktinoidák
Csoport, periódus, mező ?, 7, f
Megjelenés ismeretlen, vsz. ezüstös
fehér vagy fémes szürke
Atomtömeg (252)  g/mol
Elektronszerkezet [Rn] 5f11 7s2
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 29, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 8,84 g/cm³
Olvadáspont 1133 K
(860 °C, 1580 °F)
Atomi tulajdonságok
Elektronegativitás 1,3 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 619 kJ/mol
Egyebek
Mágnesség nincs adat
CAS-szám 7429-92-7
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Az einsteinium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
252Es mest. 471,7 n α 6,760 248Bk
ε 1,260 252Cf
β- 0,480 252Fm
253Es mest. 20,47 n SF - -
α 6,739 249Bk
254Es mest. 275,7 n ε 0,654 254Cf
β- 1,090 254Fm
α 6,628 250Bk
255Es mest. 39,8 n β- 0,288 255Fm
α 6,436 251Bk
SF - -
Hivatkozások

Az einsteinium egy mesterségesen előállított kémiai elem, a periódusos rendszerben a 7. periódusban foglal helyet. Vegyjele Es, rendszáma 99. Fémes és erősen radioaktív transzurán elem, az aktinoidák tagja. Az első hidrogénbomba robbantásakor (1952) fedezték fel melléktermékként, előállítása során plutóniumot bombáznak neutronnal. Bár csak kis mennyiségben érhető el, megállapították, hogy ezüstszínű[1], a Los Alamos National Laboratory 253Es-sel végzett nyomjelző izotópos vizsgálatai szerint kémiai tulajdonságai megfelelnek egy tipikus három vegyértékű, nehéz aktinoida elemnek.[2] Albert Einstein-ről nevezték el[1], nincs ismert felhasználása.

Mint minden mesterségesen előállított elem, az einsteinium izotópjai is rendkívül radioaktívak, és feltehetően erősen mérgezőek.

Elektronszerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Electron shell 099 Einsteinium.svg

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az einsteinium a természetben nem fordul elő kimutatható mennyiségben. Az elem előállításának modern eljárásában először plutónium-239-et sugároznak be atomreaktorban több éven keresztül. Az így nyert plutónium-242 izotópot (plutónium(IV)-oxid formájában) alumíniummal keverik és pelletekké formázzák. A pelleteket ezután atomreaktorban körülbelül egy évig további besugárzásnak teszik ki. Ezután további négy hónap besugárzás szükséges más típusú reaktorban. A termék kalifornium és einsteinium keveréke, melyeket aztán el lehet választani egymástól.[2]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tudományos alapkutatáson kívül (mint például más elemek előállítása) [3]) az einsteiniumnak nincs ismert alkalmazása.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az einsteiniumot elsőként Albert Ghiorso és munkatársai azonosították a Berkeley-beli University of California-n 1952 decemberében.[2] Az első, 1952. novemberi hidrogénbomba robbantás (lásd Operation Ivy) törmelékeit vizsgálták.[1][5] Ekkor az 253Es izotópot fedezték fel (felezési ideje 20,5 nap), amely az 238Uból keletkezett 15 neutron befogásával (és hét béta-bomlással). A hidegháborús feszültség miatt ezeket az adatokat 1955-ig titokban tartották.[6][7]

\mathrm{^{238}_{\ 94}U\ \xrightarrow [-7\ \beta^-]{+\ 15,\ 16,\ 17\ (n,\gamma)} \ ^{253,\ 254,\ 255}_{\ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ 99}Es}

Nem sokkal ezt követően einsteinium izotópokat állítottak elő a University of California Radiation Laboratoryban 14N és 238U fúziójával[8] és később a Materials Testing Reactorban plutónium intenzív neutronbesugárzásával.[9]

1961-ben elég einsteinium állt rendelkezésre ahhoz, hogy mikroszkopikus mennyiségű 253Es-at állítsanak elő. A minta tömege mintegy 0,01 mg volt, amit egy speciális mérlegen mértek meg. Az így nyert anyagot a mendelévium előállításához használták. További mennyiséget állítottak elő Tennesseeben az Oak Ridge National Laboratory High Flux Isotope Reactorban, 239Pu neutronokkal történő bombázásával. 1 kg plutóniumból négy évnyi besugárzással és azt követő kémiai elválasztással körülbelül 3 milligramm einsteiniumot hoztak létre.

Izotópjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az einsteinium tizenkilenc radioizotópját írták le.,[10] melyek közül az 252Es a legstabilabb 471,7 nap felezési idővel. Az 254Es felezési ideje 275,7 nap, az 255Es-é 39,8 nap és az 253Es-é 20,47 nap. A többi radioaktív izotóp felezési ideje nem haladja meg a 40 órát, a többségé 30 percnél is kevesebb. Ennek az elemnek három metastabil állapota ismert, ezek közül a legstabilabb az 254mEs (t½ 39,3 óra). Az einsteinium izotópjainak atomtömege a 240,069 u (240Es) és 258,100 u (258Es) közötti tartományba esik.

Ismert vegyületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi lista felsorolja az einsteinium összes ismert vegyületét:[11]

  • EsBr2, einsteinium(II)-bromid
  • EsBr3, einsteinium(III)-bromid
  • EsCl2, einsteinium(II)-klorid
  • EsCl3, einsteinium(III)-klorid
  • EsF3, einsteinium(III)-fluorid
  • EsI2, einsteinium(II)-jodid
  • EsI3, einsteinium(III)-jodid
  • Es2O3, einsteinium(III)-oxid

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Einsteinium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Einsteinium - National Research Council Canada. Retrieved 2 December 2007.
  2. ^ a b c Einsteinium - Los Alamos National Laboratory. Retrieved 2 December 2007.
  3. Lásd mendelévium#Története
  4. It's Elemental - The Element Einsteinium. Retrieved 2 December 2007.
  5. Albert Ghiorso: Einsteinium and Fermium. Chemical and Engineering News, 2003. november 18
  6. Ghiorso, A. and Thompson, S. G. and Higgins, G. H. and Seaborg, G. T. and Studier, M. H. and Fields, P. R. and Fried, S. M. and Diamond, H. and Mech, J. F. and Pyle, G. L. and Huizenga, J. R. and Hirsch, A. and Manning, W. M. and Browne, C. I. and Smith, H. L. and Spence, R. W. (1955.). „New Elements Einsteinium and Fermium, Atomic Numbers 99 and 100”. Phys. Rev. 99, 1048–1049. o. DOI:10.1103/PhysRev.99.1048.  
  7. P. R. Fields, M. H. Studier, H. Diamond, J. F. Mech, M. G. Inghram, G. L. Pyle, C. M. Stevens, S. Fried, W. M. Manning (Argonne National Laboratory, Lemont, Illinois); A. Ghiorso, S. G. Thompson, G. H. Higgins, G. T. Seaborg (University of California, Berkeley, California): "Transplutonium Elements in Thermonuclear Test Debris", in: Physical Review 1956, 102 (1), 180–182; doi:10.1103/PhysRev.102.180.
  8. Ghiorso, Albert and Rossi, G. Bernard and Harvey, Bernard G. and Thompson, Stanley G. (1954. november 18.). „Reactions of U-238 with Cyclotron-Produced Nitrogen Ions”. Physical Review 93, 257. o. DOI:10.1103/PhysRev.93.257.  
  9. Thompson, S. G. and Ghiorso, A. and Harvey, B. G. and Choppin, G. R. (1954. november 18.). „Transcurium Isotopes Produced in the Neutron Irradiation of Plutonium”. Physical Review 93, 908. o. DOI:10.1103/PhysRev.93.908.  
  10. Table of Isotopes decay data - LBNL Isotopes Project - LUNDS Universitet. Retrieved 25 November 2007.
  11. Chemistry : Periodic Table : einsteinium : compounds information - WebElements. Retrieved 29 December 2008.