Rubídium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
37 kriptonrubídiumstroncium
K

Rb

Cs
Általános
Név, vegyjel, rendszám rubídium, Rb, 37
Elemi sorozat alkálifémek
Csoport, periódus, mező 1, 5, s
Megjelenés ezüstfehér
Rb,37.jpg
Atomtömeg 85,4678(3) g/mol
Elektronszerkezet [Kr] 5s1
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 8, 1
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 1,532 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 1,46 g/cm³
Olvadáspont 312,46 K
(39,31 °C, 102,76 °F)
Forráspont 961 K
(688 °C, 1270 °F)
Olvadáshő 2,19 kJ/mol
Párolgáshő 75,77 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 31,060 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 434 486 552 641 769 958
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet köbös tércentrált
Oxidációs állapotok 1
(erősen bázikus oxid)
Elektronegativitás 0,82 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 403,0 kJ/mol
2.: 2633 kJ/mol
3.: 3860 kJ/mol
Atomsugár 235 pm
Atomsugár (számított) 265 pm
Kovalens sugár 211 pm
Van der Waals-sugár 244 pm
Egyebek
Mágnesség nincs adat
Fajlagos ellenállás (20 °C) 128 nΩ·m
Hővezetési tényező (300 K) 58,2 W/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 1300 m/s
Young-modulus 2,4 GPa
Bulk modulusz 2,5 GPa
Mohs-keménység 0,3
Brinell-keménység 0,216 HB
CAS-szám 7440-17-7
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A rubídium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
83Rb mest. 86,2 d ε - 83Kr
γ 0,52, 0,53,
0,55
-
84Rb mest. 32,9 d ε - 84Kr
β+ 1,66, 0,78 84Kr
γ 0,881 -
β- 0,892 84Sr
85Rb 72,168% Rb stabil 48 neutronnal
86Rb mest. 18,65 d β- 1,775 86Sr
γ 1,0767 -
87Rb 27,835% 4,88×1010 y β- 0,283 87Sr
Hivatkozások

A rubídium a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Rb, rendszáma 37. Az I. főcsoportba, az alkálifémek közé tartozik. Elemi állapotban ezüstös színű, lágy, jól nyújtható könnyűfém. Reakcióképessége rendkívül nagy, robbanásveszélyes. A vízzel robbanással egybekötött heves reakcióba lép, a levegő oxigénjével érintkezve gyorsan oxidálódik, meggyullad, ezért inert (zárt) körülmények között kell tárolni.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Robert Wilhelm Bunsen és Gustav Robert Kirchhoff állította elő rubídium-klorid elektrolízisével 1861-ben. Neve a rubidus = „vörös” latin szóból származik, utalva a jellemző színképvonalára. Mindig jelen van a kálium mellett, de önálló ásványa nincs.

[szerkesztés] Előállítása

Kálisók feldolgozása után hátramaradó anyalúgban a rubídium és a cézium feldúsul. Bepárlás során előbb a nátrium-klorid válik ki, majd rubídium tartalmú kálium-klorid. Ezt Rb2SnCl6 vegyületté alakítják és a mellette keletkező K2SnCl6-tól frakcionált kristályosítással választják el. A fémet magát RbCl elektrolízisével készítik.

[szerkesztés] Jellemzői

[szerkesztés] Kémiai tulajdonságok

Felületén a levegő hatására szürke oxidréteg keletkezik, ezért petróleum alatt tárolják. Levegőn magától meggyullad, csak poroltóval oltható. Vízzel nagyon hevesen reagál, halogénekkel közvetlenül sót képez. A lángot vörösesibolya színűre festi.

[szerkesztés] Fizikai tulajdonságai

Rubídium egy ampullában

A rubídium egy ezüstfehéren csillogó puha könnyűfém. (Pár percig, utána oxidálódik a felszínén, és ettől matt lesz.)

  • Olvadáspontja: 39 °C
  • Atomtömege: 85,4678 g/mol
  • Elektronkonfigurációja: [Kr]5s1

[szerkesztés] Felhasználása

Atomórákban.

[szerkesztés] Élettani tulajdonságai

[szerkesztés] Izotópjai

Két természetes izotópból áll, ezek a stabil 85Rb és a gyengén béta-sugárzó 87Rb. További 33 radioaktív izotópja van.

[szerkesztés] Óvintézkedések

[szerkesztés] Források

  • Náray-Szabó István: Kémia (Műszaki könyvkiadó 1973)
Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken