Rubídium

37 kripton ← rubídium → stroncium K ↑ Rb ↓ Cs 37 Rb Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	rubídium, Rb, 37
Elemi sorozat	alkálifémek
Csoport, periódus, mező	1, 5, s
Megjelenés	ezüstfehér
Atomtömeg	85,4678(3) g/mol
Elektronszerkezet	[Kr] 5s1
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 8, 1
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	1,532 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on	1,46 g/cm³
Olvadáspont	312,46 K (39,31 °C, 102,76 °F)
Forráspont	961 K (688 °C, 1270 °F)
Olvadáshő$\Delta_{fus}{H}^\ominus$	2,19 kJ/mol
Párolgáshő $\Delta_{vap}{H}^\ominus$	75,77 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 31,060 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 434 486 552 641 769 958
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	köbös tércentrált
Oxidációs szám	1 (erősen bázikus oxid)
Elektronegativitás	0,82 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 403,0 kJ/mol
	2.: 2633 kJ/mol
	3.: 3860 kJ/mol
Atomsugár	235 pm
Atomsugár (számított)	265 pm
Kovalens sugár	211 pm
Van der Waals-sugár	244 pm
Egyebek
Mágnesség	nincs adat
Fajlagos ellenállás	(20 °C) 128 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező	(300 K) 58,2 W/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(20 °C) 1300 m/s
Young-modulus	2,4 GPa
Kompressziós modulusz	2,5 GPa
Mohs-keménység	0,3
Brinell-keménység	0,216 HB
CAS-szám	7440-17-7
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A rubídium izotópjai Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t. 83Rb mest. 86,2 d ε - 83Kr γ 0,52, 0,53, 0,55 - 84Rb mest. 32,9 d ε - 84Kr β+ 1,66, 0,78 84Kr γ 0,881 - β- 0,892 84Sr 85Rb 72,168% Rb stabil 48 neutronnal 86Rb mest. 18,65 d β- 1,775 86Sr γ 1,0767 - 87Rb 27,835% 4,88×1010 y β- 0,283 87Sr
Hivatkozások

A rubídium a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Rb, rendszáma 37. Az I. főcsoportba, az alkálifémek közé tartozik. Elemi állapotban ezüstös színű, lágy, jól nyújtható könnyűfém. Reakcióképessége rendkívül nagy, robbanásveszélyes. A vízzel robbanással egybekötött heves reakcióba lép, a levegő oxigénjével érintkezve gyorsan oxidálódik, meggyullad, ezért inert (zárt) körülmények között kell tárolni.

Története

Robert Wilhelm Bunsen és Gustav Robert Kirchhoff állította elő rubídium-klorid elektrolízisével 1861-ben. Neve a rubidus = „vörös” latin szóból származik, utalva a jellemző színképvonalára. Mindig jelen van a kálium mellett, de önálló ásványa nincs.

Előállítása

Kálisók feldolgozása után hátramaradó anyalúgban a rubídium és a cézium feldúsul. Bepárlás során előbb a nátrium-klorid válik ki, majd rubídium tartalmú kálium-klorid. Ezt Rb₂SnCl₆ vegyületté alakítják és a mellette keletkező K₂SnCl₆-tól frakcionált kristályosítással választják el. A fémet magát RbCl elektrolízisével készítik.

Jellemzői

Kémiai tulajdonságok

Felületén a levegő hatására szürke oxidréteg keletkezik, ezért petróleum alatt tárolják. Levegőn magától meggyullad, csak poroltóval oltható. Vízzel nagyon hevesen reagál, halogénekkel közvetlenül sót képez. A lángot vörösesibolya színűre festi.

Fizikai tulajdonságai

Rubídium egy ampullában

A rubídium egy ezüstfehéren csillogó puha könnyűfém. (Pár percig, utána oxidálódik a felszínén, és ettől matt lesz.)

• Olvadáspontja: 39 °C
• Atomtömege: 85,4678 g/mol
• Elektronkonfigurációja: [Kr]5s¹

Felhasználása

Atomórákban.

Izotópjai

Két természetes izotópból áll, ezek a stabil ⁸⁵Rb és a gyengén béta-sugárzó ⁸⁷Rb. További 33 radioaktív izotópja van.

A rubídiumot olaj alatt kell tartani hogy ne reagáljon a levegőbe lévő vegyületekkel például oxigénnel.

Források

• Náray-Szabó István: Kémia (Műszaki könyvkiadó 1973)