Terbium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
65 gadolíniumterbiumdiszprózium
-

Tb

Bk
Általános
Név, vegyjel, rendszám terbium, Tb, 65
Elemi sorozat lantanoidák
Csoport, periódus, mező ?, 6, f
Megjelenés ezüstfehér
Tb,65.jpg
Atomtömeg 158,92534(2) g/mol
Elektronszerkezet [Xe] 4f9 6s2
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 27, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 8,23 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 7,65 g/cm³
Olvadáspont 1629 K
(1356 °C, 2473 °F)
Forráspont 3503 K
(3230 °C, 5846 °F)
Olvadáshő\Delta_{fus}{H}^\ominus 10,15 kJ/mol
Párolgáshő \Delta_{vap}{H}^\ominus 293 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 28,91 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 1789 1979 (2201) (2505) (2913) (3491)
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet hexagonális
Oxidációs szám 4
(gyengén bázikus oxid)
Elektronegativitás  ? 1,2 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 565,8 kJ/mol
2.: 1110 kJ/mol
3.: 2114 kJ/mol
Atomsugár 175 pm
Atomsugár (számított) 225 pm
Egyebek
Mágnesség ferromágneses
szárazjégben [1]
Elektromos ellenállás (sz.h.) (α, poly)
1,150 µΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 11,1 W/(m·K)
Hőtágulási tényező (sz.h.) (α, poly)
10,3 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 2620 m/s
Young-modulus (α módosulat) 55,7 GPa
Nyírási modulus (α módosulat) 22,1 GPa
Kompressziós modulusz (α módosulat) 38,7 GPa
Poisson-arányszám (α módosulat) 0,261
Vickers-keménység 863 MPa
Brinell-keménység 677 HB
CAS-szám 7440-27-9
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A terbium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
157Tb mest. 71 y ε 0,060 157Gd
158Tb mest. 180 y ε 1,220 158Gd
β- 0,937 158Dy
159Tb 100% Tb stabil 94 neutronnal
Hivatkozások

A terbium a periódusos rendszer egyik eleme. Vegyjele Tb, rendszáma 65, nyelvújításkori neve terbeny.[1] Ezüstfehér színű, a lantanoidák csoportjába tartozik.

Carl Gustaf Mosander svéd kémikus fedezte fel 1843-ban.

Tartalomjegyzék

Tulajdonságai [szerkesztés]

Fizikai tulajdonságok [szerkesztés]

A terbium ezüstfehér, képlékeny, nyújtható ritkaföldfém, olyan puha, hogy késsel vágható. Levegőn – a többi lantanoidához képest – viszonylag stabil.[2] Két kristályos allotróp módosulata ismert, ezek között az átalakulási hőmérséklet 1289 °C.[3]

A terbium(III) kation ragyogóan, világos citromsárgán fluoreszkál, ez a szín erős zöld emissziós vonalának és más, a narancssárgába és vörösbe eső vonalnak az eredője. A fluorit ásvány ittrofluorit változatának krémsárga fluoreszcenciája is részben a terbiumnak köszönhető. A terbium könnyen oxidálódik, így elemi állapotban csak kutatási célokra használják. Egyedi terbiumatomokat fullerénmolekulákba történő beültetéssel izoláltak.[4]

A tebium 219 K hőmérséklet alatt egyszerű ferromágneses rendezettséget mutat. 219 K felett helikális antiferromágneses állapotba kerül, melyben az egyes bázissíkok minden atomjának momentuma párhuzamos, és a szomszédos rétegek momentumával meghatározott szöget zár be. Ez a szokatlan antiferromágnesség 230 K-en rendezetlen paramágneses állapottá válik.[5]

Kémiai tulajdonságok [szerkesztés]

A terbium leggyakoribb oxidációs állapota a +3, ilyen például a Tb2O3. +4-es vegyértékkel a TbO2 és TbF4 ismeretes.[6][7] A terbium – vegyes terbium(III,IV)-oxid keletkezése közben – könnyen elég:

8 Tb + 7 O2 → 2 Tb4O7

Oldatban a terbium csak háromértékű ionokat képez. A terbium eléggé elektropozitív elem, hideg vízzel lassan, forró vízzel meglehetősen gyorsan reagál, miközben terbium-hidroxid keletkezik:

2 Tb (s) + 6 H2O (l) → 2 Tb(OH)3 (aq) + 3H2 (g)

A fémterbium minden halogénnel reagál:

2 Tb (s) + 3 F2 (g) → 2 TbF3 (s) [fehér]
2 Tb (s) + 3 Cl2 (g) → 2 TbCl3 (s) [fehér]
2 Tb (s) + 3 Br2 (g) → 2 TbBr3 (s) [fehér]
2 Tb (s) + 3 I2 (g) → 2 TbI3 (s)

Híg kénsavban készségesen oldódik, a keletkező halvány rózsaszín oldatban Tb(III)-ionok találhatók [Tb(OH2)9]3+ komplex formájában:[8]

2 Tb (s) + 3 H2SO4 (aq) → 2 Tb3+ (aq) + 3 SO2−4 (aq) + 3 H2 (g)

Fordítás [szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Terbium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások [szerkesztés]

  1. Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
  2. Rare-Earth Metal Long Term Air Exposure Test. (Hozzáférés: 2009. május 5.)
  3. C. R. Hammond, "The Elements", in Handbook of Chemistry and Physics 81st edition, CRC press.
  4. DOI:10.1016/j.physe.2003.11.197
    This citation will be automatically completed in the next few minutes. You can jump the queue or expand by hand
  5. M. Jackson (2000.). „Magnetism of Rare Earth”. The IRM quarterly 10 (3), 1. o.  
  6. D.M. Gruen, W.C. Koehler, and J.J. Katz (1951. április 1.). „Higher Oxides of the Lanthanide Elements: Terbium Dioxide” (PDF). Journal of the American Chemical Society, 1475. o.  
  7. Patnaik, Pradyot. Handbook of Inorganic Chemical Compounds. McGraw-Hill, 920–921. o (2003). ISBN 0070494398. Hozzáférés ideje: 2009. június 6. 
  8. Chemical reactions of Terbium. Webelements. (Hozzáférés: 2009. június 6.)