Erbium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
68 holmiumerbiumtúlium
-

Er

Fm
Általános
Név, vegyjel, rendszám erbium, Er, 68
Elemi sorozat lantanoidák
Csoport, periódus, mező ?, 6, f
Megjelenés ezüstfehér
Er,68.jpg
Atomtömeg 167,259(3)  g/mol
Elektronszerkezet [Xe] 4f12 6s2
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 30, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 9,066 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 8,86 g/cm³
Olvadáspont 1770 K
(1497 °C, 2727 °F)
Forráspont 3141 K
(2868 °C, 5194 °F)
Olvadáshő\Delta_{fus}{H}^\ominus 19,90 kJ/mol
Párolgáshő \Delta_{vap}{H}^\ominus 280 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 28,12 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 1504 1663 (1885) (2163) (2552) (3132)
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet hexagonális
Oxidációs szám 3
(bázikus oxid)
Elektronegativitás 1,24 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 589,3 kJ/mol
2.: 1150 kJ/mol
3.: 2194 kJ/mol
Atomsugár 175 pm
Atomsugár (számított) 226 pm
Egyebek
Mágnesség nincs adat
Elektromos ellenállás (sz.h.) (poly) 0,860 µΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 14,5 W/(m·K)
Hőtágulási tényező (sz.h.) (poly)
12,2 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 2830 m/s
Young-modulus 69,9 GPa
Nyírási modulus 28,3 GPa
Kompressziós modulusz 44,4 GPa
Poisson-tényező 0,237
Vickers-keménység 589 MPa
Brinell-keménység 814 HB
CAS-szám 7440-52-0
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Az erbium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
160Er mest. 28,58 h ε 0,330 160Ho
162Er 0,14% Er stabil 94 neutronnal
164Er 1,61% Er stabil 96 neutronnal
165Er mest. 10,36 h ε 0,376 165Ho
166Er 33,6% Er stabil 98 neutronnal
167Er 22,95% Er stabil 99 neutronnal
168Er 26,8% Er stabil 100 neutronnal
169Er mest. 9,4 d β- 0,351 169Tm
170Er 14,9% Er stabil 102 neutronnal
171Er mest. 7,516 h β- 1,490 171Tm
172Er mest. 49,3 h β- 0,891 172Tm
Hivatkozások
Erbium

Az erbium egy kémiai elem, melynek rendszáma 68 és vegyjele Er. Ezüstfehér színű, ritka fém, a lantanoidák közé tartozik. Nyelvújításkori neve erbeny.[1] Szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erbium(III)-klorid napsütésben, látható az Er+3 természetes ultraibolya fényben történő enyhe rózsaszín fluoreszcenciája.

Három vegyértékű elem, a tiszta erbiumfém lágy, képlékeny (vagy könnyen alakítható), de a levegőn stabil, nem oxidálódik olyan gyorsan, mint néhány más ritkaföldfém. Sói rózsapirosak, a fémnek jellemző éles abszorpciós sávjai vannak a látható, ultraibolya és a közeli infravörös tartományban. Ezt leszámítva a többi ritkaföldfémhez nagyon hasonlóan néz ki. Szeszkvioxidja az erbia. Az erbium tulajdonságait bizonyos mértékig a benne található szennyezők mennyisége és minősége határozza meg. Nincs ismert biológiai funkciója, bár úgy vélik, az anyagcserét gyorsítja.[2]

Az erbium 19 K alatt ferromágneses, 19–80 K között antiferromágneses, 80 K felett paramágneses sajátságú.[3]

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erbiumfém levegőn lassan fényét veszti, és erbium(III)-oxid keletkezése közben könnyen elég:

4 Er + 3 O2 → 2 Er2O3

Az erbium eléggé elektropozitív fém, hideg vízzel lassan, forró vízzel gyorsan reagál, miközben erbium-hidroxid keletkezik:

2 Er (s) + 6 H2O (l) → 2 Er(OH)3 (aq) + 3 H2 (g)

Az erbiumfém az összes halogénnel reakcióba lép:

2 Er (s) + 3 F2 (g) → 2 ErF3 (s) [rózsaszín]
2 Er (s) + 3 Cl2 (g) → 2 ErCl3 (s) [ibolya]
2 Er (s) + 3 Br2 (g) → 2 ErBr3 (s) [ibolya]
2 Er (s) + 3 I2 (g) → 2 ErI3 (s) [ibolya]

Az erbium készségesen oldódik híg kénsavban, melyben a hidratált Er(III)-ionok sárga színű [Er(OH2)9]3+ komplex formájában vannak jelen:[4]

2 Er (s) + 3 H2SO4 (aq) → 2 Er3+ (aq) + 3 SO2−4 (aq) + 3 H2 (g)

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erbium erősíteni tudja a száloptikában haladó fényt, anélkül hogy előzőleg a fényt elektromos jelekké kellene alakítani.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
  2. Emsley, John. Erbium, Nature's Building Blocks: An A-Z Guide to the Elements. Oxford, England, UK: Oxford University Press, 136–139. o (2001). ISBN 0-19-850340-7 
  3. M. Jackson (2000.). „Magnetism of Rare Earth”. The IRM quarterly 10 (3), 1. o.  
  4. Chemical reactions of Erbium. Webelements. (Hozzáférés: 2009. június 6.)