Fermium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
100 einsteiniumfermiummendelévium
Er

Fm

(Upn)
Általános
Név, vegyjel, rendszám fermium, Fm, 100
Elemi sorozat aktinoidák
Csoport, periódus, mező , 7, f
Megjelenés ismeretlen, vsz. ezüstös
fehér vagy fémes szürke
Atomtömeg (257)  g/mol
Elektronszerkezet [Rn] 5f12 7s2
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 30, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Olvadáspont 1800 K
(1527 °C, 2781 °F)
Atomi tulajdonságok
Oxidációs szám 2, 3
Elektronegativitás 1,3 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 627 kJ/mol
Egyebek
CAS-szám 7440-72-4
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A fermium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
252Fm mest. 25,39 óra SF - -
α 7,153 248Cf
253Fm mest. 3 nap ε 0,333 253Es
α 7,197 249Cf
255Fm mest. 20,07 óra SF - -
α 7,241 251Cf
257Fm mest. 100,5 nap α 6,864 253Cf
SF - -
Hivatkozások

A fermium az aktinoidák közé tartozó mesterségesen előállított radioaktív elem, a transzuránsorozat nyolcadik tagja. Rendszáma 100, vegyjele: Fm. Nevét Enrico Fermi olasz atomfizikusról kapta.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fermium elektronszerkezete

A fermiumból nem állítottak elő vagy különítettek el nagyobb mennyiséget, ezért kémiai tulajdonságairól viszonylag keveset tudunk. Vizes oldatban úgy tűnik az elemnek csak (III)-as oxidációs állapota létezik. A 254Fm és kisebb atomtömegű izotópok a könnyebb elemek (általában urán és plutónium) erős neutronbesugárzásával állíthatók elő. A folyamat során a neutronok befogása és a sorozatos béta-bomlások révén alakul ki a fermium izotóp. A fermium előállításához szükséges intenzív neutronsugárzás a termonukleáris robbantások körülményei között is előfordul, és laboratóriumban is megvalósítható (például az Oak Ridge National Laboratory High Flux Isotope Reactorban). A 102-es elem (nobélium) előállítását megerősítették, amikor a 250Fm-et kémiailag azonosították. Mint minden mesterségesen előállított elem, a fermium is rendkívül radioaktív és erősen mérgező.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tudományos alapkutatáson kívül a fermiumnak nincs ismert alkalmazása.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fermiumot elsőként 1952-ben fedezte fel egy Albert Ghiorso által vezetett tudóscsoport. A 255Fm izotópot az első hidrogénbomba-robbantás (lásd Operation Ivy) törmelékei között azonosították. Ez az izotóp a robbanás okozta rendkívül nagy hőmérséklet és nyomás közepette keletkezett az 238U-ból 17 neutron befogásával (és nyolc béta-bomlással). A munkát a University of California Radiation Laboratory, Argonne National Laboratory és a Los Alamos Scientific Laboratory felügyelte. A hidegháborús feszültség miatt ezeket az eredményeket 1955-ig titokban tartották.[1] A tudósok az 1952 novemberi első termonukleáris robbantás által érintett tengeri korall mintákat vizsgáltak.[2]

1953 végén, 1954 elején a stockholmi Nobel Institute of Physics egyik kutatócsoportja 238U céltárgyat bombázott 16O ionokkal, melynek során egy alfa-sugárzó anyagot kaptak, melynek 100 protonja és 250 körüli tömegszáma volt (másként írva ez az 250Unn elem).[3] A Nobel csoport nem jelentette be a felfedezést 1954-ig. Az általuk előállított izotópot később a 250Fm-mal azonosították.

Izotópjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fermium 17 radioaktív izotópját írták le, melyek közül a legstabilabbak a 100,5 nap felezési idejű 257Fm, a 3 nap felezési idővel rendelkező 253Fm, a 252Fm, melynek felezési ideje 25,39 óra, valamint a 255Fm, 20,07 óra felezési idővel. A fermium többi izotópjának felezési ideje nem több 5,4 óránál, a többségé 3 percnél is kevesebb. A fermiumnak 1 metastabil állapota ismert, a 250mFm (t½ 1,8 másodperc). A fermium izotópjainak atomtömege 242,073 u (242Fm) és 259,101 u (259Fm) közötti tartományba esik.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fermium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Ghiorso, A., Thompson, S. G.; Higgins, G. H. ; Seaborg, G. T.; Studier, M. H.; Fields, P. R.; Fried, S. M.; Diamond, H.; Mech, J. F.; Pyle, G. L.; Huizenga, J. R.; Hirsch, A.; Manning, W. M.; Browne, C. I.; Smith, H. L.; Spence, R. W. (1955. december 18.). „New Elements Einsteinium and Fermium, Atomic Numbers 99 and 100”. Physical Review 99, 1048–1049. o. DOI:10.1103/PhysRev.99.1048.  
  2. Albert Ghiorso: Einsteinium and Fermium. Chemical and Engineering News, 2003. december 18
  3. Atterling, Hugo, Forsling, Wilhelm; Holm, Lennart W.; Melander, Lars; Åström, Björn (1954. december 18.). „Element 100 Produced by Means of Cyclotron-Accelerated Oxygen Ions”. Physical Review 95, 585–586. o. DOI:10.1103/PhysRev.95.585.2.