Tallium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
81 higanytalliumólom
In

Tl

Uut
Általános
Név, vegyjel, rendszám tallium, Tl, 81
Elemi sorozat másodfajú fémek
Csoport, periódus, mező 13, 6, p
Megjelenés ezüstfehér
Tl,81.jpg
Atomtömeg 204,3833(2)  g/mol
Elektronszerkezet [Xe] 4f14 5d10 6s2 6p1
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 18, 3
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 11,85 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 11,22 g/cm³
Olvadáspont 577 K
(304 °C, 579 °F)
Forráspont 1746 K
(1473 °C, 2683 °F)
Olvadáshő\Delta_{fus}{H}^\ominus 4,14 kJ/mol
Párolgáshő \Delta_{vap}{H}^\ominus 165 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 26,32 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 882 977 1097 1252 1461 1758
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet hexagonális
Oxidációs szám 3, 1
(enyhén bázikus oxid)
Elektronegativitás 1,62 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 589,4 kJ/mol
2.: 1971 kJ/mol
3.: 2878 kJ/mol
Atomsugár 190 pm
Atomsugár (számított) 156 pm
Kovalens sugár 148 pm
Van der Waals-sugár 196 pm
Egyebek
Mágnesség  ???
Fajlagos ellenállás (20 °C) 0,18 µΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 46,1 W/(m·K)
Hőtágulási együttható (25 °C) 29,9 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 818 m/s
Young-modulus 8 GPa
Nyírási modulus 2,8 GPa
Kompressziós modulusz 43 GPa
Poisson-tényező 0,45
Mohs-keménység 1,2
Brinell-keménység 26,4 HB
CAS-szám 7440-28-0
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A tallium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
203Tl 29,524% Tl stabil 122 neutronnal
204Tl mest. 119 Ms
(3,78 y)
β 0,764 204Pb
ε 0,347 204Hg
205Tl 70,476% Tl stabil 124 neutronnal
Hivatkozások

A tallium az alumíniumcsoport (Al, Ga, In, Tl) utolsó tagja. A periódusos rendszer 81. eleme, a ritkafémek közé tartozik.

William Crookes fedezte fel (1861-ben), amikor az ólomkamrás kénsavgyártás közben keletkező kamraiszapból elkülönített szelén-cianidok színképét vizsgálta.[1]

Nevét színképének intenzív zöld vonaláról kapta (thallos görögül zöld hajtást jelent).

Fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezüstfehér, puha (késsel vágható) fém. Sűrűsége nagy (11,85 g/cm3). Olvadáspontja 303 °C. Rácsa hatszögletes, szorosan illeszkedő. Jó elektromos vezető.

Izotópjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: tallium izotópjai.

Két stabil és huszonhárom további izotópja van 184 és 210 közötti tömegszámmal.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A galliumcsoport harmadik eleme. Halogénekkel közvetlenül reagál. Levegőn oxidréteg vonja be. Kénnel, szelénnel és tellúrral hevítve egyesül. Vízgőzzel reagálva vörösen izzik, miközben hidrogéngáz képződik. Ásványi savakban oldódik, lúgokban nem. Egy vagy három vegyértékű alakban fordul elő vegyületeiben; az előbbiek állandóbbak és az alkálifémek megfelelő vegyületeihez hasonlóak. A tallium(I)-hidroxid vízben oldható, erős bázis. A tallium(III) vegyületek könnyen hidrolizálnak; ilyen alakban kevésbé reakcióképes, a tallium(III)-oxid alig bázisos.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monokromatikus (azaz egyszínű) zöld fényt adó elektromos kisülési csövek töltésére, valamint alacsony olvadáspontú ötvözetek előállítására használják. Amalgámja −60 °C-ig használható hőmérők töltésére. Vegyületeit gyógyszerekben, valamint patkány- és rovarirtásra alkalmazzák. A tallium-szulfid elektromos vezetőképessége infravörös fény hatására változik, ezért felhasználható fotocellákban. Kénnel, szelénnel és arzénnel alacsony olvadáspontú (125–150 °C közötti) üvegek előállítására használják. A tallium(I)-oxid nagy törésmutatójú üvegek gyártásához használható.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tallium