Fotocella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid a bevezetője. Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. A jó bevezető azért is fontos, hogy a cikket kategorizálni lehessen és megfelelő interwikit (más nyelven cikkpárt) lehessen hozzá találni. Ezeket is keresd meg lehetőleg!

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.

A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

Tartalomjegyzék 1 A fotoeffektus 2 A fotoeffektus alkalmazása 3 Emmy díjasok 4 A fény kettős természete 5 A fotocella működése

[szerkesztés] A fotoeffektus

1887-ben Wilhelm Hallwachs észrevette, hogy a negatív töltésű elektroszkóp ultraibolya fény hatására elveszíti töltését. Ezt úgy lehetett magyarázni, hogy az elektroszkópot elektronok hagyják el. Később ezt a jelenséget akkor is tapasztalták, ha alkálifémeket látható fénnyel világítottak meg. Így elnevezték fényelektromos hatásnak, vagy idegen szóval fotoeffektusnak.

[szerkesztés] A fotoeffektus alkalmazása

A fotoeffektus egyik legfontosabb alkalmazása a fotocella. Ez nem más, mint egy olyan katódsugárcső, amelynek katódja valamilyen alkáli fém. Ez már a látható fény hatására is bocsát ki elektronokat, így megindul az ún. fotoáram. Ha a megvilágítás megszűnik, akkor vele együtt a fotoáram is. Ezt használják fel például ajtók automatizálására, vagy az éjszakai közvilágítás bekapcsolására. Mindennapi felhasználás: (Fényképezés:fénymérő - beépített/ manuális)

[szerkesztés] Emmy díjasok

• Robert Adler ( 1913. december 4. - 2007. február 15. ) osztrák származású amerikai feltaláló.
• Eugene Polley (1916- ) amerikai elektromérnök, feltaláló

"A Zenith az ötvenes években keresett megoldást arra, hogyan lehetne kényelmesebbé tenni a televízió kezelését kábelek nélkül. Polley 1955-ben fejlesztette ki egy fotocellás távirányítót, a Flashmaticot, Adler pedig ezt tökéletesítette, és 1956-ban készült el a Zenith Space Command nevű ultrahangos változattal. Cégük és a technikatörténet így közös találmányukként jegyzi a távirányítót, Polley pedig úgy nyilatkozott egykori munkatársáról: egy olyan projektnek volt részese, amely megváltoztatta a világot."

[szerkesztés] A fény kettős természete

A 20. század elején a legtöbb vizsgálatot az elektromágneses hullámok közül a fényen végezték el. A kísérletek egy részében a fény részecskék áramaként, a másik részében pedig hullámként viselkedett.(Hullám-részecske kettősség )

[szerkesztés] A fotocella működése

A fotocella működése a fotoeffektuson alapul. A fotokatódba becsapódó foton a fotokatódból egy elektront üt ki. A kiütött elektronok a pozitívan töltött anód felé repülnek tova és ez így keletkezett áramot mérjük. A fotokatódot érő beeső fotonok fluxusa arányos a mért árammal. Fotocella előnyei: olcsó, egyszerű és - ami a legfontosabb – lineáris karakterisztikájú. Azonban alacsony az érzékenysége, külső áramra van szüksége és különböző fotokatódoknak különböző az átviteli karakterisztikájuk (más hullámhosszú fotonokra más az áram/beeső foton fluxus arány.)