Anód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az anód szó a görög άνοδος = felemelkedés szóból származik, és egy készülék azon elektródáját nevezik így, amelyből elektronok lépnek be az áramkörbe, például egy elektrolit oldatból. Az eszköz ellentétes töltésű elektródája a katód.

Elektronok áramlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elektronok áramlása a cellán vagy készüléken kívül mindig az anódtól a katód felé történik, természetesen a cella vagy a készülék belsejében pont ellentétesen haladnak a töltéshordozók a katódtól az anód felé.

Az elektrolit cellákban a töltéshordozók két árama van jelen: negatív ionok (anion), amelyek a katódtól mozognak az anód felé, és a pozitív ionok (kation), amelyek az anódtól mozognak a katód felé. A szilárd cellák vagy tranzisztor belsejében is az elektronok a katódtól mozognak az anód felé.

Fontos tudni, hogy az elektronikus áramköri rajzokon valamint a dióda és a tranzisztor jelein a feltüntetett áramirány ellentétes az elektronok áramlásával. Ez egy történelmi konvenció, amelyet a mai napig használnak.

Elektrolitikus anód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elektrokémiában az anód az, ahol az oxidáció végbemegy, és ami a pozitív sarka az elektrolitikus cellának. Az anódnál az elektromos potenciál arra kényszeríti az anionokat, hogy kémiai reakció révén leadják elektronjukat, amely elektron aztán felmenve az anódon az áramkörbe lép.

Elem vagy galvanikus anód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy elemben (telep) vagy galvanikus cellában az anód a pozitív pólus, ahonnan a pozitív töltéshordozók a katód felé mozognak.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]