Alkálifémek
Az alkálifémek a periódusos rendszer I-es főcsoportjában, (IUPAC szerinti 1-es csoportjában) található elemek, a hidrogén kivételével (bár bizonyos esetekben a hidrogén is ide sorolható). Az alkálifémek közé a következő elemek tartoznak: lítium (Li), nátrium (Na), kálium (K), rubídium (Rb), cézium (Cs) és a francium (Fr). Az alkálifémek nagyon reakcióképesek, ezért elemi állapotban nem találhatóak meg a természetben.
Az alkálifémek közös tulajdonságai:
- Szürke színűek (a cézium enyhe sárga árnyalattal)
- Puhák, könnyen alakíthatóak, késsel vághatók
- Sűrűségük kicsi
- Köbös tércentrált rácsúak
- A hőt és az elektromosságot jól vezetik
- Olvadás- és forráspontjuk alacsony
- Elektronegativitásuk a legkisebb
- Nagyon erős redukálószerek
- Halogénekkel ionos sókat képeznek
- A természetben elemi állapotban nem, csak vegyületeik formájában fordulnak elő
- Vízzel – heves reakció és hidrogéngáz képződése közben – erős bázisokat (alkáli-hidroxidokat) képeznek, alkoholokkal sószerű alkoholátok keletkezése közben reagálnak
- A levegő nedvességtartalmával is reakcióba lépnek, ezért petróleum alatt kell tárolni őket
- A külső elektronhéjukon csak 1 db s elektron található, így ennek leadásával érik el a stabil, zárt elektronszerkezetet, egyszeres pozitív töltésű kationt hozva létre
- Páratlan rendszámúak, így kevés természetes izotópjuk van
- Cseppfolyós ammóniában oldódnak
Extrém magas nyomáson, mint amilyen a Jupiter bolygó magjában uralkodik, a hidrogén is fémes tulajdonságúvá válik, és a többi alkálifémhez hasonlóan viselkedik.
Tartalomjegyzék |
Lángfestés [szerkesztés]
Jellegzetes tulajdonságuk a lángfestés, ezt a pirotechnikában használják ki:
- Lítium: bíborvörös
- Nátrium: sárga
- Kálium: fakó ibolya
- Rubídium: fakó vörös
- Cézium: halványkék
Előállítás [szerkesztés]
Általában olvadékelektrolízissel, elsősorban kloridból, hidroxidból vagy karbonátból.
Felhasználás [szerkesztés]
Fontosabb vegyületeik [szerkesztés]
- NaOH - nátrium-hidroxid (más néven lúgkő , marónátron )
- NaCl - nátrium-klorid ( más néven kősó , konyhasó )
- NaBr - nátrium-bromid
- NaI - nátrium-jodid
- NaOCl - nátrium-hipoklorit (vizes oldata a hypo)
- KOH - kálium-hidroxid (más néven marókáli)
- KCl - kálium-klorid
- KBr - kálium-bromid
- KI - kálium-jodid
- KClO3 - kálium-klorát (más néven Berthollet-só)
- KNO3 - kálium-nitrát
- KAl(SO4)2 - kálium-alumínium-szulfát (kristályos változata KAl(SO4)2 · 12H2O hétköznapi néven timsó)
- NaNO3 - nátrium-nitrát ( más néven chilei-salétrom )
- Na2CO3 - nátrium-karbonát (kristályos változata Na2CO3 · 10H2O)
- NaHCO3 - nátrium-hidrogén-karbonát (szódabikarbóna)
- Na2SO4 - nátrium-szulfát (más néven Glauber-só)
- CsOH - cézium-hidroxid
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
Szabó Klára: Szervetlen kémia – a fémek, Pécsi Tudományegyetem egyetemi jegyzet, Pécs, 2001.
|
||||||||||||
